Félelem vagy segítségnyújtás - a határnál élők és a menekültügy

HIRDETÉS

Igen szokatlan mozdulatsor a többségében magyarok által lakott szerbiai városban, Magyarkanizsán, amikor egy muzulmán imádkozik egy tér kellős közepén. A helybeliek többségének még most is szokatlan a hónapok óta tartó jelenség. Többnyire itt pihennek meg a menekültek, mielőtt átlépnének Magyarországra, az Európai Unió területére. Az egyik, amolyan “mindenes” boltban néha sátrat, hálózsákot vásárolnak, meséli az egyik tulajdonos, akit ugyan nem zavarnak a városképet is teljesen átrajzoló menekültek, de szerinte sokak kifejezetten félnek tőlük.

- Különbözőek a vélemények, van, akiket idegesítenek, mert mindenki meg van ijedve, hogy mi lesz velük, hogyha majd vissza lesznek toloncolva, hogy akkor majd fosztogatni, rabolni fognak, ölni netalán, meg ilyen, hogy terroristák vannak köztük, ezt se lehet tudni – mesélte a hölgy, aki egyelőre nem gondolkozott azon, hogy rácsokat szereljen a kirakatra, pedig – mint mondja – sokan ezt már megtették.

A migránsok többsége Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkezik az öldöklés elől menekülve. Egyikük azt mondta, eszük ágában sincs Magyarországon maradni, Nyugat-Európába tartanak.

- Szerintem Magyarország olyan lehet, mint Görögország, ahol nincs munka, nincs segítség, ami ahhoz kell, hogy valaki állást vagy tanulási lehetőséget kapjon. Ezért megyünk inkább Németországba, Hollandiába, Dániába vagy Svédországba – mondta stábunknak a fiatal szír férfi, aki egy háromhónapos csecsemőt is hátragyava jött el Szíriából. Az a terve, hogy egy nyugat-európai munkával majd gyorsan összeszed annyi pénzt, amiből maga után tudja vinni a családját is.

Bár nem maradnának Magyarországon, mégis erre utaló plakátokkal fogadja őket a magyar kormány. Sokan tartanak is a migránsoktól, például Szegeden, annak ellenére, hogy forgatásunk idején az utcákon alig lehetett menekülteket látni, hiszen itt már sokan közülük bújkálnak a rendőrök elől.

- Szerintem ott kellene élni, ahol születtek, és a felelősség azé az országé, aki őket elzavarja – mondta egy férfi a Széchenyi téren.

- Mindaddig nem zavar valóban a jelenség, amíg például itt, a Széchenyi tér kellős közepén nem ütnek tábort, vagy – most mondok valamit – elvennék a helybeliek munkalehetőségét, tehát vannak olyan társadalmi és gazdasági kihatásai, amelyek már zavaróak lehetnek – vélekedett egy szegedi nő.

Sokan vannak a városban, akik másként gondolkodnak. A MigSzol nevű, migránsokat segítő csapat raktárába folyamatosan érkeznek az adományok. Elsősorban azoknak segítenek, akik éjszakára a szegedi pályaudvaron rekednek.

- A magyar emberek jelentős része, nem merem megtippelni, hogy mekkora hányada, de igen jelentős része nem úgy gondolkodik, ahogy ezt szeretné a kormány a szánkba adni. Mi azt gondoljuk, hogy ezek az emberek rendkívül nehéz helyzetben vannak, nem foglalkozunk azzal, hogy miért indultak útnak, nem foglalkozunk azzal sem – mert nem tudunk foglalkozni -, hogy ők hova tartanak és mit remélnek ettől az úttól, mi egy dolgot tudunk tenni, az ittlétüket elviselhetőbbé tenni – mondta az Euronews-nak Kékesi Márk Zoltán, a civil akció egyik koordinátora.

Ételt, italt, ruhát, tolmácsolást, hasznos információt és orvosi segítséget is kapnak az ide érkezők.

- Kitárul a szívünk ilyenkor. Még ha csak egy pohár vizet is kapunk, akkor is legalább emberként állnak hozzánk – mesélte egyikük.

A határra tervezett kerítés ugyan még nem épült meg, de az látszik, hogy menekültügyben a magyar társadalomban már létezik egy láthatatlan fal, amely még sok konfliktust okozhat Magyarországon.