rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Schengen 30 éve: van-e jövője az európai álomnak?


Európa

Schengen 30 éve: van-e jövője az európai álomnak?

Sokan úgy tartják, hogy a schengeni egyezmény az egyesült Európa legfontosabb vívmánya. De vajon 30 évvel a szerződés aláírása után még mindig a javunkat szolgálja? Mi szól a nyitott határok mellett, és mi ellenük? Erről szól az On the Frontline mai adása.

A határok nélküli Európa. Egy régi álom, amely 30 évvel ezelőtt valósággá vált. A nevét egy luxemburgi faluról kapta. Ma már az egész világ így ismeri: Schengen.

Az alapítók hittek abban, hogy a belső határok felszámolásával virágzásnak indul a kereskedelem és az idegenforgalom.

A schengeni övezet kelet felé ma már Magyarországig terjed. 26 európai országban 400 millióan mozoghatnak útlevél nélkül. Évente 1 milliárd 250 millió utazást jegyeznek fel a határmentes zónában.

De nemcsak a turisták jöhetnek-mehetnek szabadon, hanem a bűnözők és a terroristák is. A szélsőséges akcióktól való félelem lépéskényszerbe hozta a tagállamokat. A földközi-tengeri menekültválság pedig a külső határok sebezhetőségére hívja föl a figyelmet.

Egyre nagyobb a politikai nyomás is. 30 évvel az aláírása után vajon életképes-e még mindig a schengeni egyezmény?

Vendégeink Marc Pierini, a brüsszeli Carnegie Europe kutatóintézetből, Sergio Carrera, az Európai Politikatudományi Központ munkatársa és Strasbourgból Viviane Reding, az Európai Parlament képviselője, a Bizottság korábbi alelnöke.

A növekvő bevándorlás és dzsihadista fenyegetés veszélybe sodorta a schengeni övezetet?

Marc Pierini: – Schengen az Európai Unió egyik legfontosabb vívmánya. Rengeteg előnye van, ahogy ez imént hallhattuk is. Három dolog fenyegeti Schengent. Az egyik a bevándorlás. A másik a terrorizmus. De a legnagyobb fenyegetés szerintem az, hogy populista politikusok eszközévé vált. Példa erre a francia szélsőjobboldal. Vagy a spanyol kormány. Schengent bűnbaknak kiáltották ki, sokszor alapos ok nélkül.

Sergio Carrera: – Schengent nem volna szabad kockára tenni. Ami most történik, az figyelmeztetés mindnyájunknak. A tagállamoknak még sokat kell dolgozniuk a közös határőrizeten, illetve azért, hogy megbirkózzunk a bevándorlással és a menekülthullámmal. Ez pedig nem elsősorban veszély, hanem esély Európának és az Uniónak arra, hogy továbbfejlessze a schengeni struktúrát.

Schengent tehát külső politikai tényezők fenyegetik.

Viviane Reding: – Schengen az Európai Unió történetének egyik legnagyobb sikere. A polgárok 67 százaléka úgy gondolja, hogy Schengen az egyik legértékesebb vívmányunk. Nekik van igazuk. Ez a szerződés a biztonság és a szabadság kombinációja. Lehetőséget ad az európai polgároknak arra, hogy szabadon mozogjanak a tagállamok területén, és lehetőséget ad a rendőrségnek arra, hogy szorosan együttműködjön más országok bűnüldöző szerveivel. Sok bűnözőt fogtak el ilyen úton, és sok vállalkozás virágzik az övezetben.

Franciaország rendszeres ellenőrzést akar Schengen külső határain. Ugyanakkor rugalmasabb határőrizeti szabályokat sürget. Az ismert fenyegetéseket alapul véve ez vajon termékeny hozzáállás?

Sergio Carrera: – Nagyon óvatosnak kell lennünk. A lehetséges új intézkedések kockára tehetik az Unió polgárainak és lakóinak szabadságjogait. Nagyon gondosan mérlegelnünk kellene a javaslatokat, méghozzá a tények és tárgyilagos adatok alapján, a valódi szükségleteket tekintetbe véve. Ez most nem így történik.

Jó ez a hozzáállás?

Marc Pierini: – Populista politikusok azt mondják, mindenről Schengen tehet. Vegyük példának a brüsszeli zsidó múzeumban végrehajtott merényletet. A tettes európai állampolgár volt, francia. A schengeni információs központ számon tartotta. A német határőrök tudtak az érkezéséről a frankfurti repülőtéren, csak éppen a franciák nem adtak ki ellene elfogatóparancsot, mert nem minősítették terroristának. A hiba tehát nem a schengeni rendszerben volt, hanem a franciában. Azóta már ki is javították. Nagyon fontos, hogy ne támadjuk Schengent hamis okok alapján.

Elfogadná, hogy a jelenlegi szisztémát rugalmasabbá tegyük? Megszavazna bizonyos változtatásokat?

Viviane Reding: – A rendszer már most is rugalmas. Ha például konkrét veszély fenyeget, akkor átmenetileg le lehet zárni a határokat. Ez a nagyon fontos szabály már régóta létezik. Nem a határokkal van a gond, hanem az egyes tagállamokban működő szisztémával, és ezeknek a működtetésével. Tanulunk a hibáinkból, és ettől erősebbek leszünk.

Akkor miért akar változtatásokat több ország? Mivel magyarázzák ezt?

Viviane Reding: – Egyes tagállamokban a populisták okozzák a problémát. Azt mondják, hogy minden baj kívülről jön. Boszorkányüldözést rendeznek, hogy ne derüljön ki, honnan erednek a valódi gondok. Schengen nem a probléma – Schengen a megoldás.

