rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Egy magyar katona emlékezése a kelet-ukrajnai frontra


Ukrajna

Egy magyar katona emlékezése a kelet-ukrajnai frontra

Oroszul beszélő katonák lőnek egy ismeretlen célpont felé – ennyi látható az Euronews birtokába került amatőr felvételen, ami a kelet-ukrajnai Debalceve közelében készült. A várost az orosz-barát szeparatisták februárban foglalták vissza, nem sokkal a második Minszki Megállapodás után.

Filipovics Péter kárpátaljai magyar, az ukrán hadseregben szolgál, nemrég tért vissza a frontról. Debalcevénél is harcolt, akkor, amikor Minszkben megállapodtak tűzszüneti egyezmény betartásáról.

Filipovics Péter, katona: – Amikor volt ez a Minszki Egyezmény, hát akkor kaptunk a legtöbbet és akkor kezdődött meg Debalcevének is az úgymond elfoglalása. Ez volt a Minszki Egyezmény, mi ott helyben ennyit láttunk belőle.

Kárpátaljáról azt mondják a helyiek, hogy amolyan béke szigete. Itt a különböző nemzetiségű emberek, németek, szlovákok, oroszok, ukránok, magyarok feszültségek nélkül élnek egymás mellett, ha hagyják őket.

A megye Ukrajna kapuja az Európai Unió felé, ahol az unió egyik alapeszméje is jól érzékelhető, vagyis a nemzetek közötti békés együttélés.

Sterr Attila, újságíró: – Soha senkinek nem származik semmiféle hátránya abból, milyen nyelven szólal meg, különösen érvényes ez a multikulturális Ungvárra. Ha vannak is feszültségek, ezeket általában importálják ezeket a feszültségeket, külső erők szokták ide behozni.

Brenzovics László az egyetlen magyar képviselője a kijevi parlamentnek. Azt mondja, ugyan az utcák békések, de azért érzik, hogy az ország háborúban áll.

Brenzovics László, parlamenti képviselő, KMKSZ: – Kárpátaljára éppolyan erősen hat a háború, mint Ukrajna bármely más részére, hiszen itt is folyik a mozgósítás, több száz ember vesz részt ezekben a műveletekben Kelet-Ukrajnában.

Filipovics Péter, az ukrán egyenruhát viselő, magyar nemzetiségű katona azt mondta, nem volt kérdéses, hogy átveszi a behívóját. A helyzet iróniája, hogy egységében oroszul beszéltek egymás között, miközben szintén oroszul beszélő katonák ellen harcoltak.

Filipovics Péter, katona: – Krímre kell út, hát az egész Donbassz kell, Donyeck megye, Luhanszk megye, az kell. De a legfőbb célpont az a szárazföldi út a Krímre. Orosz oldalról kapják a segélyeket, már úgy segélyeket, hogy nem konzerveket meg kenyeret, hanem lőszert, meg technikát, embereket, de nekik nem parancsol senki, ott helyben parancsolnak nekik, de feljebb, úgy nem.

És ki segít az ukrán katonáknak? Péter arról mesélt az Euronews-nak, hogy meglepetésre a legtöbb támogatást önkéntesektől kapják.

Filipovics Péter, katona: – A kormány nem igazán, segítenek, segítenek, de nem olyan mértékben mint az emberek. Hetente jönnek buszokkal egyszerű emberek, önkéntesek, hoztak nekünk a ruhától megkezdve, na lőszert nem hoztak, de mindent hoztak, ami kellett. Hőkameráktól megkezdve mindent…Háború, mint a filmekben, csak ott lőnek.

ALL VIEWS

További hírek erről