NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Djibouti: gyerekeikért aggódnak a menekültek

Djibouti: gyerekeikért aggódnak a menekültek
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Ezek az emberek több száz kilométert tettek meg, amíg eljutottak ide. Etiópiából jöttek. Azt mondják, Jemenbe akarnak menni. Azt remélik, hogy

Ezek az emberek több száz kilométert tettek meg, amíg eljutottak ide. Etiópiából jöttek. Azt mondják, Jemenbe akarnak menni. Azt remélik, hogy találnak munkát, még akkor is, ha háború van ott.

Djiboutiban vagyunk Afrika szarvának északi részén. Ez az út Obockba vezet, a város mintegy 30 kilométerre fekszik a jemeni partoktól.

Néhány hét óta új lakói is vannak Obocknak. Több százan menekültek ide Jemenből, a hazájukban pusztító háború elől. Djibouti azon kevés országok egyike, amely befogadja őket.

Ideiglenes befogadóállomásokat hoztak létre nekik. Sokan közülük még sokkos állapotban vannak. Egy nő most tudta meg, hogy a házát lerombolták.
Wesem és a felesége is mindent elvesztett.

- Hazámban óriási pusztítást végez a háború, gyilkolnak, megsértik az emberi jogokat. A házunkat lerombolták, az autónkat tönkretették. Mindent magunk mögött hagytunk, az álmainkat is, hogy az ismeretlenségben éljünk. Várunk, semmit nem tudunk a jövőről, nem tudjuk, mi lesz a sorsunk.

Bár biztonságban vannak Djiboutiban, a többsége azoknak, akikkel találkoztunk nem akar itt maradni. A helyzet bizonytalan, nincs jövőjük. Mindannyian tudják, hogy még sokáig nem térhetnek haza.

Ahmed terhes feleségével érkezett ide. Anyja Jemenben maradt, néhány napja megölte egy orvlövész.

- A djiboutiak sokat segítettek nekünk. És a jemeni kereskedők is, itt Djiboutiban. Sok mindent adtak nekünk, alapvaető dolgokat. De nincs itt semmi, nem találunk munkát és jobb életet. Itt ragadtunk. A legtöbb ember Európába akar menni, mert tudják, hogy Jemenre milyen jövő vár.

Az ideiglenes állomásokon elhelyezett menekülteket lassanként áthozzák egy táborba, amelyet a Menekültügyi Főbiztosság működtet. A nőtlen férfiakat először ide küldték. A djibouti hatóságok attól tartanak, hogy terroristák szivárognak a menekültek közé. Az itteniek azt mondják, szó sincs ilyesmiről. Csak azt akarjuk, hogy elmeneküljünk abból a rémálomból, amelyben éltünk – magyarázza Mohammed, aki otthon tanár volt.

- Itt sok ember magasan képzett, intelligens. Tanárok, mérnökök, sok diplomás. Élni szeretnének. Fáradtak. Szükségünk van az európaiak segítségére. Remélem, az európaiak segítenek a demokratizálódásunkban. Szabad embernek kell lennem, szabadnak kell lennem!

Az ENSZ arra számít, hogy 15 ezer jemenit kell ellátni a következő hat hónapban. Vagyis még egyszer annyi embert, mint amennyi afrikai már menedéket kért Djiboutiban.

Világos, hogy ezzel nagy nyomás nehezedik egy olyan kis országra, mint Djibouti, amely küzd a szárazsággal, a magas munkanélküliséggel és a tömeges szegénységgel.

A szegénység az embercsempészet táptalaja is Obockban. A város több ezer olyan illegális afrikai bevándorló tranzitállomása, aki az Arab-félsziget felé tart. Egyiküket nevezzük Hawinak, a valódi nevét nem akarja megmondani.

Nem akarja, hogy felismerjék. Öt éven át volt embercsempész. Összesen ötezer ember utazását szervezte meg. Elvezet minket a város szélére, ahol több tucatnyi menekült vár arra, hogy átjusson a túlpartra. Azt remélik, hogy munkát találnak Szaúd-Arábiában.

- Kölcsönkértünk pénzt a családunktól, hogy eljussunk ide, nem térhetünk vissza Etiópiába nincstelenül. Vissza kell fizetnünk adósságunkat. Ha itt maradunk, elvesztünk, nem tudunk mit tenni. Csak abban bízhatunk, hogy eljutunk Szaúd-Arábiába.

Hawi nem vállalja ezt az utat. Jóllehet a duplájára nőtt az út ára azóta, hogy márciusban a hadsereg beavatkozott a jemeni harcokba, túl nagy a kockázat neki és a többieknek is. A kereskedelem azonban nem szünetel. Obockban nincs más lehetőség, mondja.

- Ha semmid sincs, akkor motivált vagy, hogy mindent megtegyél! Fegyvert is lehet csempészni, drogot, mindent! Ami adódik. Mert semmink sincs! Minden kockázatot vállalunk. Mindenütt kerestem állást, de senki nem törődik velem. Akkor miért ne csináljak illegális dolgokat? Semmim sincs. Hogyan elégíthetem ki szükségleteimet, és láthatom el gyerekeimet? Hála istennek, léteznek még illegális bevándorlók! Ha egyszer véget ér a válság Jemenben, esküszöm maguknak, hogy újrakezdem a melót. Semmitől nem félek, meg fogom tenni. Ha találok munkát, és fölvesznek valahová, akkor abbahagyhatom.

Tavaly több mint 100 ezren jutottak el illegálisan az Arab-félszigetre Djiboutin keresztül. A jemeni konfliktus miatt lelassult az emberkereskedelem, de nem szűnt meg, hangsúlyozza a djibouti parti őrség egyik vezetője.

