rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Miért jönnek a menekültek?


Magyarország

Miért jönnek a menekültek?

…és honnan van egy köteg pénz, olykor több ezer euró a zsebükben? Ezt kell megértenie a magyaroknak, az európaiaknak és a nyugati világban élőknek ahhoz, hogy ne pánikszerűen akarják lenyomni a menekültáradatot, mert az új népvándorlási hullámként emlegetett jelenség hosszútávú, megnyugtató rendezésére van szükség.

Melyek azok a konfliktusok, amik mellett félrenézett a világ? Milyen problémák rendezése alól bújtak ki a gazdasági és katonai nagyhatalmak éveken, évtizedeken át, amik odáig súlyosbodtak, hogy már magyarországi pályaudvarokon is láthatjuk: emberek millióinak kell folyamatosan elhagyni otthonaikat?

Megélhetési bevándorlóként emlegetik sokan azokat is, akik nem szűnő vérengzések elől menekülnek Szíriából, Dél-Szudánból, Eritreából vagy Afganisztánból. A híradásokból tudjuk, hogy többségében onnan származnak azok, akik nap mint nap kétszáz-négyszáz fős csoportokban rohanják meg a Franciaországból Angliába vezető alagút bejáratát éjszakánként.

Van, ahol elhúzódó polgárháborúban ölnek százezreket, terrorista és militáns csoportok tízezreket, vagy a szétesett államhatalom képtelen megfékezni az érdekcsoportok mindennapos összecsapásait.

Távol tombol tőlünk az erőszak, ha a térképet nézzük. De ezzel az ürüggyel olyan régóta hagyta a nemzetközi közösség elszabadulni a poklot egyes országokban, hogy az ott élőknek nem marad esélyük arra, hogy szülőföldjükön folytassák életüket.

Ahogy magára hagyta a nyugati világ 1956-ban a kommunista elnyomás ellen fellázadó Magyarországot, mert lekötötte a Szuezi-csatorna államosítása miatt kitört nemzetközi konfliktus és az Egyiptom ellen folytatott közös izraeli-brit-francia háború, úgy hagyta magára a világ a kétezres évek elején azokat az országokat, ahonnan a menekültek elindultak, és érkezésük mostanra vált egyre látványosabbá nálunk is.

Rendet lehet-e tenni Szíriában, ahol már 250 ezren haltak meg?

Már több mint 250 ezer embert öltek meg az évek óta elhúzódó polgárháborúban Szíriában. Legalább két és fél millióan menekültek külföldre, és 5-6 millióra tehető azoknak a száma, akik a határokon belül kényszerültek elhagyni otthonaikat.

A világ mégsem tett semmit. Miért? Mert globális szinten ütköznek nagyhatalmi érdekek. Elemzők szerint nem Szírián belül kell először rendet teremteni, hanem a világ vezető katonai és gazdasági tömörüléseinek kell megállapodásra jutniuk a Szíriához kötődő érdekeikről.

Oroszországnak fontos az a „földközi-tengeri kijárat”, amit a véres polgárháború előtt kezdett használni Szíriában. Moszkva és szövetségesei nem érdekeltek abban, hogy a százezrek haláláért felelős Aszad-rezsim helyett új vezetése legyen Szíriának, mert nem lehetnek biztosak benne, hogy egy új damaszkuszi berendezkedés is ugyanúgy lehetővé tenné az oroszok számára a földközi-tengeri támaszpont használatát, mint eddig.

Az 1971-ben a szovjet vezetés és Damaszkusz között kötött szerződés nyomán létrehozott bázis jelenleg a Földközi-tenger keleti vizeit rendszeresen felkereső orosz hadihajóknak biztosít utánpótlást.

Brüsszelnek, Washingtonnak és szövetségeseinek pedig nem éri meg szembemenni Oroszország érdekeivel egy szíriai belügy, azaz a polgárháború miatt, még ha annyi halálos áldozattal is jár. A véres konfliktus azonban nem maradt belügy. Elüldözött szíriaiak milliói teremtenek új menekültügyi helyzetet Törökországban és az Európai Unióban, amit most már Magyarországon is érzékelünk.

Drótkerítések nem lesznek képesek megállítani ekkora menekültáradatot. David Cameron brit miniszterelnök a Csatorna-alagút kerítését megrohanó embertömegek láttán nyomatékosította, hogy a problémát a gyökerénél kell kezelni. Élhetővé kell tenni azokat az országokat, ahonnan tömegek áramolnak Európába.

Szíria többségében szunnita ország, az Aszad-rezsim viszont a síita alavitákra és a Hezbollahra támaszkodott, vagyis egy kisebbség a többség kirekesztésével kezdte vezetni az országot. Ez ellen keltek fel a szíriai lázadók. A felkelések leverése során Aszad kormányerői teljes településeket, egész városrészeket pusztítottak el, vegyi fegyvereket is bevetett a hatalom saját népe ellen.

Egyre többen osztják azt a nézetet, hogy a világ nagyhatalmainak kell egymás között elrendezni, hogy ne kapjon támogatást külföldről (így például hadászati támogatást Oroszországtól) az Aszad-rezsim annak érdekében, hogy helyreállhasson a nyugalom, és ne meneküljenek el milliók szülőföldjükről.

