rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Történelem testközelből - A waterlooi csata főszereplői


Brüsszeli szerkesztőség

Történelem testközelből - A waterlooi csata főszereplői

A waterlooi csata kétszázadik évfordulóján Belgiumban többezer ember részvételéveé elevenítik fel a harcmező eseményeit.

Az Euronews a négy meghatározó hadvezért alakító színészeket arra kérte, mutassák be az általuk megszemélyesített hadvezéreket.

Napóleon – Frank Samson: – Kétszáz éve tanulmányozzák a történészek ezt a csatát. Sok tényezőn múlott a fereség, itt volt az időjárás, a töltények nem találtak célba és itt voltak a császár fizikai problémái, aki nem volt képes lóhátra ülni. Így az emberei nem láthattak tőle egy erős csatakiáltást. És ott volt Blücher a meglepő lépéseivel. Akkor érkezett a csatamezőre, amikor senki nem számított rá. Közben a tüzérséget sem tudták megfelelően használni. Sok olyan apróság volt, amelyek egymásra rakódva vereséget okoztak. De kétszáz évvel később is annyira erős a napóleoni szenvedély, hogy csodálkozunk a vereségen.

Wellington – Alan Larsen: – Ő az idők terméke volt, egy olyan arisztokrata, aki úgy tűnt, hogy nem sokat törődött az embereivel. De valójában nagyon is foglalkozott velük. Ezekben a napokban gyakran elmondta, hogy túl sok sebesültet és túl sok szenvedést látott a barátai körében az elmúlt évek alatt. Ezt az érzést azonban elrejtette egy maszk mögé. De tudjuk, hogy volt egy másik arca is: a szomorúság. Van tőle egy gyönyörű idézetünk: csak egy rosszabb van egy elvesztett csatánál: a győztes csata ilyen áron.

Blücher – Klaus Beckert: – Blücher mindössze a mérleg nyelve volt, a csata pedig többször is eldőlni látszott. Ha a poroszok nem érkeztek volna meg, akkor Napóleon valószínűleg győzött volna. És akkor Waterloo is csak egy csatamező lett volna a sok közül. 1815 után Párizsban Blücher Napóleon kiadatását kérte, mert fel akarta akasztatni. Napóleon azonban megneszelte ezt, és inkább a brit hadifogságot választotta.

A narancs herceg – Eric Edelman: – A narancs herceg a németalföldi csapatok parancsnoka volt, Wellington herceg alatt szolgált. Arról volt ismert, hogy a csapatai élén harcolt és egészen a csata végéig így kitartott. Ő és a lova is megsebesült. Látszik az emlékművön is, amelyet Vilmos király emelt neki, hogy vállon lőtték.