NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Emlékek: könyv a nácivadász Klarsfeld házaspártól

Emlékek: könyv a nácivadász Klarsfeld házaspártól
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Beate Klarsfeld olyan, mint egy átlagos nagymama. De ez csak a látszat. A 76 éves asszony és férje, a 79 éves Serge, a legelszántabb nácivadászok

HIRDETÉS

Beate Klarsfeld olyan, mint egy átlagos nagymama. De ez csak a látszat. A 76 éves asszony és férje, a 79 éves Serge, a legelszántabb nácivadászok közé tartoznak. Bejárták a világot, hogy bíróság elé állítsák Hitler csatlósait.

A francia zsidó férfi és a német nő véletlenül talákozott a párizsi metrón 1960-ban. Hogy mi történt azóta, erről szól új könyvük, az Emlékek.

- Kezdjük az elején! 1960, a párizsi metró. Szerelem volt első látásra?

- Nem mondanám. Kölcsönös vonzalom volt.

- Egy nagyon sikeres partneri kapcsolat kezdete volt, személyesen és szakmailag is. Azt hiszem, még első találkozásuk dátuma is jelentős volt.

- Azon a napon találkoztunk, amikor Eichmannt elrabolta az izraeli titkosszolgálat, a Moszad, és Izraelbe vitték, ahol bíróság elé állították. Nem tudtuk, hogy közös életünk ilyen csillagzat alatt kezdődik.

- Nagyon különböző a hátterük. Beate, az Ön apja Hitlerért harcolt a Wehrmachtban. Serge, az Ön apját, aki romániai zsidó volt, a Gestapo elfogta egy éjjel nizzai otthonukban, 1943 szeptemberében. Később Auschwitzban halt meg. Ön, az édesanyja és a nővére épphogy megmenekült, apjának köszönhetően. M történt?

- Apám hidegvérűen megértette a helyzetet, és épített egy paravánt egy mély szekrényben. Ott bújtunk el, a mögött a válaszfal mögött. Egy német kinyitotta a szekrény ajtaját, ledobálta a ruhákat a fogasról. de nem vette észre, hogy zsidók rejtőznek a szekrény hátuljában.

- Beate, mi tudott a holokausztról gyerekként?

- Nem sokat. Akkoriban nem beszéltünk arról az iskolában, hogy mi történt a zsidókkal. Akkor tudtam meg, amikor Párizsba jöttem 1960-ban, utána találkoztam Serge-zsel. Úgy gondoltam, hogy németként nem maradhatok tétlen, foglalkozni kell a saját népünk történelmével. Ezután aktivizáltam magam.

- Mindketten fölháborodtak azon, hogy az egykori vezető náci tisztségviselők és a kollaboránsok büntetlenül éltek a háború után. Beate, Ön híres arról, hogy a 60-as években pofon ütötte a német kancellárt, Kiesingert.

- Amikor Németországban Kurt Georg Kiesingert kancellárrá választották, az egykori náci propagandistát, akkor németként az volt a válaszom, hogy cselekszem, és tiltakozom. Megpróbáltam egy történelmi és erkölcsi küldetést teljesíteni, és cikkeket írtam róla. Azonnali volt a reakció. Visszahívtak a francia-német ifjúsági hivatalból, ahol titkárnő voltam. Tehát el kellett kezdenem küzdeni. Vagy azt mondani, hogy jó, sajnálom, vagy elkezdeni egy kampányt, hogy bebizonyítsam, milyen szerepet játszott a nácizmusban, és elérjem, hogy lemondjon a kancellári tisztségről.

- Többek között lebuktatták Maurice Papon francia kollaboránst és a hírhedt regionális Gestapo-főnököt, a lyoni hóhérként emlegetett Klaus Barbie-t. Őt Bolíviában találták meg. Miért mentek el ilyen messzire, hogy üldözzenek idős, törékeny férfiakat, oly sok évvel a háború után?

- Egyáltalán nem voltak törékenyek. Bűnözőkről volt szó, akik deportálták a szüleinket és családok ezreit. Azért fektettünk ebbe ilyen sok energiát, mert a német bűnözőket, akik a zsidó kérdés “végső megoldását” irányították Franciaországban, nem lehetett bíróság elé állítani Németországban. Nem lehetett kiadni őket Franciaországnak. Tehát teljes büntetlenséget élvezhettek.