Amióta 2011-ben létrehozták az őrséget, Djibouti képes garantálni tengerének biztonságát. Kevés azonban az eszközük ahhoz, hogy ellenőrizzék az illegális bevándorlók átkelőhelyeit. Közülük sokan Európába tartanak.

- A parti őrség kevesebb mint három és fél év alatt nagyjából 40 ezer embert fogott el. Ha feltartóztatunk közülük ezret, közben kétezer átjut. Nincs elegendő emberünk. Közös munkára van szükség, a szomszédos országokkal, az európai országokkal, minden országgal, amelyet érint ez a tragédia.

Az lenne a cél, hogy több támogatást nyújtsanak a származási és tranzitországoknak, de ebből kevés valósul meg. Váltás zajlik Djiboutiban az Európai Unió Atalanta-missziójánál, amelynek az a feladata, hogy harcoljon a kalóztámadások ellen Szomália partjainál. A hadművelet sikerén felbuzdulva újabb európai projektet indítanak, most az embercsempészek ellen.

- Többféle megoldás is lehetséges. Az egyik például az, de ezt csak elméletileg mondom, hogy kiszélesítik a mostani erő megbízatását, hogy közvetlenül a csempészek ellen harcoljon. Az embercsempészek, a fegyvercsempészek, a drogcsempészek ellen, akik óriási gondot okoznak a világnak ebben a térségében – mondja Joseph Silva, a djibouti EU-delegáció vezetője.

A régió minden baja lecsapódik Djiboutiban. Ali Addehbe tartunk, amely két és fél órás útra van a fővárostól délre.

Ezek között a hegyek között állították föl az ország legnagyobb menekülttáborát.
10 ezer embernek ad otthont, többségében szomáliaiaknak, de vannak etiópok és eritreaiak is.

Houbi a szomáliai polgárháború elől menekült el 2008-ban. Hét lányával él itt. 19 éves fia eltűnt két évvel ezelőtt. Európába akart utazni illegálisan, Szudánon és Líbián keresztül.

Houbit tavaly felhívták azzal, hogy fiát túszul ejtették líbiai embercsempészek. 5500 dolláros váltságdíjat követeltek érte, azzal fenyegetőzve, hogy kiveszik szerveit, és eladják azokat. Ennyi pénze nincs, a család azóta nem tud róla semmit.

- Hallom, hogy a rádióban olyan emberekről beszélnek, akik meghaltak a tengerben. Rosszul bánnak velük, amint megérkeznek valamelyik országba. Egyetlen anyának sem kívánom, hogy ilyen nehézségeket éljen át. Nem tudok aludni. Nem tudom, hogy a fiam életben van-e, vagy meghalt. Az kérem a fejlett országktól, Európától, az Egyesült Államoktól, hogy tegyenek jogi lépéseket a csempészek ellen. Többet kell tenni azért, hogy letartóztassák őket. Ezek bűnözők.

Mindannyian megszólítanak, hogy elmeséljék nekünk, mennyire nehéz itt az élet.
Ezek közül a fiatalok közül sokan a táborban születtek. Nincs semmilyen perspektívájuk. Egy olyan országban, ahol a munkanélküliség eléri a 70 százalékot, korlátozottak a beilleszkedési lehetőségek. Egyre többen vannak, akik meg akarják próbálni az illegális kalandot.

- Az életünk nagyon rossz, egyik napról a másikra élünk. A fiataloknak, a menekülteknek nagyon rossz. Még az iskoláinkkal sem megyünk semmire, nem ismerik el a diplománkat.

- Semmilyen előnyt nem élvezünk itt, ami az oktatást vagy az egészségügyet illeti. Csak azt, hogy béke van. Köszönjük Djibouti lakóinak. Békében élünk, de nincs semmi másunk.

- Ha az év végéig nem jutok semmire, nem lesz reményem, hogy változzon a helyzet, akkor neki kell vágnom, a tengeren keresztül, muszáj. Mert nem mehetek vissza a hazámba a polgárháborús helyzet miatt. Csak egy lehetőségem van, az, hogy útnak induljak, a tengeren át, akár meghalok, akár nem. Meghalni vagy valami jobbhoz jutni.

A táborban sokan várnak arra, hogy elbírálják kérelmüket, hogy egy harmadik országban telepedhessenek le. Kevesen kapják meg ezt a lehetőséget.

Abraham 25 éve érkezett Etiópiából. Egy kis éttermet vezet feleségével, Hawával.
Egy látszatélet ez egy táborban, olyan emberek között, akiknek nincs reményük arra, hogy hazatérhessenek. A világ elfeledte őket – mondja. Abraham úgy véli, addig, amíg nem kezelik a bajok gyökerét, semmi nem képes megállítani az illegális migráció drámáját.

- Mindenekelőtt a kormányoknak küzdeniük kellene azért, hogy stabilitást teremtsenek ezekben az országokban, azért, hogy az emberek a hazájukban maradjanak. Azt üzenem, hogy tartós megoldásra van szükségünk. Nem nekünk, hanem a gyermekeinknek. Itt házasodnak meg. Fölöslegesen szülnek gyerekeket itt, oktatás nélkül. Semmit nem tehetünk. Mi apák és anyák nem tudunk semmit csinálni.
Meghalunk holnap vagy holnapután, nem gond. Öregek vagyunk. A gyermekeinknek viszont nincs semmiféle jövőjük. Azt üzenem: kérem, mentsétek meg a gyermekeinket! Ne minket. A gyermekeinket mentsétek meg, ha lehetséges!

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai

Új szelek fújnak Németországban