rendkívüli hír

Újabb romváros az Iszlám Állam árnyékában

A szíriai Palmüra lehet a terrorszervezet következő kulturális áldozata.

Éppen ezt olvassa:

Újabb romváros az Iszlám Állam árnyékában

Betűméret Aa Aa

Újabb szíriai romvárost fenyeget az Iszlám Állam nevű terrorszervezet hadjárata. A helyi kormánycsapatok napok óta ádáz küzdelmet folytatnak a gátlástalan fegyveresekkel pár kilométerre Palmüra (latinosan Palmira) feltárt épületegyüttesétől. A terroristák több felbecsülhetetlen értékű műemléket leromboltak, múzeumot feldúltak az elmúlt hónapokban Irakban is.

A több ezer éves Palmüra azért válhat a szélsőséges szunnita szervezet célpontjává, mert önmagában is a kultúrák és a vallások különbözőségében rejlő sokszínűség szimbóluma. Falai között keresztények, muzulmánok és zsidók is éltek, miután egy jelentős karavánút fontos állomása volt hosszú évszázadokon át.

Hol van Palmüra?

Palmüra, eredeti arámi nevén Tadmor Szíria fővárosától, Damaszkusztól 215 kilométerre északkeletre és az Eufrátesztől 120 km-re délnyugatra helyezkedik el egy oázisban. A kereskedők és utazók a “sivatag mátkája” néven emlegették.

Mikor épülhetett Palmüra?

A városról a legkorábbi feljegyzés az i.e. 2. évezredből származik. Egy másik kereskedőváros, Mári archívuma tesz említést róla. A Héber Biblia, a Krónikák második könyve (8.4) Tadmorként szerepelteti, mint a sivatagi város, melyet Salamon védelmezett.

Josephus Flavius A zsidók története VIII. könyvében szintén említi Tadmor városát, de ő a görög Palmüra néven.

Palmüra az időszámítás kezdete előtt és után

Palmüra függetlenségét a Szeleukidák hozták el i.e. 323-ban, amikor elfoglalták Szíriát.

Az i. e. 1. században a város a kelet-nyugati kereskedőutak pihenőhelye és a Tömjénút végpontja lett. I. e. 41-ben, Marcus Antonius uralma idején a rómaiak megpróbálták elfoglalni, de nem jártak sikerrel. A város lakossága átmenekült az Eufrátesz átellenes partjára, miután a kémek jelentették a rómaiak közeledését. Majdnem 30 évvel később, Tiberius uralkodása idején Palmüra a rómaiak szövetségese lett.

A Tömjénút kereskedelmének ellenőrzése 105-ben, Petra elfoglalásával került végleg Palmürához. A Perzsiát, Indiát, Kínát és a Római Birodalmat összekötő kereskedelmi út jelentősége a rómaiak és a parthusok háborúskodása ellenére folyamatosan növekedett, így a város gazdasági súlya is egyre nagyobb lett. Hadrianus 129-ben ellátogatott Palmürába, és az annyira elbűvölte, hogy szabad várossá nyilvánította, és átnevezte Palmira Hadrianára.

A perzsa hódítás nem kedvezett Palmüra kereskedelmének. Ezt az akkori római császár azzal gondolta orvosolni, hogy a város királyát, Odenathust kinevezte dux Orientisnek, gyakorlatilag Egyiptom, Szíria, és az anatóliai provinciák urává tette.
Ezek forrásait felhasználva aztán Palmüra királya vissza is verte a perzsákat hadát egészen fővárosukig.

Amikor azonban túlzott hatalma veszélyessé vált, fiával együtt meggyilkolták. Ekkor özvegye, Zénobia ragadta meg a hatalmat Palmüra felett a fia, Vaballathus nevében.

Zénobia önállósította magát, gyermekét imperatori címmel ruházta fel, és meghódította a római Közel-Kelet nagy részét és jelentős egyiptomi területeket is. Északon a Boszporuszig jutottak a palmürai hadak.

Miután hatalmát biztosította, Aurelianus császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost. Zenobiát rabláncra verette, majd magával vitte. De a legyőzött Palmüra fellázadt. A visszatérő császár 273-ban lerombolta a várost, amely hamar elnéptelenedett.

A régészeti feltárás a XVIII. század közepi angol tudós, Robert Wood helyszíni gyűjtése nyomán kezdődött. A tudományos munka csak az I. világháború után indult meg a szíriai Palmüra romjain.

Palmüra, vagy arámi nevén Tadmor 1980-ban került fel az Unesco világörökség-listájára.