rendkívüli hír

rendkívüli hír

Háborús jóvátétel: erkölcsi kötelesség vagy politikai zsarolás?

Háborús jóvátétel: erkölcsi kötelesség vagy politikai zsarolás? - Nagyon megijedtem, amikor a németek bejöttek a házunkba és fenyegetni kezdték az

Éppen ezt olvassa:

Háborús jóvátétel: erkölcsi kötelesség vagy politikai zsarolás?

Betűméret Aa Aa

Háborús jóvátétel: erkölcsi kötelesség vagy politikai zsarolás?

- Nagyon megijedtem, amikor a németek bejöttek a házunkba és fenyegetni kezdték az apámat. Egyszerűen kiugrattam az ablakon. Látni sem bírtam, mit csinálnak az apámmal, mert még sosem tapasztaltam ilyet – mondta Eleni Szfundurisz.

Eleni Szfundurisz tizenkét éves volt, amikor falujában 1944. június 10-én a náci megszállók elkövették a háború egyik legnagyobb kegyetlenségét, a disztomói mészárlást. Eleniben élénken élnek az emlékek: a félelem és a túlélés keltette bűntudat keveréke.

- Ha nem menekülök el, talán megmenthettem volna a testvéremet is, én voltam az idősebb. Elvitték a családomat, és agyonlőtték őket. Az édesanyám agya az utcán folyt. A nagymamám találta meg a testüket – mondta Eleni Szfundurisz.

Azon a végzetes napon az SS-alakulatok ajtóról-ajtóra jártak Disztomóban, és lemészároltak 218 civilt. Különösen kegyetlenül bántak a helyiekkel, a csecsemőket és a terhes anyákat bajonettel szúrták le. Mindezt bosszúból, amiért partizánok támadtak náci katonákra.

Disztomó ma a görög szenvedés a második világháborús náci megszállás jelképe. Sok görög szerint ezt a szenvedést sosem ismerték el hivatalosan, és Németország sem fizetett ezért kárpótlást.

Krisztosz Papanikolau egész életében Disztomóban élt. Most ő ennek az emlékhelynek a gondnoka. Itt láthatók a mészárlás rémisztő emlékei: a meggyilkoltak koponyái. És bár hetven éve történt mindez, a disztomói mészárlás nehéz teherként él a közösség lelkében.

- Gyerekként azt hittem, hogy csak öreg asszonyok laknak itt, mert mindenki fekete ruhát hordott. Nagyon sok év telt el, mire újra nevetést vagy zenét lehetett hallani a faluban. A nap csúcspontja minden este ugyanaz volt: a falu lakosai, a kis gyerekek és a feketét viselő nők elmentek a temetőbe – mondta Krisztosz Papanikolau.

Krisztosz szerint nem csak görögök, németek is látogatják az emlékhelyet, akik bocsánatot kérnek. Természetesen nem hibáztatja őket, de mint mondja, a háborús jóvátétel még nem megoldott ügy.

- Görögországgal sosem kötöttek békeszerződést. Ráadásul még jogilag sincs lezárva ez a történet, mert bár Németország valóban fizetett valamennyi pénzt, de azt meghatározott célra fizették, nem az áldozatok kárpótlására – mondta Krisztosz Papanikolau.

A disztomói áldozatok családjainak 30 millió eurós jóvátételéért adott be keresetet a bíróságra Kelly és Krisztina Sztamulisz egykor jogászként dolgozó, már elhunyt apja. A görög legfelsőbb bíróság befogadta a keresetet, de az ügy még függőben van, mert az igazságügy miniszter nem írta alá. A testvérek apjuk nyomdokán járnak.

Ez egy Németországot érintő erkölcsi kérdés, a nácik görögök ellen elkövetett cselekedetei, és a keresetet benyújtó hozzátartozók miatt. A legkevesebb, amit ilyenkor tenni lehet, az a bocsánatkérés, és ezzel együtt a kárpótlás kérdése is felmerül. Ez egy közös kötelezettség, amit nem mi mondunk, ez áll a törvényben – mondta Kelly Sztamulisz.

