rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"Amíg nem születik ítélet, mindig gyűlöletet fogok érezni"


insiders

"Amíg nem születik ítélet, mindig gyűlöletet fogok érezni"

Együttműködésben a

- Ez itt Hamral Gouz, amit a holtak síkjának is neveznek. A lábam alatt, a homokban ezek itt csontok. Társaim, más áldozatok nyugszanak itt, akiket a saját kezemmel temettem el – keményen kopognak a csádi Clément Abaifouta szavai. A férfi Hissène Habré volt csádi elnök áldozatainak egyesületét vezeti, és részben neki is köszönhető, hogy a volt diktátor idén nyáron Szenegálban bíróság elé kerül.

Várjuk, hogy kimondják az igazságot

A csádi főváros, Ndzsamena egyik külső negyedében járunk, amely az ország történelmének egyik legsötétebb fejezetének tanúja volt.

Hissène Habré 1982 és 1990 között vezette az országot. Ez alatt az idő alatt emberek tízezreit ölték meg, zárták börtönbe vagy kínozták meg.

Clément Abaifouta négy évet töltött a volt diktátor börtöneiben. Neki kellett eltemetnie azokat a rabokat, akikkel végzett az éhség, a betegség vagy a kínzások.

- Várom azt a pillanatot, amikor kimondják az igazságot – mondja Clément. – Hogy ki, mit tett Hissène Habré alatt. És miért tette. Várom, hogy megbüntessék az elkövetőket. Mert az áldozatok csak akkor nyugszanak meg, ha a tettesek megbűnhődtek.

A halált kívántuk, de a halál nem jött

Negyvenezren meghaltak, több tízezren tűntek el, ezreket kínoztak meg. Mindezt Idriss Deby kormánya alatt állapította meg egy vizsgálóbizottság a diktátor bukása után.

Hissène Habrét egy most kezdődő történelmi perben vonják felelősségre Szenegálban emberiesség elleni bűnökért, háborús bűnökért és kínzásért. A monstre per költségeit negyedrészt az Európai Unió viseli.

Önkényes letartóztatások, nemi erőszak, kínzás – férfiak és asszonyok, ellenzékiek és egyszerű polgárok szenvedték el ezeket a visszaéléseket a terror általános, fojtó légkörében.

- Elkezdett mindenhol fogdosni, a melleimen, mindenütt. Mondtam, hogy terhes vagyok, gyereket várok – idézi fel az emlékeit az egyik túlélő, Ginette Ngarbaye. – Nagyon nehéz körülmények között szültem meg ezt a gyereket, a földön kellett aludnunk. A tetvek, a bolhák, a rovarok csíptek minket. Sírt a gyerek, sírtam én is, sírt mindenki. Állandóan sírtunk. A halált kívántuk, de a halál nem jött.

- Husángokkal ütöttek, áramot vezettek a testembe, minden megtettek velem, ami kínzást csak el lehet képzelni – meséli Fatime Sakine. – Minden nap meghalt valaki, ketten, hárman, négyen öten… és azt mondták, hogy hagyjuk, nem viszik el őket a hullaházba. Ott aludtak mind a cellában, az élők együtt a holtakkal.

- Nem beszélhettél senkivel – fűzi hozzá Ahmad Besir. – Minden nap zaklattak. Bármivel megvádolhattak ok nélkül. Senkiben sem bízhattál, csak ha kollaboráltál velük. Nem volt menekvés. Nem lehetett mondani semmit senkinek, még az ember saját feleségének sem. Bármikor jöhettek, kereshettek, elvihettek, rettegésben kellett élni.

Egy per, négyezer sértett

A volt csádi diktátor rendszerének négyezer áldozata szerepel sértettként a perben, száz tanút hallgatnak meg. A vádirathoz csatolták a Human Rights Watch civil szervezet által felfedezett rendőrségi nyilvántartásokat. A DDS, Hissène Habré politikai rendőrsége akkurátusan dokumentálta a rabok ellen elkövetett atrocitásokat.

A dokumentumokat Reed Brody
https://www.hrw.org/fr/about/people/reed-brody, a szervezet jogtanácsosa szerezte meg.

