A szíriai Palmüra lehet a terrorszervezet következő kulturális áldozata.
HIRDETÉSÚjabb szíriai romvárost fenyeget az Iszlám Állam nevű terrorszervezet hadjárata. A helyi kormánycsapatok napok óta ádáz küzdelmet folytatnak a gátlástalan fegyveresekkel pár kilométerre Palmüra (latinosan Palmira) feltárt épületegyüttesétől. A terroristák több felbecsülhetetlen értékű műemléket leromboltak, múzeumot feldúltak az elmúlt hónapokban Irakban is.
A több ezer éves Palmüra azért válhat a szélsőséges szunnita szervezet célpontjává, mert önmagában is a kultúrák és a vallások különbözőségében rejlő sokszínűség szimbóluma. Falai között keresztények, muzulmánok és zsidók is éltek, miután egy jelentős karavánút fontos állomása volt hosszú évszázadokon át.
**Hol van Palmüra?**Palmüra, eredeti arámi nevén Tadmor Szíria fővárosától, Damaszkusztól 215 kilométerre északkeletre és az Eufrátesztől 120 km-re délnyugatra helyezkedik el egy oázisban. A kereskedők és utazók a “sivatag mátkája” néven emlegették.
**Mikor épülhetett Palmüra?**A városról a legkorábbi feljegyzés az i.e. 2. évezredből származik. Egy másik kereskedőváros, Mári archívuma tesz említést róla. A Héber Biblia, a Krónikák második könyve (8.4) Tadmorként szerepelteti, mint a sivatagi város, melyet Salamon védelmezett.
Josephus Flavius A zsidók története VIII. könyvében szintén említi Tadmor városát, de ő a görög Palmüra néven.
Palmüra az időszámítás kezdete előtt és utánPalmüra függetlenségét a Szeleukidák hozták el i.e. 323-ban, amikor elfoglalták Szíriát.
Az i. e. 1. században a város a kelet-nyugati kereskedőutak pihenőhelye és a Tömjénút végpontja lett. I. e. 41-ben, Marcus Antonius uralma idején a rómaiak megpróbálták elfoglalni, de nem jártak sikerrel. A város lakossága átmenekült az Eufrátesz átellenes partjára, miután a kémek jelentették a rómaiak közeledését. Majdnem 30 évvel később, Tiberius uralkodása idején Palmüra a rómaiak szövetségese lett.
A Tömjénút kereskedelmének ellenőrzése 105-ben, Petra elfoglalásával került végleg Palmürához. A Perzsiát, Indiát, Kínát és a Római Birodalmat összekötő kereskedelmi út jelentősége a rómaiak és a parthusok háborúskodása ellenére folyamatosan növekedett, így a város gazdasági súlya is egyre nagyobb lett. Hadrianus 129-ben ellátogatott Palmürába, és az annyira elbűvölte, hogy szabad várossá nyilvánította, és átnevezte Palmira Hadrianára.
A perzsa hódítás nem kedvezett Palmüra kereskedelmének. Ezt az akkori római császár azzal gondolta orvosolni, hogy a város királyát, Odenathust kinevezte dux Orientisnek, gyakorlatilag Egyiptom, Szíria, és az anatóliai provinciák urává tette.
Ezek forrásait felhasználva aztán Palmüra királya vissza is verte a perzsákat hadát egészen fővárosukig.
Amikor azonban túlzott hatalma veszélyessé vált, fiával együtt meggyilkolták. Ekkor özvegye, Zénobia ragadta meg a hatalmat Palmüra felett a fia, Vaballathus nevében.
Zénobia önállósította magát, gyermekét imperatori címmel ruházta fel, és meghódította a római Közel-Kelet nagy részét és jelentős egyiptomi területeket is. Északon a Boszporuszig jutottak a palmürai hadak.
Miután hatalmát biztosította, Aurelianus császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost. Zenobiát rabláncra verette, majd magával vitte. De a legyőzött Palmüra fellázadt. A visszatérő császár 273-ban lerombolta a várost, amely hamar elnéptelenedett.
A régészeti feltárás a XVIII. század közepi angol tudós, Robert Wood helyszíni gyűjtése nyomán kezdődött. A tudományos munka csak az I. világháború után indult meg a szíriai Palmüra romjain.
Palmüra, vagy arámi nevén Tadmor 1980-ban került fel az Unesco világörökség-listájára.