Az erkölcsi kötelezettségként Németországtól követelt háborús jóvátétel Alekszisz Ciprasz fő választási ígérete volt. Athén 280 milliárd euróra becsülte a jóvátétel összegét. Nem csak az áldozatok kárpótlására kérnek pénzt, hanem a megszállási kölcsönért, az ellopott műtárgyakért, és a görög lakosság tíz százalékának elpusztításáért.

Berlin ezt vitatja, mert egy kétoldalú megállapodás érelmében 1961-ben már fizettek jóvátételt. Ráadásul akkor is jelentős összeggel támogatták Athént, amikor belépett az eurozónába, és azóta a válság során is.

Ez a férfi ennek ellenkezőjét akarja bizonyítani Németországban. Manolisz Glezosz egy élő legenda. A most 92 éves második világháborús veterán akkor lett hős, amikor 1941-ben ledöntötte az Akropoliszra felállított náci zászlót. Ő már évek óta küzd a jóvátételért. Most itt van Hamburgban, egy kis német baloldali párt, a Die Linke meghívására. Ők ahhoz a kisebbséghez tartoznak, akik támogatják Athén követelését.

- A háborús jóvátétel kérdése eddig görög ügy volt. Most, hogy európai parlamenti képviselő lettem, európai szintre vittem az ügyet, szóval ez már európai probléma. Mostani utazásom során szeretném megismertetni a németekkel, hogy ez német ügy is legyen, mert hiszem, hogy a megoldást a német emberek jelentik – mondta Manolisz Glezosz.

A bírálatokat megfogalmazó németek és más uniós tagországok szerint a háborús jóvátétel időzítése egybecseng a görög adósságválsággal, amelynek nagysága 300 milliárd euró, vagyis a két összeg majdnem megegyezik. Manolisz ezzel nem ért egyet.

- Az egyik nem válthatja ki a másikat. Nem azonos mennyiségű pénzről beszélünk. Nem is ugyanakkora összegekről van szó. Ez mind csak propaganda. Hitelteleníteni akarják a követeléseinket – mondta Manolisz Glezosz.

Kétségbe vonni azt, ami sok görög szerint történelmi igazságtalanság, heves érzelmeket vált ki az emberekből. Főleg akkor, ha a követelés címzettjét, Németországot, az EU-IMF mentőcsomaghoz kapcsolódó megszorításokért is hibáztatni lehet. De vajon szét lehet-e választani ezt a két dolgot?

- A baloldali Syriza párt választási kampányának része volt, hogy nyomást gyakoroljon Németországra. A választás után Ciprasz maga is nyomást akart gyakorolni a németekre, hogy a görög közvéleménybe is bevezesse ezt az ügyet. Angela Merkellel közösen tartott berlini tájékoztatóján Ciprasz azt hangsúlyozta, hogy ez nem gazdasági, hanem erkölcsi kérdés. Ez fordulat a görög miniszterelnök háborús jóvátétellel és megszállási kölcsönnel kapcsolatos álláspontjában – mondta George Cogopulosz, az Európai- és külpolitikai Hellén Alapítvány munkatársa.

Mint ahogy a görög adósságról szóló tárgyalások, a háborús jóvátétel is elhúzódó, bonyolult és érzelmektől fűtött folyamat lesz. És ezt nem mindenki tudja már kivárni:

- Sosem jutott eszünkbe, hogy kárpótlást kérjünk. Azt sem tudtuk, hogy erre egyáltalán jogunk lenne. Csak az elvesztett családtagjainkra gondoltunk, nem foglalkoztunk a jóvátétellel. Mások hívták fel erre a figyelmünket, ők mondták, hogy joggal követelhetjük ezt. Sosem hittük, és én még most sem hiszem, hogy bármi kárpótlást kapunk. Ráadásul nekem ez már túl késő. Amikor szükségem lett volna rá….akkor még nem volt – mondta Eleni Szfundurisz.