rendkívüli hír

"Miért nem az emberek döntenek Európában...?" - Interjú Didier Reynders belga miniszterelnök-helyettessel

Didier Reynders belga külügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel az Euronews szerkesztője, Sophie Desjardin beszélgetett. Már megbocsásson a

Éppen ezt olvassa:

"Miért nem az emberek döntenek Európában...?" - Interjú Didier Reynders belga miniszterelnök-helyettessel

Betűméret Aa Aa

Didier Reynders belga külügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel az Euronews szerkesztője, Sophie Desjardin beszélgetett.

Már megbocsásson a kifejezésért, de Ön “öreg rókának” számít a belga politikában, 1999-ben pénzügyminiszter volt, Ön vezényelte le az euróra való átállást. Több mint 15 év távlatából hogy látja, hova vezetett ez az egész? Megérte?

- Igen. Én valóban úgy gondolom, hogy egy olyan pénznemről van szó, amely megerősítette Európa pozícióját nemzetközi szinten, vegyünk csak egy példát az ipar területéről, nevezetesen, hogy az Airbus például felülmúlta versenyképességben a Boeinget, egyszerűen csak azért, mert eurós szerződésekről volt szó. Teljesen nyilvánvaló, hogy könnyebb lett az élet, az európai üzleti élet porondján nagy számban jöttek létre vállalatok, és az újabb generációknak már ez volt a fizetőeszköze. Mindezzel valószínűleg az utolsó nagy európai álmok egyikét sikerült megvalósítani, de azért más vágyakat sem szabad feladni.

Ez azért túlzás. Mi van például azokkal, akik sohasem szerették vona bevezetni, és azokkal akik el akarják hagyni az eurozónát. Ilyenkor hol van az a szép, hangzatos ötlet, ha így ellen lehet neki állni?

- Az euró kiállta az idő próbáját, ez a napnál is világosabb, méghozzá azért, mert legeslegelsőként az eszközöket erősítettük meg, az Európai Központi Bank a felügyelő feladatát végzi a bankok, a bankok válsága felett, de mindenekelőtt a fejlődés, ami fontos.1999-ben, amikor megkaptam a pénzügyi tárcát, 15 tagja volt az Európai Uniónak. Tucatnyi évet töltöttem ezen a területen, és ma már 19-en vagyunk az eurozónában. Ha ezt valaki 15 évvel ezelőtt mondja, senki nem vette volna komolyan.

Görögország kilépését az euroövezetből lehetségesnek tartja?

- Nézze, ez is egy lehetőség, amennyiben a görögök ezt akarják. Miért ne legyen Európa olyan, ahol az emberek hozzák a döntéseket?

Volt idő amikor Ön ugyanerről azt mondta, hogy nagyon, nagyon káros lenne.

- Nem azt mondtam, hogy könnyű lenne, ha a görögök kilépnének, remélem, tényleg remélem, hogy bent maradnak, az EE-ban és az eurozónában egyaránt, és azt is remélem, hogy az Egyesült Királyság is bent marad. Azonban ez az ő döntésük, mi nem mehetünk ellene, ha világosan eldöntötték, hogy mit akarnak. Különböző országokról, különböző emberekről van szó. Ha azonban tényleg idáig fajulna a dolog, megvannak az eszközeink, hogy kezeljünk egy ilyen válságot. Néhány évvel ezelőtt Spanyolország és Portugália esetében is fennált ez a lehetőség, de az megint egy más helyzet volt.

Vagyis?

- Vagyis igen, ez nagy félelem. Ma már sokkal erősebb eszközök állnak rendelkezésünkre, ám hangsúlyozom, továbbra is azt preferálom, hogy megegyezés szülessen Görögországgal, az elkövetkező órákban, napokban, ez ilyen egyszerű. Lehet időt adni Görögországnak, tőlem még kaphatna egy csomó haladékot, hogy visszafizesse adósságát. Jelentősen le tudjuk csökkenteni a kamatokat, hiszen az európai országok nyújtotta kölcsönből bevételünk van, ám Athénnak kötelezettséget kell vállalnia ezért.

Az olyan mozgalmak, mint a görög Sziriza vagy a spanyol Podemos a maguk módján meg-, pontosabban felrázták a politikai életet. Ez jelent egyfajta eltérést bizonyos európai irányvonalaktól, hogy látja?

- Igen, feltétlenül, hiszen egy csomó országban tapasztalható ez a folyamat, és a sokat szenvedett államokban, mint amilyenek a déliek, tulajdonképpen érthető is, hogy valami mást szeretnének, mondván, náluk nem vált be a bevett gyakorlat. De ez nem feltétlenül jelenti Európa elutasítását.

Igen, ők valójában azt mondják, hogy egy szociálisabb, egy másfajta Eurpában akarnak élni.

