Az egészet le fogják rombolni?! Nemrég újították fel a medencéket egy vagyonért, és milyen gyönyörűek! Egy arborétum is megirigyelné ezeket az ősfákat! Most mind kivágják?
HIRDETÉSAz egészet le fogják rombolni?! Nemrég újították fel a medencéket egy vagyonért, és milyen gyönyörűek! Egy arborétum is megirigyelné ezeket az ősfákat! Most mind kivágják?
Lemondóan és beletörődően, már harag nélkül, de még mindig értetlenül teszik fel egymásnak a fürdőzők ezeket a szónoki kérdéseket, ha szóba kerül a Dagály bezárása. Tudják már mindegyikre a választ, nem is egymásra néznek ilyenkor, hanem maguk elé, szomorúan.
Dagályba járni életforma, tudom meg azoktól a taxisoktól, akik a szaunában váltják meg a világot évtizedek óta. Az ember egész nap ül a volán mögött, itt tér vissza az életerő az elzsibbadt lábakba, a szétült derekakba, a fájós hátakba, és persze az életkedv a lelkekbe. Aki gyanútlanul közéjük keveredik, úgy érzi magát a szaunában, mintha egy taxis pihenőbe csöppent volna. Ez itt a „beszélős szauna”, tudom meg, és nevetnek.
De micsoda szauna! Ez nem fülledt és levegőtlen, mint a Szecskában, kérem! Ez kinn van a jó levegőn, mint a finneknél. Előtte a szabadtéri csobbanó, a finom napsütésben lehet a hideg vizes dézsába merülni, áradozik egy fiatal férfi, aki úszni jár ide, a Sportuszodából szokott át nemrég.
Egymás szavába vág mindenki, amikor arról kérdezem a vendégeket, hogy mi a jó a Dagályban. Itt együtt van minden, ami a budapesti strandokban külön-külön jó. Kristálytiszta úszómedencék, mint a Sportban és a Komjádiban. Élménymedence és hatalmas park, fákkal és virágokkal, mint a Palatinuson. Termálmedencék és jégautomata a gőznél, mint a Széchenyiben. Szabadtéri szaunaházikó, mint a Gellértben. A park olyan hatalmas, hogy nyugodtan félrevonulhat egy pihenni vágyó család, mint a Rómain.
Általános nézet a vendégek körében, hogy elkótyavetyélte a főváros a strandot. Egy anyuka Down-kóros kislányával jár ide, szerinte a BKV adóssága nem ér annyit, hogy a budapestiektől ezen a címen elvegye az állam a Dagályt. Anna szerint példaértékű, ahogy a Dagályban az egészséges gyerekekkel vegyítik a sérült vagy fogyatékkal élő gyerekeket az úszásoktatók. A srácoknak ez természetes, csak a felnőttek csinálnak faksznit az ilyesmiből.
Anna egy úszóversenyről mesél, amit az egyik hétvégén rendeztek a Dagályban. Ismerős edzők összefogtak több strandról, körülbelül 80 gyerek jöhetett össze a versenyre. A szülős váltóban persze minden családból az apukák neveztek a siker érdekében, Anna volt az egyedüli anyuka, aki indult. De a legmeghatóbb szerinte az a nagypapa volt, aki egy vadidegen Down-szindrómás kisfiúval vállalta a váltót, mert szülei nem tudtak úszni.
Az edzők nem a strand alkalmazottai, szerződésben vannak itt négyen. Dorka 12 éves, hetente kétszer jár úszásra „Györgyi nénihez”. A fiatal edzőnő egyenként tanítja úszni a gyerekeket, ezért egyszerre négyen-öten jöhetnek csak. Több szülő tartja nagy szónak, hogy egy oktató, aki nem gyógypedagógus, ilyen nyitott szemlélettel engedi az egészségesek közé a sérült és fogyatékkal élő gyerekeket. Egy anyuka szerint hatan biztosan vannak, és jó látni az önfeledtségüket, amiből az érződik, itt tényleg egyenlőek a többiekkel.
Az oktatókat is kérdezem, mit tudnak a fürdő jövőjéről. Négyük közül Györgyi mondja, hogy látott egy tervet, amin az épülő úszópalota mellett a Dagály helyén már csak egy parkot tüntettek fel. A Dagály medencéinek nyoma sincs. Györgyi szerint ez azért baj, mert edzőként nehezen talál egy hasonló adottságú strandot, ahol úgy foglalkozhat egészséges és sérült gyerekekkel, felnőttekkel és idősekkel, ahogy itt. Amikor felvonom a szemöldököm, kiderül, hogy nemcsak a szépen felújított medencékre és a hatalmas parkra gondol, hanem arra a nyitott szemléletre is, ami a Dagály vezetőit jellemzi. A fiatal edzőnő úgy tapasztalta, hogy más strandokra nem engedik be ilyen gyakran oktatni, amikor kiderül, hogy sérült gyerekekkel és felnőttekkel is szívesen foglalkozik, a Dagályban viszont mindig szívesen látták.
Egy asztmás felnőtt hallja meg, hogy a Dagály sorsáról beszélgetünk, és bevallja, hogy ő szinte képtelen egy zárt térben létezni. Sok tüdőorvos küldi el a fiatal asztmás betegeket úszni, de a zárt uszodák a klórgőz miatt nem jók a légzési nehézségekkel küzdő embereknek. A Dagály tágas parkjában, a Duna mellett kitűnő a levegő, és az asztmásoknak ideális úszásra. Azaz csak volt, helyesbít.
(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)0; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_US/sdk.js#xfbml=1&version=v2.3”; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));> Posted by euronews on Wednesday, July 8, 2015
Lelkendezve mutatja a bérletes strandkarkötőjét egy bringás srác. Pár hete vette 16 ezerért, 15 alkalmas. Annyi csak a korlátozás, hogy augusztus végéig le kell járnia, különben elvész a pénz róla. Ebből is egyértelmű, hogy bezárják a Dagályt, mehet minden vendég, amerre lát, magyarázza.
A törzsvendégek persze régóta hallják a hírekből, hogy megpecsételődött szeretett strandjuk sorsa, de akkor ijedtek meg valójában, amikor elkezdték kivágni az ősfákként emlegetett famatuzsálemeket a strandról lekerített építési területen. A Duna partján gyufaszálakként dőltek ki a motorosfűrészek zajában a fasor égbe magasodó óriásai, és egy gép pillanatok alatt darálta be a hatalmas törzseket, amiknek az átöleléséhez két-három ember kellett. Mesélik a vendégek, és mutatják a mobiltelefonos fotóikon, hogy a frissen vágott rönkökön szépen látszódnak az évgyűrűk, egytől egyig egészségesek voltak a fák.
Hétről hétre újabb kordonok jelennek meg a strandon, a buldózerek Balzac szamárbőréhez hasonlóan egyre zsugorítják a medencék körül még érintetlen parkot. A kertészek az utolsó nyáron is tökéletesre nyírják a formabokrokat, gondozzák a virágágyakat, a füge is érik a termálmedence partján terebélyesedő fán. Nem kevés van rajta, jó termést ígér.