A nyitott határok eszméje, úgy tűnik, elfogadott. De miért? Miért van szükség nyitott határokra?

Marc Pierini: – Az Unión belüli nyitott határok gondolata logikus következménye a közös Európa fejlődésének. Ahogy Reding asszony mondta, igen nagy a schengeni rendszer támogatottsága. Nagyon fontos előnyei vannak: idegenforgalom, üzlet, a népek közötti kölcsönös megértés. Ez teljesen egyértelmű.

A schengeni rendszer egy kicsit olyan, mint az euró: nincs teljesen készen. Talán ezért vált ki ennyi vitát?

Viviane Reding: – Nem értem a kérdést. A schengeni egyezmény nagyon is szilárd. Nem okoz semmiféle nehézséget a schengeni övezeten belül. Amiről a vita szól, az valójában a külső határok védelme.

A politikai nyomás, amely Schengenre nehezedik, valójában külső nyomás.

Viviane Reding: – A külső határok őrizete nem belső problémák miatt okoz gondot. Nem Schengen miatt akar a bevándorlók áradata Európába jutni. A valódi okok a háború, a szegénység, egyes országok politikai bizonytalansága, de ezek az országok nem az Unió tagállamai.

Több ezren érkeznek Görögországba Törökországon keresztül, és köztük lehetnek az Iszlám Állam terroristái is. Görögország azzal fenyegetőzik, hogy ezreket enged be az Unióba, ha nem enyhítik az adósságait. Mi a véleményük erről?

Marc Pierini : – A legsúlyosabb veszélyt az európai dzsihadisták jelentik. Vagyis olyanok, akik Európából, a mi országainkból jönnek. Mintegy négyezren lehetnek, és ki-be járkálnak a schengeni övezetbe. Ez a legfőbb baj.

Schengen a kölcsönös bizalomra épül. Amikor az athéni szónoklatokat hallja, akkor aggódik emiatt?

Viviane Reding: – Sok athéni szónoklat aggaszt mostanság, mert Görögország szemlátomást rossz állapotban van. Nemcsak a külső határok biztonsága aggasztó, hanem a kormány stabilitása, illetve a pénzügyi egyensúlyi problémák is.

Akkor ki kellene dobni a görögöket a schengeni rendszerből? Nincs pénzük, megszorításokra kényszerülnek. Világos az ellentmondás. A pénz, ami a rendelkezésükre áll, nem elég. Tehát: dobjuk ki őket Schengenből?

Viviane Reding: – Nem. Nem szabad kidobni őket, ez teljesen egyértelmű. Schengen ugyanis részben épp a szolidaritásról szól. Ha valamelyik tagországban baj van, akkor a többi segít neki. Ez az alapelv, és most pontosan ez történik a gyakorlatban is.

Görögország a jelek szerint nem valami szolidáris. A védelmi miniszter azzal fenyegetőzik, hogy sok ezer bevándorlót küld az Unió más részeire, ez pedig nem ígér sok jót.

Viviane Reding: – Valóban nem. Ezért szeretnénk, ha a görög kormány egyik-másik tagja több felelősséget tanúsítana.

Bulgária és Románia arra vár, hogy csatlakozhasson a schengeni övezethez. Jó ötlet felvenni őket?

Sergio Carrera: – Ha a tények az igazolják, hogy készen állnak a csatlakozásra, akkor természetesen be kell engedni őket. Amikor egyes kormányok vagy populista politikusok fenyegetést emlegetnek, az Európai Uniónak tényekkel kell előrukkolnia. Tárgyilagos értékelésre van szükség.

Persze, fontosak a tények, de ezekre az országokra a gyenge határőrizet és a korrupció a jellemző. Bízhatunk abban, hogy megfelelően védik majd a határokat?

Sergio Carrera: – Ezekkel a gondokkal minden tagállam szembesül. Hajlamosak vagyunk Bulgáriával foglalkozni, Romániával és Görögországgal, pedig ezek a problémák minden tagállamban jelen vannak.

Egy utolsó kérdés mindhármukhoz. Lesz még Schengen 30 év múlva? És ha igen, milyen lesz?

Sergio Carrera: – Remélem, lesz. Több és hatékonyabb eszközzel arra, hogy megvalósítsa a céljait. Több szolidaritással. Úgy, hogy a tagállamok megosztják a felelősséget egymás között. Remélem, hogy mindezeket a változtatásokat sikerül átültetni a gyakorlatba.

Marc Pierini: – Optimista akarok lenni. Társadalmi vitára van szükség, hogy a populista politikusok ne zavarhassák össze a dolgokat. Meg kell értetni, mi kell a mértéktelen bevándorlás elleni fellépéshez, a terrorizmus elleni harchoz, Schengen továbbfejlesztéséhez. Ezekről jelenleg szó sincs, ez a baj.

Viviane Reding: – Semmi kétségem, hogy Schengen 30 év múlva is létezni fog. A jövő? Jobb védelem a külső határokon, még több mozgási szabadság a polgároknak az övezeten belül. Egyelőre az európai polgárok 4 százaléka használja ki a Schengen nyújtotta lehetőséget abban az értelemben, hogy egy másik országban él és dolgozik. Azt gondolom, 30 év múlva már sokkal többen lesznek.

Megtalálnak bennünket a közösségi médiában és az eurones.com-on is. Köszönjük figyelmüket, a viszontlátásra!