A világsajtó ezúttal helyén kezelte a történteket. A megújult Szuezi-csatorna megnyitása mindenütt vezető hír volt.
HIRDETÉSMegnyílt az újjáépített Szuezi-csatorna Egyiptomban, a Sínai-félsziget nyugati pereme mentén.
A majdnem 150 éves mesterséges víziút, amely összeköti a Földközi- és a Vörös-tengert, mostantól egyszerre két irányban is hajózható, mert szélesebb lett, és ami azt illeti, mélyebb is, így eztán a legnagyobb tengerjáróknak sem kell kerülniük.
A csütörtöki nyitóünnepség kivétel nélkül mindenütt címlapra került a világsajtóban.
TSR
A svájci televízió összeállítása is azzal nyit, mennyire meglepő, hogy ez a monstre építkezés befejeződött időre.
Az új ág, amely lehetővé teszi a kétirányú forgalmat, 37 kilométer hosszú. 80 kivitelező több mint 40 ezer munkása vágta a centit 2014 augusztus 5. óta. Mert habár a csatorna-projekt nemzeti üggyé vált az elmúlt 12 hónapban, azok számára, akik személy szerint részt vettek az építkezésben, jókora megpróbáltatást jelentett.
Az államfő ünnepi beszédében úgy foglamazott, hogy az egyiptomiak hatalmas erőfeszítést tettek azért, hogy megajándékozhassák hazájukat, az egész világot és magát az emberiséget ezzel a nagyszerű lehetőséggel, amit a Szuezi-csatorna ebben a formájában jelent. Adomány ez a haladásnak és az építészet tudományának.
Abdel Fattah esz-Szíszi személyesen adott engedélyt a hajók fogadására csütörtökön.
A Szuezi-csatorna 1869 februárjában nyitott, és azóta is a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala. A hajózási társaságok – így aztán ügyfeleik is – rengeteg időt és pénzt spórolnak meg azzal, hogy hajóiknak nem kell megkerülniük Afrikát, ha kelet felé tartanak vagy onnan éppen vissza.
A Szuezi-csatornát Nasszer elnök államosította 1956-ban. Korábban egy francia-brit társaság működtette. A csatorna megépítésébe ugyanis Egyiptom gyakorlatilag belerokkant, így aztán kénytelen volt áruba bocsátani a csatorna-társaságban lévő tulajdonrészét, amit London jóval áron alul vett meg 1875-ben.
Az, hogy a Szuezi-csatorna visszakerülhetett az egyiptomiak felügyelete alá, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos fordulat volt, és ennek Nasszer elnök késői utóda, Abdel Fattah esz-Szíszi is tudatában van.
Ez a beruházás nemcsak az üzletet, hanem a nemzettudatot is erősíti most, amikor annyira fontos, hogy az egyiptomiak különbséget tudjanak tenni az Iszlám, illetve saját kulturális örökségük parancsa között.
France2
Az egyik francia állami tévécsatorna is azzal kezdi, hogy a Szuezi-csatorna bővítésére méltán büszkék az egyiptomiak, mert elképesztő teljesítmény egy év alatt végezni egy ekkora projekttel. A France 2. az építkezés menetét mutatja be.
A csütörtöki díszünnepség egészen pontosan egy évvel követte azt a másikat, amelyen az egyiptomi elnök bejelentette az építkezés megkezdését, sőt ő maga, ott helyben nyomta meg a gombot, amely a legeslegelső robbantást vezérelte az akkor már lezárt csatornában.
A kotrógépek és a buldózerek ott és akkor álltak munkába.
Az építőmunkások és a mérnökök számára az elmúlt 12 hónap tényleg 12 hónap volt. Még a csütörtöki ünnepség előtt pár órával is dolgoztak. De övék a dicsőség, ha úgy tetszik, megnyerték a fogadást, amit az elképedt világ ellenében, az egyiptomi elnök vasmarkának bátorító szorításában tettek egy évvel korábban.
Óriási dolog, hogy a 4 milliárd dolláros projektet egy az egyben Egyiptom állta. Az, hogy a tavaly augusztusban kibocsátott befektetési kötvények pár nap alatt elkeltek, és máig a legmagasabb kamatozásúak a belföldi pénzpiacon, jól mutatja, milyen mértékben sikerült az egyiptomi kormánynak nemzeti üggyé tenni a Szuezi-csatorna fejlesztését.
A járókelők egyike szerint olyan ez, mint egy álom. Valójában nem hitték, hogy sikerül egy év alatt megépíteni.
Másikuk azt mondja, mintha egy új piramist építettek volna, sőt még jobb, hiszen ez vonzza majd a befektetőket, mint a mágnes.
Az egyiptomi kormány, amely még korántsem tekinti befejezettnek ezt a projektet, úgy számol, hogy 2023-ra a Szuezi-csatorna éves bevétele a mostani körülbelül 5 milliárd dollárról valamivel több mint 13 milliárdra nő.
HIRDETÉSA tervek szerint addigra naponta nem 49, hanem 97 hajót fogad majd a csatorna, amely már nem csak a világ egyik legfontosabb vízi utja, hanem egyik legjelentősebb üzleti központja is lesz.
Csak a Közel-Keleten öldöklő, magát Iszlám Államnak nevező dzsihadista hadsereg vet árnyékot erre a pompás tablóra.