Reed Brody szerint, aki több mint tizenöt éve dolgozik a csádi diktátor ügyén, a dakari per nyugodtan nevezhető történelminek

- Ez a per az első a történelemben, amikor emberiesség elleni bűncselekményekért az egyik ország, Szenegál bírósága elé áll egy másik ország, Csád volt vezetője – mondja Brody. – Ez az első alkalom, hogy az Afrikai Unió bíróságot állít fel. Az első alkalom Afrikában, sőt az egész világon, hogy az egyik ország bírósága egy másik országban elkövetett bűnök miatt folytat eljárást. És mindez azért történik, mert Hissène Habré áldozatai huszonöt éven keresztül küzdöttek érte és nem adták fel. A kitartásukkal, a szívósságukkal bemutattátk, hogy mindennapi emberek igenis képesek bíróság elé vinni egy diktátort.

A nép ügyvédje

Jacqueline Moudeina csádi ügyvéd húsz éve részese ennek a küzdelemnek. Kétezeregyben megpróbálták megölni, és később is megtámadták, időről időre fenyegetéseket kap és rágalomhadjáratok indulnak ellene az interneten.

De semmi nem tudta eltántorítani attól, hogy az áldozatok ügyéért küzdjön, akiknek az egyik fő képviselője lesz a tárgyaláson.

Korábban egy speciális csádi bíróság már elítélte a politikai rendőrség húsz volt tagját.

- Számunkra az, hogy bíróság elé állíthatjuk Hissène Habrét és a bűntársait, azt jelentené, hogy minden afrikai nép kimondhatná: merhetjük üldözni, elítélni azokat, akik gaztetteket követnek el, akik megsértik a jogainkat – magyarázza Jacqueline. – Ez az az üzenet, amelyet ezzel a vádirattal küldeni akartunk egész Afrikának. Csádnak, és egész Afrikának. Hogy lehet harcolni az igazságtalanság ellen.

Az ügyvéd szerint a pernek hozzá kell járulnia a megbékéléshez a Csád északi részén élő muzulmán törzsek, illetve a déli keresztények között.

Tömeggyilkosságok nyugati támogatással

Hissène Habré 1982-ben, puccsal került hatalomra. A vele szembenálló lázadókat Moammer Khadafi líbiai diktátor támogatta. Franciaország és az USA is Habré mellé állt, aki paranoiásan üldözött minden etnikai csoportot, amely fenyegetést jelenthetett a rendszerére.

Josue Doumassen még ma is szenved a börtönben szerzett emlékektől. A csádi nyomozóbizottság kínzásokról szóló jelentésében az ő rajzai szerepelnek. Szerinte a fizikai sérüléseknél súlyosabbak a társadalom lelkén ejtett sebek.

- Valahányszor rajzolok, újraélem a fájdalmat – mondja az idős férfi, aki rajzain szenvtelen pontossággal mutatja be a kínzásokat. – Azért csinálom, hogy ez a történet fennmaradjon. Ezek a bűnök nagyon sokáig megmaradnak az emberek szívében. Nagyon jó, hogy most beszélhetünk erről. De az emberekben nyomot hagy az, hogy ez megtörténhetett. Mert ő megosztottságot szított. Megosztottságot szított köztünk, és felelnie kell a tetteiért.

Hissène Habréra gondolok

Fatime is megjárta Hissène Habré börtöneit. Aggódik azért a generációért, amelyet megnyomorított a rezsim. Nyolcvanezer gyerek maradt árván. Azt a negyedet, ahol Fatime lakott, szó szerint megtizedelték. Az 1979-ben kezdődött háborúban, amit Hissène Habré indított a hatalomért, Fatime férjét a gyerekei szeme láttára ölték meg. Ezek a traumák azóta sem múltak el. De a per mégis egyfajta reményt jelent.

- Ahányszor a gyerekeim megbetegszenek, mindig Hissène Habréra gondolok – mondja Fatime Mando. – Miatta vagyok egyedül a gyerekeimmel. Egészen kicsik voltak akkor. Én fiatal voltam, egyedül kellett őket felnevelnem. Ez nagyon fáj. Amíg nem születik meg az ítélet, mindig gyűlöletet fogok érezni. De most hogy elkezdődik a per, egy kicsit békességre leltem.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

insiders

A maffia esete a veszélyes hulladékkal