Az amerikai diplomáciának egyelőre nem sikerült kihoznia a börtönből a Washington Post teheráni tudósítóját.
HIRDETÉSMegkezdődött a Washington Post tudósítójának pere Iránban.
Jason Rezaian amerikai-iráni kettős állampolgár, és évek óta dolgozik az amerikai napilapnak Teheránban.
Tavaly nyáron tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy Washingtonnak kémkedik, és eközben ott, Iránban rendszerellenes propagandát folytat. Feleségét – aki iráni – szintén megvádolták. Ő szabadlábon védekezhet.
Jason Rezaian május 26-i bírósági meghallgatása zárt ajtók mögött folyt.
A Washington Post külpolitikai rovatvezetője, Douglas Jehl azt mondja, hogy mindent megmozgatnak azért, hogy Jason kiszabaduljon. Már mindenkit megkerestek, akiről csak úgy gondolták, hogy segíthet: kormányokat, nagyköveteket, diplomatákat. Hátha meg tudják győzni az iráni kormányt arról, hogy nevetséges, amit csinál. Mégiscsak egy újságíró az, akit most már 300 napja fogva tartanak.
Washingtoni szakértők szerint Jason Rezaian pere a teheráni politikai elit hatalmi harcának súlyosbodására utal. A nyitás és az elzárkózás hívei feszülnek egymásnak, mint a térségben és a szomszédos Közel-Keleten vagy Afrikában is most oly sok helyütt.
Az egyik helyi elemzőintézet kutatási igazgatója, és Jason Rezaian közeli barátja, Reza Marashi ezt úgy fogalmazza, hogy vannak, akik próbálnak hidakat építeni Irán és a világ közé, de még mindig nagyon sokan vannak azok, akik felrobbantgatják ezeket a hidakat nem törődve azzal, hogy gyanútlan járőkelőket, amilyen Jason is, levegőbe repítenek ilyenkor. Ezeknek az embereknek mindegy, hogy akiket feláldoznak, semmiféle kapcsolatban nem állnak a helyi politikai élettel, semmiféle ráhatásuk nincs akár az amerikai-iráni kapcsolatokra, számukra ők csak eszközök, hogy téveszméiket igazolják.
Az Euronews tudósítója, Stefan Grobe szerint megjósolhatatlan, mi lesz ebből a perből, amely egy olyan jogrendszerben indult, amely szakértők szerint felkészületlen és korrupt. Az ügy egyelőre független az atomtárgyalásoktól, de ha ott tovább romlik a hangulat, ki tudja, mit kap ezért a nyakába Jason Rezaian? – teszi fel sokak kérdését az Euronews washingtoni tudósítója.
Stefan Grobe, Euronews:
Jason Rezaian fivérével ülök egy szálloda halljában Washingtonban. Ali San Franciscóban él, onnan repült ide, hogy elmondja, mit gondol mindarról, ami testvérével történik Teheránban. Köszönöm, Ali, hogy ezt megteszi, nem lehet könnyű dolga, hiszen nyilván megviseli, amin Jason keresztül ment az elmúlt 10 hónapban. Mondja, hogy bírják ezt a rémséget – Ön és a családja?
Ali Rezaian:
Hát nem könnyű. El sem hiszem, milyen régen kezdődött ez az ügy! Mindnyájan másképp vagyunk vele. Anyám egyedül él Isztambulban, a barátai és a családja az internetes közösségi oldalakon, levélben és telefonon támogatják, nem is akárhogy – nagyon jó látni, hogy nem maradt magára. De eközben rettentően aggódik Jasonért. Két évvel ezelőtt majdnem egy teljes esztendőt nála töltött Teheránban, úgyhogy ismeri az ottani kultúrát, a társadalmat, amellyel Jasonnek sosem volt összetűzése.
Vannak rokonaink is Iránban. Jason felesége onnan való, most ellene is vádat emeltek. Őt 72 nap után óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de azóta is hívogatják, ellenőrzik, merre jár, mit csinál, kikkel találkozik. Úgyhogy számára sincs vége ennek az egésznek, habár kiengedték.
Ami engem illet, én folyamatosan dolgozom ezen az ügyön, és meg kell mondjam, ez fenekestül felforgatta az életemet.
Stefan Grobe, Euronews:
Honnan szerzett tudomást arról, hogy a testvére bíróság elé kerül?
Ali Rezaian:
A perről? Számítottunk rá, hogy per lesz belőle, talán egy hónappal korábbra is vártuk, de biztosat persze nem tudtunk. Körülbelül tíz napja szólt a bíró az ügyvédünknek, aki Jasont védi, hogy hamarosan meglesz az első tárgyalás, de hogy pontosan mikor, az csak a múlt héten derült ki.
Jasonnek ez nem adatott meg. Mivel teljesen el van vágva a világtól, nem beszélhet még az ügyvédjével sem, ő speciel az újságból tudta meg, hogy mikor kezdődik a pere. A tévében látta a tudósítást, amely arról szólt, hogy “Jason Rezaian első tárgyalása május 26-án lesz.” Ezek a dolgok így működnek arrafelé.
Stefan Grobe, Euronews:
Beszéljünk az amerikai kormány szerepéről: Barack Obamától kezdve az egész washingtoni bürokrácián át a hivatalnokokig mindenki arról beszél folyamatosan, hogy Jason kiszabadításán dolgozik. Ön szerint hozzáértéssel és kellő erőbedobással teszik a dolgukat? Ön hogy látja ezt?
Ali Rezaian:
Nézze, nekem Jason a testvérem, semmivel sem vagyok elégedett, amíg ki nem kerül a börtönből.
Bár nem értek a politikához, nekem nagyon úgy tűnik, hogy Teherán nem nagyon hajlandó egyezkedni az Egyesült Államokkal ebben az ügyben. És ez nem véletlen.
Ami Washingtont illeti, a kezdetektől támogat bennünket. De az igazi kérdés nem ez, hanem, hogy mennyire képes befolyásolni mindazt, ami ott történik. Iránban rutinszerű, hogy a hatóságok így-úgy lecsapnak kettős állampolgárokra. Úgyhogy mi tesszük a dolgunkat, az amerikai kormány pedig leginkább úgy tud segíteni, hogy minél többet kiderít abból, ami valójában zajlik. Szerintem jól tudunk együtt dolgozni.
HIRDETÉSStefan Grobe, Euronews: Mondja, Ön szerint van ennek az egésznek tanulsága?
Ali Rezaian:
Tudja, ha valamit, azt meg kell tanulnunk ebből, hogy a világnak azon a felén ugyan vannak szabályok, vannak törvények, sőt ezt hangoztatják is, nem kötelező betartaniuk egyiket sem. Senki sincs, aki számon kérné a törvényszegést és az aláírt nemzetközi megállapodások semmibevételét a politikai eliten.
Amerikai és külföldi újságírók tucatjaival beszéltem, olyanokkal, akik megjárták Iránt, és egyiktől sem hallottam, hogy “Á, ott minden simán megy, sosem volt semmi gondom!”.
Valahogyan mindnyájukat megtalálták az ottani hatóságok. Lehet, hogy csak pár órára félreállították őket az út szélére, esetleg két-három napig a szállodájukban kellett vesztegelniük, lehet, hogy rács mögé is kerültek mondjuk egy hétre csak azért, mert a munkájukat végezték, mellesleg engedéllyel. Tevékenységük minden részletét előre egyeztették, bejelentették, aztán tartották is mindhez magukat, és mégis…
Én ezt a tanulságot hoztam onnan magammal.
HIRDETÉS