TVE
A spanyol állami televízió összeállítása arra figyelmeztet, hogy Kairó nagyszabású víziója azért nem olyasmi, amire mérget lehetne venni. A szakértők inkább vágyálomnak nevezik, amely nem számol a globális kereskedelem pillanatnyi korlátaival.
És ismét a Szuezi-csatorna elbűvölő látképe. A sajtó túlnyomó részének ezzel kellett beérnie csütörtökön, a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések ugyanis majdnem minden újságírót kizártak a nyitóünnepségről.
Úgy lett, ahogy azt az államfő tavaly ilyenkor mondta.
A 146 éves Szuezi-csatorna pár éven belül kétszer annyi hajót fogadhat majd, mint eddig.
HIRDETÉSAz egyik építésvezető arról beszélt az utolsó napokban, hogy a bővítés mindenkinek jó. A hajók gyorsabban átjutnak, Egyiptomnak meg több pénze lesz, mert több hajó fizet.
Azt, hogy mennyivel, egyelőre senki sem tudja, de az egyiptomi kormány 8 év múlva már legalább két és félszer annyit szeretne keresni a Szuezi-csatornán, mint ma. Így aztán mindenki más is jól járna, aki csak vett az építkezés finanszírozására kibocsátott állampapírokból.
Egy férfi kötvényét mutatja, és azt mondja, nagyon büszke arra, hogy ha csak egy parányi részben is, de része lehet ennek a nagyszabású projektnek.
Az elmúlt évek mélyrepülése után Kairó nagyon bízik abban, hogy a Szuezi-csatorna bővítése lendületet ad az egyiptomi gazdaságnak.
Egy asszony a turizmus fellendülését várja. Férje idegenvezető, és panaszkodik, hogy nincs elég munkája. A gyerekei mérnökök, az ő jövőjüket beruházások teremthetik meg – mondja.
HIRDETÉSSzakértők egy része úgy látja, hogy az egyiptomi kormány várakozásai túlzottak, legalábbis rövid távon. Azt mondják, ez nagyrészt politikai propaganda.
Egy újságíró azt magyarázza, hogy ez a beruházás nem csak gazdasági előnyökkel járhat. Ez nemzeti ügy, amire szintén nagy szüksége van a politikai elitnek és a társadalomnak is egy országban.
France3
A francia állami televízió egy másik csatornája, a France Trois a Szuezi-csatorna építésével indít. Arról mesél, hogy a francia diplomácia milyen meghatározó szerepet játszott ennek a rendkívül fontos víziútnak a létrejöttében.
A francia riport is valamiféle csodának tekinti, szó szerint délibábhoz hasonlítja az átépített Szuezi-csatornát a sivatagos Sínai-félsziget mentén, ahol már a fáraók idején is vezetett hajóút. Egészen a római birodalom bukásáig jártak ott át hajók kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mindig volt uralkodó, akinek az idejében háttérbe szorult, és volt, aki újból felfedezte, rendbehozatta a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő csatornát.
Az első modern kori próbálkozás Napóleon nevéhez fűződik, aki előnyt remélt ettől a britekkel szemben. Az építkezést elő is készítették a XVIII. század utolsó évében, de aztán feladták, mert a két tenger szintje között lévő 10 méteres különbséget zsilip nélkül nem tudták áthidalni.
HIRDETÉSLegközelebb 1858-ban hozta szóba franciaország egyiptomi alkonzulja a csatornát. Társaságot is alapított az építkezésre, miután megszerezte a jogokat az egyiptomi alkirálytól 99 évre.
Szaíd pasa számára azért vált fontossá a csatorna megépítése – mondja a történész -, mert az ottomán birodalommal szembeni függetlenségének zálogát látta benne. Annak a lehetőségét, hogy Egyiptom a nemzetközi élet jegyzett szereplőjévé váljon. Ferdinand de Lesseps-ben megtalálta az emberét.
Ferdinand de Lesseps társasága egy osztrák mérnököt, Alois Negrellit kérte föl a tervek elkészítésére. Maga Lesseps pedig európai körútra indult, hogy megszerezze a szükséges pénzt. De a franciákon kívül mások pénztárcáját nem sikerült megnyitnia. Szaíd pasa egyik leszármazottja, Tusszun herceg azt meséli, hogy végül is a pasa és Lesseps barátságán múlt a dolog, ugyanis a pasa ezért volt hajlandó állni a költségek hiányzó 44 százalékát.
Végül is 1858 tavaszán megkezdődött a munka.
160 kilométeren kellett medret ásni a leendő csatornának – az építkezés próbára tette nemcsak az emberek, a tevék teherbírását is.
HIRDETÉSKét irányból indultak, és aránylag gyorsan haladtak hála az első gőzgépeknek, amelyeket itt már munkába állítottak.
A szuezi-csatorna nem egészen 10 év alatt készült el. 1869 február 7-én engedték rá az első hajókat. Egészen mostanáig mindig csak egy irányból. Vagyis a Földközi-tenger és Vörös-tenger felől felváltva indították a hajókat, mindenkinek várnia kellett a sorára.
De ez elenyésző időveszteség volt ahhoz képest, amit korábban Afrika megkerülése jelentett a kereskedelmi társaságoknak.