A Föld legveszélyesebb helye

Pakisztán északnyugati részén, az afgán határ közelében fekvő hegyvidéken található Vazirisztán, ahonnan fegyveres felkelők támadásokat indítottak pakisztáni és kelet-afganisztáni területek ellen is. Itt lőtték fejbe a tálibok Malalát, a diáklányt, aki azért küzdött, hogy a lányok és minden gyerek járhasson iskolába.

Észak-Vazirisztánt hagyományosan a harcos Vazir törzs uralta, Dél-Vazirisztán lakosságának kétharamadát a Mehsud törzs adta. A telek gyakran annyira zordak, hogy teljesen elzárttá válik az amúgy is nehezen megközelíthető régió.

Dél-Vazirisztánt és térségét az Amerikai Egyesült Államok magas rangú tisztviselői korábban „Földünk legveszélyesebb helyeként” jellemezték. Sokáig itt bújtak meg a világ legkeresettebb terrorista vezetői, így Oszama bin Laden is.

Az amerikai haderő egyre intenzívebben segítette a pakisztáni hadsereg és a nemzetközi haderők akcióit, hogy felszámolják a tálib és al-kaidás harcosok vazirisztáni állásait.

A szovjetbarát rezsim után radikális szunniták

Afganisztánban a szovjetbarát rezsim összeomlása utáni káoszból emelkedett ki a Talibán, az iszlám radikális változatát képviselő szunnita muzulmán és pastu nacionalista mozgalom.

A tálibok 1996-ban elfoglalták az afgán fővárost, Kabult, 2000 végére pedig az ország területének 95%-a fölött uralmat szereztek.

A New York-i ikertornyokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az Egyesült Államok hadjáratot indított az al-Kaida terrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására Afganisztánban.

A 2004 októberében megtartott választásokon Hamid Karzai győzött, de a tálibok azóta sem adták fel céljukat, hogy ismét kormányra kerülnek, a véres harcok folytatódnak.

2015 első hat hónapjában jóval több civil vesztette életét Afganisztánban, mint a korábbi esztendők azonos időszakában. Az ENSZ adatai szerint 2015 első felében mintegy 5000 áldozata volt a harcoknak, közülük csaknem 1600-an meghaltak, és több mint 3300-an súlyosan megsebesültek.

A világszervezet szerint a polgári áldozatok haláláért 70 százalékban a tálibok, 15 százalékban pedig az afgán biztonsági erők a felelősek.

A harcoktól és a tálibok körein belül is dúló belviszályoktól sújtott Afganisztán gazdasága is tönkrement, a közelmúltban egyedül az ópiumkereskedelem és az azzal összefüggő máktermesztés prosperált, aminek bevételeiből a fegyveres csoportok tartották fenn magukat.

Az afganisztáni harcokban napjainkban egyre több nő és gyermek hal meg. A hivatalos adat egybevág a Nyugat-Európába igyekvő, így a hazánkon is átvonulni szándékozó afganisztáni menekültek beszámolóival.

Fanatikusok, fegyelmezettek és tehetősek

Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet egy dzsihadista csoport, amelynek tagjai és fegyveresei a világ minden muzulmánja felett követel magának vallási fennhatóságot. Önmagát kalifátusként kikiáltva egyesítené a muzulmánok által lakott térség jelentős részét: iraki és szíriai területek után Jordániát, Izraelt, Palesztinát, Libanont, Ciprust és Törökország déli részét.

Az Iszlám Állam dzsihadistái a legszigorúbb iszlám törvénykezést vezetnék be: halállal büntetik az iszlám hitet elhagyókat, megkövezik a házasságtörő nőket, levágják a tolvajok karját.

Az ENSZ BT által is terrorszervezetnek minősített csoport erejét az adja, hogy ezerszám kiképzett harcosai nemcsak fanatikusok, de fegyelmezettek is. A szervezet nemcsak működési rendjében hatékony, de gazdaságilag is erős.

200 millió dollár haszonra tesznek szert a dzsihadista fegyveresek az ellenőrzésük alatt tartott gabonaföldek terméséből. Több mint egymillió tonnányi búzatartalék felett rendelkeznek, ami Irak fogyasztásának ötöde. A Szaláh ad-Dín és Nineve tartományok földjein termesztik a búza harmadát, az árpa negyven százalékát Irakban. Szíriában a búzaföldek harmada felett vették át az ellenőrzést. Hírek szerint a gyapotültetvények háromnegyedéből is az Iszlám Állam dzsihadistái húznak hasznot.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015-ös jelentése szerint körülbelül 22 ezren utaztak a világ minden tájáról (kb. száz nemzettől) Szíriába és Irakba, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz, kihasználva, hogy a meggyengült Irak és a polgárháború sújtotta Szíria a szélsőségesek paradicsoma. A májusi jelentés már 25 ezer csatlakozót említ.