- Tehát egy másfajta Európában és ez a vitás pont. Én magam nem feltétlenül osztom ezeknek a politikai pártoknak a vélményét, azonban elismerem, hogy egy komoly vitáról van szó a politikai irányokat illetően. Én csak azt mondom, akár Görögországban, akár más államokban, a nemzeti politikán kell változtatni. Teszem azt a görög kormány ma azt mondja, hogy ezt és ezt fogja tenni, ezért és ezért. Tehát ha egy görög párt azt mondja, hogy a gazdagokat kell megadóztatni, akkor tegyék azt, ez az ő választásuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kormányon lévő görög párt politikáját támogatom, de vannak opciók, és ezek közül lehet választani.

Nagy-Britanniában, ahol David Cameront választották újra, aki referendumot ígért az EU-ból való kilépésről. Na, az ottani helyzetet mennyire látja hazárdjátéknak?

- Ez mindig veszélyes, mert egy népszavazás megszervezéséről van szó, egy népszavazásról, amelynek kimenetele mindig bizonytalan. Egy ilyen helyzet azonban felvet egy fontos kérdést: a törvénykezés mely szintjeit kell megszervezni Európában? Helyi szinten, önkormányzati szinten, nemzeti, regionális vagy európai szinten? Ezenkívül el kell fogadni, hogy egyes törvénykezési gyakorlatok egyre inkább európaiabbak. A védelem és biztonság kérdésére gondolok itt. Teljesen azonban nem támogatom azt az elképzelést, ami inkább a nemzeti, regionális vagy helyi szintet preferálja.

Akkor milyen engedményeket kaphat Cameron? Egyáltalán hol a határ?

- A határvonalat nem lehet egyszerűen bejelölni a térképen. Szó nincs arról, hogy minden ország külön-külön válasszon. Európai döntésnek kell születni úgy, hogy megtartjuk az úgynevezett “közösségi módszert” is.

A Charlie Hebdo elleni merénylet óta Európa terrorfenyegetettség alatt él. A terrorellenes együttműködésről szóló egyeztetéseken Önnek kiemelt szerep jut. Tapasztalható bármilyen előrehaladás?

- Azonnali lépések történtek, elsősorban védelmi intézkedésekre gondolok, amelyeket a legkülönbözőbb országkban láthattunk. A második intézkedés pedig a hírszerzési adatok cseréje. Így tudunk leghatékonyabban küzdeni, és szemmel tartani a külső fenyegetéseket.

Akartam is említeni ezt, hiszen a hírszerzés nem az EU alapvető feladata.

- Nem, és a terrorellenes együttműködésért felelős belga Gilles de Kerkove gyakran panaszkodik is a hírszerzési koordináció hiányosságaira.

Egyáltalán lehetünk hatékonyak?

- Van előrehaladás. Felkeresem az Interpolt itt Lyonban, hiszen az országok rendőrségei közti információcsere az Interpolon keresztül zajlik, és ez hatékony. Ez élvez prioritást, a világon mindenütt.
A légiutasok adatainak ügye különösen érzékeny, nekünk ugye azt mondták, hogy a magánadatok védelméről szól, az adatok egyszerűek, név, állampolgárság, amire kíváncsiak vagyunk, és az úticél.
És akkor történik egy tragédia, mint ahogy az megtörtént Barcelona és Düsseldorf között, a Germanwings gépével. Engem pedig felhívtak és két perc alatt tudtam a választ arra, hogy volt-e az utasok között belga állampolgár. Hogyan lett volna ez lehetséges, ha nincs adatgyűjtés? Egy ilyen tragédiánál senki sem nehezményezi, de a terrorellenes harc esetén már annál inkább.

Beszéljünk a bevándorlásról. A tengeren történt tragédiák egyre inkább érdeklik az embereket, mindenkinek van róla véleménye. “Csak” a menedékkérőkről szól a dolog, vagy másról is?

- Szolidárisabbnak kell lennünk a menedékkérőkkel kapcsolatban. Tiszteleben kell tartanunk az emberek menedékhez való jogát, amennyiben hazájukban fenyegetésnek, netán életveszélynek vannak kitéve. Be kell őket engedni. Gazdasági bevándorlók esetében pedig, amikor a nélkülözés kényszeríti őket indulásra, elsősorban a származási országaikkal kell együttműködnünk.

Évek óta ezt mondjuk…

- Évek óta, igen. De talán nem tettünk eleget. Fontos, hogy megértessük állampolgárainkkal, hogy válságos időszakban, ha nem is nagylelkűségből, de önérdekből is így kell tennünk. Mindannyiunknak érdek, hogy az emberek ne vándoroljonak el hazájukból a rossz gazdasági körülmények miatt. Az embercsempészek ellen pedig harcolni kell. Ezt már eldöntöttük. Mert jelenleg emberi lényekkel kereskednek, ezt látjuk jelenleg a Földközi-tenger térségében. Egy komplett hálózat ellen kell küzdenünk, és kicsit nyitottabnak kell lennünk. Nem szeretnék kvtóákat puffogtatni, de legalább próbáljuk meg kivenni a részünket a küzdelemből. Ezeket az embereket el kell helyezni valahol, és ha nem tudjuk, hogyan, vagy ha ők nem akarnak az adott helyre menni, akkor legalább az elhelyzésük költségeit megoszthatjuk.