rendkívüli hír

Vadászat Afrikában - a nagy üzlet nyomában

Világszerte felháborodást váltott ki, hogy egy amerikai fogorvos lelőtte Cecilt, a zimbabwei oroszlánt. Az afrikai vadászatokról sokat lehetett már

Éppen ezt olvassa:

Vadászat Afrikában - a nagy üzlet nyomában

Betűméret Aa Aa

Világszerte felháborodást váltott ki, hogy egy amerikai fogorvos lelőtte Cecilt, a zimbabwei oroszlánt. Az afrikai vadászatokról sokat lehetett már korábban is hallani, de pontos részleteket viszonylag kevesen tudnak róla. Néhányat most összegyűjtöttünk.

Sok mindentűl függ egy vadászat ára. Az ilyen utakkal foglalkozó cégeknél egy hétnapos szafarira már 3600 dollár (egymillió forint) is elég lehet, de van olyan út, amely 50 ezer dollárba (14 millió forint) kerül.

Amennyiben valaki haza szeretné vinni az elejtett állatot, azért még adót is kell fizetnie a helyi kormánynak, és plusz költséget jelent a csali ára is, vagyis az, amivel kicsalogatják az állatot a rejtekhelyéről.

Egy elefánt-trófea például 25 ezer dollárba (hétmillió forintba) kerül. A szállítási költség ebben nincs benne.

Nem mindegy, hogy milyen állatra szeretne valaki vadászni. A legdrágábbak az oroszlánok és az elefántok. Egy pávináért viszont csak 100 dollárt, azaz alig több mint 28 ezer forintot kell fizetni.

Milyen fegyvert lehet használni?

A fegyverhasználatra szigorú szabályok vonatkoznak. Pisztolyt, revolvert, íjat nem lehet használni, ugyanakkor sok mindentől függ, hogy milyen fegyverrel lehet vadászni. Számít az, hogy milyen állatot szeretne lelőni a fizető vendég. Egy nagyobb állatnál, mint például a bivalyoknál, az elefántoknál vagy a vízilovaknál csak olyan fegyverrel szabad lőni, amely huzagolt csöves és hajtott lövedékkel rendelkezik.

A vadászattal foglalkozó honlapok Dél-Afrikába, Namíbiába és Zimbabwéba szerveznek utakat. Kenyában 1977 óta be van tiltva az ehhez hasonló vadászat, “Botswanában tavaly januárban döntöttek így:“www.bbc.com/news/world-africa-20544251”.

Zambiában 2013 óta nem lehet oroszlánokra és más veszélyeztetett nagymacskákra vadászni.

A cél a megőrzés?

A trófeavadászatot támogatók azt mondják, hogy a turisták által elköltött dollártízezreket a vadon élő állatok védelmére, a természetes élőhelyek állagának megőrzésére, a turizmus fellendítésére és az orvvadászat megakadályozására fordítják.

Nathan Askew, a Bullet Safaris tulajdonosa, aki maga is vadász, a saját honlapjára a következőket írta: “Egész életemben azért dolgoztam, hogy megőrizzem és növeljem a vadon élő állatok életterét. Ezt abból a pénzből fedeztem, melyet a vadászok fizettek a szafarikra. Ezeknek az állatoknak áruk van, és ez így jó. A rendszer működik, és értéket teremt. A pénz a kormányokhoz megy, ebből finanszírozzák a nemzeti parkok fenntartását, az orvvadász-ellenes járőrszolgálatokat és a helyi emberek oktatását is.

Az eredeti szöveg itt olvasható.

Egyes források szerint Kenyában, a vadászatok 1977-es betiltása óta több mint 70 százalékkal csökkent a vadon élő állatok száma. A Living With Lions természetvédelmi csoport igazgatója, Laurence Franck azt mondja, hogy a kormánynak így nincs oka arra, hogy megvédje az állatokat, az elszegényedett emberek pedig nem fognak nekik enni adni. Emiatt az orvvadászat népszerűvé válik.

Mikkel Legarth vadászat ellenes aktivista ezen a videón azt magyarázza, hogy a tilalom miért öli meg az állatokat:

Egy 2011-es jelentés teljesen mást mond. Eszerint a trófeavadászatból Afrikának minimális környezeti és gazdasági előnye származik. Jelenleg 11 szubszaharai országban, 272 millió hektáros területen engedélyezett az ilyen jellegű vadászat.

Évente 800 leopárdot, 640 elefántot és több mint 3000 bivalyt ölnek meg. A lelőtt állatok után hektáronként mindössze 44 centet fizetnek a vadászok.

Országokra lebontva még rosszabb a helyzet. Tanzániában például csak két centet fizetnek átlagosan. A jelentés szerzői a 11-ből hét országot vizsgáltak meg: Namíbiát, Tanzániát, Botswanát, Kamerunt, a Közép-afrikai Köztársaságot, Burkina Fasót és Benint. Ez alapján kiderült, hogy az ágazatban mindössze tízezer embert foglalkoztatnak állandó vagy részmunkaidőben, miközben ebben a hét országban mintegy százmillióan élnek.

Vannak, akik vitatják ezt az elméletet:

Például a Buzzfeed.