rendkívüli hír

Hosszú út vezetett a megállapodásig Iránnal: tartós lesz-e az eredmény?

Az iráni atomprogramot illetően 2002-ben merültek fel először kételyek, ekkor derült ugyanis fény arra, hogy az iszlám köztársaság nukleáris

Éppen ezt olvassa:

Hosszú út vezetett a megállapodásig Iránnal: tartós lesz-e az eredmény?

Betűméret Aa Aa

Az iráni atomprogramot illetően 2002-ben merültek fel először kételyek, ekkor derült ugyanis fény arra, hogy az iszlám köztársaság nukleáris létesítmények építésén dolgozik, anélkül, hogy azt bejelentette volna a Nemzetközi Atomenergiaügynökségnek.

Az Arak városa melletti nehézvízüzem létére az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsa hívta fel a figyelmet, az üzem működése négy évvel később, 2006-ban indult el.

Kiderült tehát, hogy Irán uránt dúsít, ami mind békés, mind katonai célokra egyaránt felhasználható, a Nemzetközi Atomenergaiügynökség csak hoszú évek múlva állapodott meg Teheránnal arról, hogy ellenőrei a helyszínen vizsgálódhassanak.

Teherán 2004-ben – békés szándékait bizonyítandó – egy Franciaországgal, Németországgal és Nagy-Britanniával kötött megegyezés alapján felhagyott az uránátalakítással. Egy évvel később azonban újra nekilátott, mondván, nukleáris üzemanyagot állít elő magának.

Ezzel tehát megszegte az EU-val kötött megállapodást – az Európai Unió kilátásba helyezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi az ügyet.

Mahmud Ahmedinezsád 2005-ös elnöki székbe kerülésével új frontja nyílt a nézeteltéréseknek.

2006 áprilisában az iráni államfő bejelentette, hogy az ország sikeres urándúsítást hajtott végre. Szavai, miszerint az urándúsításhoz eddig használt 164 centrifuga, amellyel 3,5 százalékos dúsítást hajtottak végre, a P1 típushoz tartozott, de a következő lépés a P2 lesz, amelynek hatékonysága ennek négyszerese, nem kis aggodalmat váltottak ki.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a NAÜ kérésére április 28-ig adott időt Iránnak arra, hogy leállítsa az urándúsítással kapcsolatos tevékenységét.

Négy évre rá Irán elnöke már alig burkoltan fenyegette meg az atomprogramjáról tárgyaló nagyhatalmakat, mondván, “ha bárki megpróbál nehézségeket támasztani Iránnak, a válaszunk nem olyan lesz, mint a múltban”.

A 2013 nyarán megválasztott következő elnök, az elődjénél jóval mérsékeltebb Hasszan Rohani személyével valamelyest felcsillant a remény, hogy sikerülhet diplomáciai megoldást találni.

Néhány hónappal később Irán és a Hatok Genfben megkötötték az első kompromisszumot – annak értelmében Irán semlegesíti a 20 százalékosra dúsított urániumát, nem nyitja meg az araki nehézvízreaktort és beengedi az országba az ENSZ nemzetközi nyomozóit. Cserébe a nemzetközi közösség enyhíti az Iránt jelenleg sújtó nemzetközi szankciók egy részét.

Rohaninak az amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetése három évtized után az első telefonos kapcsolatfelvétel volt a két állam kormánya között. Barack Obama bejelentette, hogy a telefonbeszélgetés után bízik abban, hogy megállapodás születhet Teherán nukleáris programjáról.

- 1979 óta, a bizalmatlanság mélypontja óta ez volt az első telefonbeszélgetés az Egyesül Államok és Irán vezetése között, ami előrehaladást sejtet ezen a döcögős úton – fogalmazott Obama.

2013 novemberében Irán és a Hatok Genfben egyeztek meg arról, hogy Teherán részben felfüggeszti atomprogramját, különböző szankciók enyhítéséért cserébe.

2014 nyarán halasztották el először a megállapodást, maljd novemberben – hogy több időt hagyjanak a tárgyalásokra.

2015 áprilisában Lausanne-ban egy végleges megállapodás kereteit határozták meg, bár a június 30-i határidőt végül nem tudták tartani.