Nem bűnözőket üldöztünk. Egy óriási jogi problémát oldottunk meg Franciaország és Németország között. Franciaország azt kérte Németországtól, hogy állítsa bíróság elé a bűnözőit. Németország 17 éven át visszautasította, hogy aláírjon egy megállapodást Franciaországgal. Amikor Willy Brandt lett a kencellár, aláírta a konvenciót, ez egy kicsit Beaténak is köszönhető.

- Tehát egyetértenek azzal, hogy pert indítottak a 93 éves egykori náci, Oskar Gröning ellen, akit Auschwitz könyvelőjeként emlegetnek?

- Nem. Nem értünk egyet. Ma kiszélesítették a vétkesség fogalmát. Elegendő az, ha valaki bármilyen bűnszervezethez tartozott, és hivatást gyakorolt, például könyvelő volt vagy szakács, ahhoz, hogy vádat emlejenek ellene. Ez számomra túlságosan kiterjesztett fogalma a bűnösségnek.

- Serge, az ön munkája segített Franciaországnak, hogy elismerje kollaboránsai szerepét a Vichy-kormányban, Pétain marsall alatt. Azt mondta, hogy a háború után Franciaország kitörölte történelmének ezt az epizódját.

HIRDETÉS

- Franciaország, illetve inkább a franciák nem tanulták meg Vichy történelmét, tehát nem tudták, hogy a zsidókat a francia rendőrség tartóztatta le. Azt sem tudták, hogy az egyház és a franciák, a bátrak, nagyon jól reagáltak, és sokat segítettek a franciaországi zsidók háromnegyedének, hogy túléljék a háborút.

- Manapság azt látjuk, hogy világszerte erősödik az antiszemitizmus. Ha Franciaország példáját nézzük, láttuk, hogy megöltek zsidó gyerekeket, azért mert zsidók. Fegyveresek őrzik a zsidó iskolákat. Mit szól ahhoz, hogy ez történik 2015-ben?

- A Franciaországban deportált zsidók gyermekei nevű szövetségünk egyik tagját is megölték Brüsszelben, tavaly májusban a zsidó múzeumnál. Lesújtó látni, hogy megölnek gyerekeket, és azt is, hogy egy szélsőjobboldali párt jelöltje, hatalomra kerülhet, ha megnyeri az elnökválasztást – mindez rendkívül aggasztó.

- Könyvük olyan, mint egy thriller. Fontos iratokat rejtenek el titkos rekeszekben, miközben vonattal Kelet-Európába utaznak a szovjet időkben. Újságíróknak vagy tolmácsoknak adják ki magukat, hogy közelebb férkőzzenek áldozatukhoz. Éjszakák, melyeket cellákban töltöttek letartóztatásban, és természetesen a bombatámadások, amelyeket Önök ellen kíséreltek meg. Jókora árat kellett fizetniük.

- Mindenestre, ha illegális akciókba kezd az ember, akkor kockáztat valamit. Ez normális, mert nem elégedtünk meg azzal, hogy hétköznapi munkát végezzünk. A Kiesinger elleni kampányban nem csak brosúrákat osztogattam. A pofon kellett ahhoz, hogy mobilizáljuk az embereket.

HIRDETÉS

- Nem, nem fizettünk magas árat. Egyáltalán nem fizettünk semmilyen árat. Csak jutalmunk volt abból, amit csináltunk. MIndig két kutyánk volt és két macskánk. Van egy fiunk, aki államtanácsos.

- Végül egy idézet Öntől, Serge. Azt mondja: “Ma egységesek vagyunk, erősek és boldogok. Egymás nélkül valószínűleg nem sokat értünk volna el.”

- Ezt nevezik szinergiának. Egy meg egy egyenlő tízzel.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Legyen német atombomba? Egyre több politikus játszik a gondolattal, de a nép irtózik tőle

Hat német reptéren újraindult a légiforgalom a biztonságiak figyelmeztető sztrájkja után

Meggyalázták a buchenwaldi koncentrációs tábor emléktábláját