rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Orbánnal a világ körül, a világ Orbán körül


világ

Orbánnal a világ körül, a világ Orbán körül

A magyar miniszterelnök eljutott oda, ahová elődei közül kevesen, leginkább senki. Egy tízmilliós ország legitim vezetőjeként napok óta uralja a világsajtót. A menekültválság ügyében elhangzott kijelentései, illetve a kormányzat lépései világsztárrá tették Orbán Viktort. Minden sorozatba – legyen az szappanopera, vagy világpolitika – kell egy hiteles negatív figura. A Dallas sem ért volna egy fabatkát sem Jockey Ewing nélkül. Alább, gyakorlatilag szerkesztési elveket nélkülözve, csokorba szedtük a hosszú hétvége termését. A nyugati lapok Orbániádiái. No comment.

A Spiegel Online hírportál Menekültkáosz Magyarországon: buta, elbizakodott, Orbán címmel közölte Keno Verseck kommentárját, amely szerint Orbán Viktor “tudatosan engedte elmérgesedni a menekültválságot országában”, és számára “csak egy a fontos: a következő választási győzelme”. A szerző egyebek között úgy vélekedett, hogy Orbántól nem várható “emberséges, fenntartható hozzájárulás a válság megoldásához”, mert “szüksége van az eszkalálódásra és a polgárháborús helyzethez hasonlító körülményekre”.

A magyar kormányfő nagy erővel végrehajtja az uniós jogot, amikor regisztrálni akarja és nem engedi tovább a menekülteket, s ezzel önkéntelenül is megmutatja, hogy az nem működik – írta a Die Presse című osztrák konzervatív napilap szombati számában. A lap szerint kettős mérce érvényesül, amikor sokan felháborodnak azon, hogy Orbán szögesdrót kerítést állíttat fel, mert csak kevesen reagáltak így arra, hogy Spanyolország észak-afrikai területein évek óta sokkal magasabb kerítést alkalmaz.

Az EU-nak azonnali intézkedéscsomagról kell határoznia végre, amely sokba, de annak csak egy töredékébe fog kerülni, amit a görög adósságválság kezelésére költöttek. Szükség van a menedékkérők igazságos elosztására, egységes uniós menekültjogra, közösen finanszírozott befogadóállomások felállítására a menedékkérelmet benyújtóknak. “De ha esetleg ezt Orbán elutasítja és az egészet német problémának tartja, akkor azt lehet neki javasolni – hasonlóan ahhoz, ami nemrég Görögország esetében történt -, hogy Vlagyimir Putyin eurázsiai uniójában talán amúgy is kényelmesebb” – írja a Die Presse.

Az 1956-os forradalmat követő menekültválság és az 1989-os páneurópai piknik után ellentmondásos igazán a magyar kormány xenofóbiája – írja a BBC helyi tudósítója. Orbán Viktor a keresztény Európa védelméről beszél, miközben épp a keresztény egyházat vezető Ferenc pápa mondja azt, hogy a menekülteket be kell fogadni. A cikk Trócsány László igazságügyi minisztert is idézi, aki szerint a kormány nyolcszázezer romát se volt képes integrálni, pedig ők ráadásul keresztények is.

A mértékadó brit médium egy életrajzi adatokkal gazdagon megszórt írást is közöl Orbán Viktorról A magyar miniszterelnök 2010 óta szembemegy Európával címmel.

Orbán dühöngése címmel közölt véleménycikket a Süddeutsche Zeitung. A német lap szerzője szerint a miniszterelnök azon igyekszik, hogy „a kis országot, mint szigetet az óceánban, elzárja a nemzetközi válságoktól”, mert úgy gondolja, hogy Magyarország „egy nép, egy hit, egy eszme, és ennek így is kell maradnia”. Ez a politika történelmietlen, nem keresztényi és embertelen, és még csak nem is realista – vélekedett a szerző.

Az Economist című brit lap úgy véli Orbán Viktor jó ideje élvezetét leli abban, hogy a különcöt alakítsa, aki megvédi országa érdekeit az EU-val szemben. Most viszont új módszert talált a brüsszeli bürokraták bosszantására: betű szerint betartja a közösségi jogot.

Az egoista magatartás “leghangosabb” képviselője Orbán Viktor, aki “nyilvánvalóan tart attól, hogy országában a konkurencia jobbról megelőzi”, és “ezért félelmet gerjeszt” – írta a német ARD szerzője, hozzátéve: “legfőbb ideje, hogy Merkel beszéljen párttársával”.