A dzsihadista fegyveresek rendkívül agresszívan rohantak le területeket Irakban, menekülésre kényszerítve a hadsereget, és napok alatt tízezreket üldöztek el otthonaikból. A kegyetlen militánsok elől sokan menekültek külföldre, így Európába is.

Fémketrecekben vagy föld alatti zárkákban végzi sok megkínzott Eritreában

Eritreából akkor is menekülnének lakói, ha nem kellene félniük az erőszaktól, a kínzástól és a diktatúrától. Az állandó éhezéstől leginkább sújtott öt ország egyike a kelet-afrikai állam, a Föld egyik legszegényebb országa. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai és az International Food Policy Research Institute szerint Eritrea mellett Csád, a Kongói DK, Burundi és Haiti tartozik a veszélyes szintűnél is súlyosabb, úgynevezett „szélsőséges mértékű éhínség” elnevezésű kategóriába. Eritreában a szegénység mértékét mutatja, hogy csupán két százalékos jövedelemadót állapítottak meg.

Mégsem a szegénység elől menekül naponta több száz eritreai, akik ki tudnak szökni az országból. Az ENSZ menekültügyi és emberi jogi szakemberei több jelentésben is felhívták a világ figyelmét, hogy Eritreában gyakori a kínzás, sok esetben tartóztatnak le személyeket indokolatlanul, tömegesen, rendszeresen megsértik a legalapvetőbb emberi jogokat. Az egyik ilyen jelentésből idézünk:

„Eritreában a fogvatartás a mindennapi élet része. Rendkívül sok embert érint, férfiakat, nőket és gyerekeket egyaránt. Hivatalos és nemhivatalos zárkák is léteznek, föld felett és föld alatt egyaránt.” Leggyakrabban azokat veszik őrizetbe, akik a kormányt vagy a hatalmon lévő egyetlen pártot bírálják, tisztességes bírósági eljárásra reményük sincs. A meggyötört emberek ügyeiben rendszerint nem is születik ítélet.

Hová tart a nem szűnő menekültáradat?

Az erőszak és az üldöztetés elől menekülők többsége a Földközi-tengeren át az olasz partoknál vagy a balkáni szárazföldi útvonalakon át a görög, a bolgár vagy a magyar határnál éri el az Európai Uniót. Menekültként regisztrálnak, de ha észrevétlenek maradnak, egyszerűen tovább szöknek nyugati irányba. A menekültstátuszért folyamodók többsége is amint tud, Nyugat-Európa vagy Skandinávia felé indul tovább.

A leginkább preferált célországok egyike Nagy-Britannia. Sok menekülő igyekszik a már ott élő családtagjaihoz, ismerőseihez, illetve az Egyesült Királyság népszerű azok között is, akik dolgozni szeretnének. Tapasztalataik szerint akár feketén is tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon, és azt remélik, hogy aki nagyon akar dolgozni, az kap munkát az angoloknál. Csak London muzulmán közössége több száz ezer fős.

Németország az Európai Unió legerősebb gazdaságaként vonzza a bevándorlókat. Hagyományosan is hosszú ideje épültek be a rendszerbe török vendégmunkások milliói, és telepedtek le tartósan a Közel-Keletről érkezett családok.

A skandináv országok között Svédország a legnépszerűbb a megkérdezett menekültek között, mert úgy tudják, hogy a svédek a leginkább befogadók. Az öregedő korfájú nyugat-európai társadalmak mindennapi életében egyre nagyobb szerep jut a bevándorlóknak, így a menekültek is reménykedhetnek olyan munkákban, amiket a célország polgárai már nem tudnak vagy nem akarnak elvégezni.

A vérengzések és az üldöztetés elől menekülő emberek mindenüket maguk mögött hagyják, amit lehet eladnak, hogy legyen pénzük a hosszú útra, ki tudják fizetni szükség esetén az embercsempészeket, és legyen valamennyi tartalékuk az újrakezdésig.

A kevésbé szerencsések zsebei már teljesen üresek, amire a szó szoros értelmében beesnek a magyar határon. Nem ritkán egy szál pólóban, csomagok nélkül, vietnámi papucsban. Közülük odahaza sokan lehetnének és voltak is valakik. Fogorvosok, tanárok, vállalkozók, mesteremberek, munkások.

Közel-keleti terroristákat, ide szivárgó katonakorú férfiakat, ezáltal Európába települő iszlám harcosokat lát a menekültek tömegében a szkeptikus európai. Nem zárható ki ez sem, amire figyelemmel kell lenni az európai biztonsági szolgálatoknak.

A híradásokban megszólaló menekültek közül sokan beszélnek valamennyire angolul, többüknek van valamilyen diplomájuk vagy szakirányú végzettségük, de amire ideérnek, már csak a gyerek marad a karjukon, elkopott cipő vagy műanyag papucs a lábukon, fáradtság a tekintetükben némi reménnyel, hogy annál csak jobb jöhet, amit maguk mögött hagytak. Velük beszélgetve tudjuk csak meg, hogy miért jönnek a menekültek.

(A cikk tetején látható fotót munkatársunk, Shenouda Nóra fényképezte a budapesti Keleti pályaudvaron, a két kisfiú Szíriából menekült el családjával.)