rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Oktatást mindenkinek!


learning world

Oktatást mindenkinek!

2000-ben a dakari konferencián számos ország azt a célt tűzte ki maga elé, hogy mindenki számára elérhetővé teszik az alapfokú oktatást. Hogy ebből mi valósult meg, azt vette számba az UNESCO Oktatást mindenkinek című jelentése.

A kitűzött célokat csak az országok harmada érte el

Ötvennyolcmillió gyerek még mindig nem járhat iskolába

A jelentés legfőbb tanulsága, hogy a kezdeti lendület elmúltával a célok megvalósítása a legtöbb helyen megakadt. A Learning World az UNESCO globális programjának igazgatóját, Aaron Benavot-t kereste fel, hogy áruljon el többet a témáról.

- Ha valaki pusztán pénzben gondolkozik, annak is ára van, ha nem taníttatunk egy gyereket – mondta a Learning Worldnek Aaron Benavot. – Meg kell fizetni ennek az árát a gazdaságban, a politikában és az egészségügyben is. Azokból a gyerekekből, akiket nem tanítanak, analfabéta felnőttek lesznek. Az oktatás kihatással van a várható élettartamra: a tanult anyák nagyobb eséllyel élik túl a terhességet, a tanult gyerekeket beoltják, jobban ellenállnak a fertőző betegségeknek, rendesen táplálkoznak. Vagyis ha nem taníttatjuk a gyerekeinket, azzal az analfabéta, képzetlen felnőttek tömegét szaporítjuk. Ennek katasztrofális hatása van egy ország gazdasági életére és a lakosság egészségügyi állapotára.

India: ugrásszerű fejlődés, megoldandó problémák

2000-ben még tizenhatmillió iskolaérett gyerek nem járt iskolába Indiában, ez a szám mára egymillióra csökkent.

Az indiai szülők egy része korábban nem fogta fel az oktatás értékét, mivel ők maguk sem jártak soha iskolába. A gyerekek tehát a ház körül dolgoztak vagy a testvéreikre vigyáztak. Különösen a lányok szenvedtek hátrányt ezen a téren. De a dakari konferencia után az indiai kormány elindította az Univerzális Oktatás programot.

Rádió- és televízió reklámokkal próbálták rávenni a szülőket arra, hogy ne tartsák otthon a gyerekeket. A bollywoodi sztárok hangja és a kiterjedt helyi segítő szolgálat együtt megtette a hatását, az üzenet eljutott a tömegekhez.

Az indiai kormány utakat építtetett az oktatási intézményekhez és sok iskolába bevezette a villanyt, ahol korábban nem volt. Iskolaétkeztetési programot indítottak, ingyenes tankönyveket adtak a rászoruló diákoknak. Szétválasztották a fiú és a lánymosdót, hogy a lányokat emiatt ne tartsák otthon a szülők. Ugyanezért lett több a női tanár. Civil szervezeteknek nyújtottak támogatást azért, hogy szegénynegyedekben és mezőgazdasági térségekben tanítsanak. De még mindig sok akadályt kell leküzdeni.

Mexikó: együtt a közösséggel

Az elmúlt tizenöt évben a mexikói kormányzat keményen dolgozott az oktatás minőségének javításán, valamint azon, hogy a hátrányos helyzetű vidékeken visszaszorítsa a lemorzsolódást.

A szegénységi küszöb alatt élő gyerekek felkarolására létrejött CONAFE, ami az Oktatásfejlesztési Nemzeti Tanács rövidítése, jelentős forrásokat csoportosított ezekre a helyekre, felszerelte az osztálytermeket, tankönyvekkel látta el a gyerekeket.

A 15 évesek körében a beiratkozási arány tizenkét százalékkal nőtt 2003. óta, de a vidéki közösségekben majdnem a gyerekek 100%-a tanul. A diákok tudják, hogy másképp nincs esélyük kitörni a szegénységből. A tanároknak a családok adnak szállást, ők látják el őket ennivalóval.

A fejlődés ellenére Mexikónak nagy utat kell megtennie – a hivatalos adatok szerint hárommillió gyerek még mindig nem részesül alapfokú oktatásban.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Lassú vagy gyors oktatást?

learning world

Lassú vagy gyors oktatást?