Kurier: Lejárt a diplomáciai finomkodások ideje: aki akadályozza a menekültválság rendezését, az nem kaphat pénzt az uniótól – hangsúlyozza az osztrák lap vezércikke. Mint megállapítja, a sikeres hétvégi osztrák-német mentőakció még inkább összeforrasztja a kvótajavaslat ellenfeleit. Orbán körül egyébként is repkednek a szilánkok, ám az nem járja, hogy kivonják a felelősség alul magukat olyan államok, amelyek éveken át milliárdos támogatást kaptak Brüsszeltől. Mert az már csak úgy van, hogy ha nem 500 ezer, hanem 5 millió menekült jönne, az is csak az EU lakosságának 1 %-át jelentené. Ennyi embert igazságosan elosztani, nem nagy ügy. ha ellenben továbbra is csak egy pár országra hárítják át a terhet, az katasztrófa.

Orbán Viktor megadta magát a menekültek előtt. Olvasható az osztrák Der Standard kolumnistájától. A kormány tudomásul veszi a menekültek tömeges támogatását, újak alig érkeznek Budapestre. A miniszterelnök csupán pénzt követelt, de ezen túlmenően nem készült arra, hogy a válság közös megoldásáról tárgyaljon Ausztriával és Németországgal. Láthatólag populista módon bizonyítani akarta a világnak, milyen képtelenek az uniós előírások. Erőt kívánt mutat, a szükséget szenvedő emberek kontójára. Ám a helyzet fokozatosan kicsúszott az ellenőrzés alól.

Orbán, a rettenetes című szerkesztőségi kommentárjában a brit Guardian azt emeli ki, hogy Budapest évek óta megveti a demokráciát és az európai szolidaritást, most pedig a háborús övezetekből menekülő emberek életét nehezíti meg. Ám a földrész többi részének szembe kell szállnia ezzel a rothadt rezsimmel. A példátlan méretű válságban Orbán Viktor bástyaként áll ki a nagylelkű európai megközelítéssel szemben. … most a migránsválsággal mindenki számára jól látható az „Orbán-probléma”, ami csak tovább súlyosbodik. És az „Orbán-tényező” fontos szerepet tölt be a kelet-nyugati megosztottságban is. A Magyarországról kiinduló idegengyűlölő narratívát radikálisan kezelésbe kell venni, még mielőtt másutt is felbátorítja a sovinizmust Európában.

Orbán Viktor arra használja fel a menekültválságot, hogy megtámogassa hanyatló népszerűségét, egyben él azzal, hogy Európa lagymatagon reagál a fejleményekre – írja a The Financial Times. A belpolitikai célokra különféle bohóctréfákat mutat be, ideértve a kerítést és hadsereg kivezénylését. Nem kétséges, hogy ügyes politikus, és az sem vitás, hogy álláspontja azért olyan kemény a bevándorlás ügyében, mert előretört a Jobbik. Éppen ez utóbbi miatt folyamodik harcias retorikához és akciókhoz. Ami a külső okokat illeti, ott először is azt kell tekintetbe venni, hogy a nyugat 2010 óta sorozatban bírálta különféle intézkedései miatt. Most viszont Orbán kiaknázza, hogy a szövetségesek nem túl határozottak. Utóbbiban igaza is van. De az is ott motoszkál a fejében, hogy a földrésznek erős akaratú, határozott vezetők kellenek, olyanok, mint ő.

Magatartásának másik, talán még fontosabb külső mozgatórugója, hogy nem jut előbbre fő külpolitikai céljának elérésében, mármint hogy Oroszország a magyarok stratégiai partnere legyen. Jó ideje kísérletezik azzal, hogy Moszkva küldöttének látszódjon az EU-ban. És az elsőszámú pártfogója annak, hogy alternatív megoldást találjanak a Déli áramlat helyett, ám ez idáig nem jött össze. Ily módon a kormányfőnek nincs európai szószéke. A menekültválságra adott magyar válaszban az a leginkább aggasztó, hogy más államok is átveszik és elhanyagolják humanitárius kötelességüket.

A The Washington Post szerint a különc magyar miniszterelnök lett Európa Donald Trumpja. Eddig is már egy sor, színes nyilatkozatot tett, mégpedig olyan stílusban, hogy olyat ritkán hallani más államférfiaktól az Atlanti-óceánnak ezen az oldalán. Pénteken pl. arra figyelmeztetett, hogy az európaiak kisebbségbe kerülhetnek saját földrészükön, ha nem engedik le azonnal a gátakat. Megcsinálta azt, amiről Trump csak álmodik: kerítést húzott a déli határon.
Viszont azzal, hogy a többnyire muzulmán menekülteket veszélynek minősítette Európa keresztény gyökerei szempontjából, nos, ezzel hangot adott más európai konzervatívok félelmeinek, csak utóbbiak félnek hangosan kimondani az aggályaikat.

Orbán tekintélyelvű nacionalista, aki fenyegeti az ellenfeleit, ugyanakkor elkápráztatja híveit megosztó magabiztosságával. Jobboldali bajkeverő, aki ritkán riad vissza a harctól.

világ

II. Erzsébet sokadszor is történelmet ír