Elcsigázottak, mégis nyugodtak. Nem csoda. Elképesztően veszélyes utazáson vannak túl – de élnek. Közülük többen még azt sem tudják, hol vannak
HIRDETÉSElcsigázottak, mégis nyugodtak. Nem csoda. Elképesztően veszélyes utazáson vannak túl – de élnek. Közülük többen még azt sem tudják, hol vannak pontosan. Csak abban biztosak, hogy európai földön – és ennél nincs is most többre szükségük.
Arra, hogy ennyien akarnak Törökországból Görögországba jutni, senki sem számított. Nap mint nap emberek százai indulnak el a török partoktól, és megpróbálnak a közeli görög szigetekig elvergődni. Például Szamosz szigetéig.
- Minden nap újabb menekültek érkeznek a Sziderasz-partra – mondja az Euronews tudósítója. – Nemcsak azért választják ezt célállomásnak, mert kellően elszigetelt helyről van szó, hanem,mert csupán néhány száz métert kell megtenniük, aminek akár úszva is nekivágnak.
Bár erre azért kevesen kényszerülnek, hiszen csónakot mindig lehet szerezni. Mármint annak, akinek van pénze.
A szamosziak szerint mindig ugyanaz a forgatókönyv. Rozoga lélekvesztők túlzsúfolva, éjjel hánykolódnak a partok felé, ami még az egyébként rövid utat is életveszélyessé teszi. Hajnalig várnak, és aztán Vathi kikötőjénél próbálkoznak partra lépni.
A szerencsétlenek szigorúan tartják magukat az embercsempészek diktálta – gyakran gyilkos – szabályokhoz.
- Ide, Sziderasz térségébe nap mint nap érkeznek bevándorlók. Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy megsemmisítsék a csónakot, amin jöttek. Annyira tartanak attól, hogy a parti őrség észreveszi őket, hogy gyakran idő előtt elsüllyesztik a hajót, így saját életüket is veszélybe sodorják – mesélte egy szamoszi halász.
A szamoszi parti őrség megerősíti: a menekültek precíz és veszélyes szokást követnek.
- A balesetek többsége a tengeren történik. Amikor a lélekvesztők a hajóink közelébe érnek, akkor elsüllyesztik azokat, komoly veszélybe sodorva magukat. Nekünk ilyenkor nem lebeg más cél a szemünk előtt, mint hogy kimenekítsük őket az életveszélyből. Ezután a szárazföldre visszük őket, a parti őrség főhadiszállására. Onnan pedig őrizetbe kerülnek, rendőri felügyelet alá – mondta a parti őrség munkatársa.
Egy ilyen hihetetlenül veszélyes kalandot követően rácsok mögött találják magukat a menekültek. Ez messze nem az, amit ígértek nekik, amiért kínkeservesen összekuporgatott, súlyos összegeket fizettek.
Cseberből vederbe – egy nem éppen tiszta helyen, összezsúfolódva.
- Az Asszad-rezsim harcolni küldött volna. Elszöktem, így legalább nem kell gyilkolnom a népemet – mondta egy Szíriából érkezett férfi.
- Az is lehet, hogy itt maradok, ezen a görög helyen, de lehet, hogy továbbmegyek valahová, Európa más tájára, Hollandiába vagy Dániába. És persze egyetemre is szeretnék járni, hiszen orvos akarok lenni – tette hozzá a társa.
A szamosziak megértik, átérzik a menekültek drámáját. Azt azonban nem értik, hogy miért használják ki őket ennyire az embercsempészek, és miért nem tesz senki semmit ez ellen.
- Megérkeznek és pontosan tudják, hogy hová kell menniük, sosem tévednek el. Üdvözölnek bennünket, mutogatnak, hogy ne szóljunk a parti őröknek. Tábortüzeket gyújtanak, annál melegednek, annál szárítják a ruháikat, mielőtt elindulnának. Ez mondjuk elég aggasztó ránk nézve, mindig attól tartunk, hogy kigyullad az erdő, és leég az egész sziget – mondta egy helybéli.
- Attól tartunk, hogy betegségeket hurcolnak be. Hiszen nem tudjuk, miféle emberek ők. Az idegenforgalomra nincsenek túl jó hatással, a tengerpart tele van a csónakok roncsaival, szétszórt ruhákkal, cipőkkel, szeméttel – panaszolta egy másik szamoszi.
Már az idei év első harmadában annyi menekült ért partot Görögországnál, mint 2014-ben kétszer ennyi idő alatt. És ahogy javul az időjárás, az adatok úgy ugranak további csúcsok felé.