rendkívüli hír

Hogyan változtatta meg Magyarországot a második világháború

Éppen ezt olvassa:

Hogyan változtatta meg Magyarországot a második világháború

Betűméret Aa Aa

Sorozatunkban annak szegődtünk nyomába, hogy a második világháború hogyan változtatta meg örökre a résztvevő országok sorsát. Magyarország eleinte hiába próbált meg kimaradni az egymással küzdő nagyhatalmak konfliktusából. Végül hadba lépett, majd saját, bizalmatlan szövetségesei szállták meg. A háborút a szovjet csapatok érkezése zárta le, amit csak hivatalosan nevezünk felszabadításnak.

A fegyveres semlegesség csődje

“Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet”- e keserű szavak Teleki Pál, az 1941. április harmadikán öngyilkosságot elkövető magyar miniszterelnök búcsúleveléből vannak, melyet Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának címzett. 1939-es – másodszori – hivatalba lépésétől Teleki legfőbb külpolitikai célja a fegyveres semlegesség megőrzése volt. A fokozódó német nyomás ellenében arra törekedett, hogy jó kapcsolatban maradjon az angolszász államokkal is.

A több oldal felé egyensúlyozás vezetett a tragédiához, egészen pontosan két szerződés. 1940. november 20-án Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, melyben vállalta, hogy ha egy új belépő fél megtámadja Olaszországot és/vagy Németországot, segíteni fogja őket (Japán volt a harmadik hatalom). Majd egy hónapon belül Jugoszláviával írt alá egy örök barátsági szerződést Magyarország és a miniszterelnök számára 1941 tavasza végzetes eseményeket hozott. Ugyanis Hitler a belgrádi puccs után úgy döntött, hogy magyar katonai részvétellel akarja felszámolni a jugoszláv államot. Ez újabb (Kárpátalja és Erdély után) magyar revíziós sikerrel kecsegtetett, viszont a britek jelezték, hogy feléjük egy hadüzenettel érne fel. Teleki összeomlott a két rosszabb közti választás, a döntés súlya alatt, és a halálba menekült. Az angolszász közvélemény németellenes megnyilvánulásként értékelte a kétségbeesett lépést: tiszteletük jeléül a londoni parlament üres széket tartott fenn számára a háború végéig.
Bár a Telekit a miniszterelnöki pozícióban követő Bárdossy László utasítására a magyarok csatlakoztak a Jugoszláviát megszállókhoz, ez mégsem jelentett casus bellit. Viszont Teleki búcsúlevelének vészjósló szavain túl, azzal, hogy “szószegők lettünk” és “a gazemberek oldalára álltunk”, további tragikus események láncolata indult el.

Fotók: Hiába nem akart részt venni a hadműveletben Teleki Pál (bal), a magyar csapatok végül bevonultak Jugoszláviába 1941. áprilisában(jobb)

Egy kivizsgált és egy agyonhallgatott vérengzés

A Jugoszlávia megszállásában résztvevő, Délvidékre 1941. áprilisában bevonuló Magyar Honvédség számára az egyik legnagyobb kihívást a Jugoszláv Kommunista Párt által szervezett partizántevékenység jelentette. A civilek közt rejtőző, azonosíthatatlan fegyvereseket terroristáknak tekintették, és ennek megfelelően bántak velük. A szerb partizánok tevékenysége 1941 végére felerősödött. Az 1942 januárjában ellenük elrendelt razziából vérengzés/tömeggyilkosság lett. A helyzet teljesen elfajult az úgynevezett hideg napok alatt 3300-3800 szerb és zsidó polgári lakost gyilkoltak meg a magyar honvédek és csendőrök. (a vérontásról Cseres Tibor Hideg napok címmel írt regényt, ami alapján Kovács András ugyanezen a címen forgatott filmet, ezt ide kattintva lehet megnézni)

A történteket még 1943-ban kivizsgálták. A délvidéki áldozatok családjai anyagi kárpótlást kaptak a magyar királyi kormánytól. Az pedig példa nélküli volt a világháborúban, hogy egy katonai vezető saját hadseregének tisztjei ellen indítson vizsgálatot, a lakossággal szemben elkövetett tetteikért. A dolog értékéből nem von le, hogy az elítéltek Magyarország 1944-es német megszállása után meg tudtak szökni. A háború befejeztével újra elfogták őket, és a mészárlásért felelősnek tartott 15 tisztet bíróság elé állították. A fő felelősöket kiadták Jugoszláviának, ahol kivégezték őket. A sors iróniája, hogy a népbíróság elítélte, a jugoszlávok pedig megölték Szombathelyi Ferenc vezérezredest is, akinek nemcsak a vérengzés leállításában, hanem bűnösök felelősségre vonásában is szerepe volt.
1944-45-ben a vérengzésben ártatlan magyar lakosságon álltak bosszút a Titóék/ a szerb partizánok, akiknek a szemében maga a magyarság is bűnnek számított. A Délvidéki vérengzéseknek 30-45 ezer magyar polgári áldozata volt. A tömeggyilkosságok teljesen átírták az etnikai arányokat. Csúrogon 1944-ben szinte az összes magyart megölték. A két tömeggyilkosság emléke és a nehézkes szembenézés nehezítette a szerb-magyar megbékélést a múlttal és egymással.
2013-ban nagy előrelépés a csúrogi közös megemlékezés. Itt Áder János magyar államfő a magyar razzia áldozatairól beszélt, Tomiszlav Nikolics szerb elnök pedig a szerbek által elkövetett tömeggyilkosságokról.
Fotók: Razzia Újvidéken (bal), emlékmű a délvidéki vérengzés áldozatainak Szabadkán(jobb)

1944: Magyarország legsötétebb éve a második világháborúban

Bárdossy László 11 hónapos miniszterelnöksége alatt kezdődött a munkaszolgálatosok behívása, ezalatt lépett be az ország a második világháborúba. A már említett Jugoszlávia lerohanásában játszott szerep után júniusban történt a hadba lépés a Szovjetunió ellen, egy, a mai napig tisztázatlan bombázás után. (Kassát támadták meg ismeretlen felségjelű repülők). Decemberben hadat üzent Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak is Magyarország. Horthy 1942. márciusában azzal a céllal nevezte ki Kállay Miklóst, hogy vezesse ki az országot a háborúból. Ezért is voltak különleges helyzetben sokáig a zsidók, mert az angolszász hatalmakkal való különbéke tető alá hozásának egyik kulcsa lehetett, hogy nem szolgáltatták ki, nem deportálták a zsidókat, elutasították a nácik zsidópolitikáját. Eközben a hadianyag szállítása és a csapatok frontra vezénylése tekintetében engedtek a náci követeléseknek.

Hitler azonban tudomást szerzett a tapogatózásokról, és mielőtt még a hosszas tárgyalások sikerrel járhattak volna 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Ezzel felszámolták az ország önállóságának maradékát kül- és belügyekben egyaránt, és fokozódott az ország kirablása is. Ezután Horthy tulajdonképpen csak a törvényesség látszata miatt maradhatott pozíciójában. Fél évvel később volt egy pillanat, mikor úgy tűnt, hogy adott a nagy lehetőség a különbékére. A hadszíntéren elszenvedett vereségek és a Románia nyár végi kiugrása hatására kialakuló kisebb káoszban a kormányzó a hozzá hű Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Az antikommunista Horthy még abba is beletörődött, hogy a szovjetekkel kell tárgyalnia. Október 11-én aláírtak egy előzetes fegyverszüneti egyezményt. Október 15-én Horthy a rádióban jelentette be, hogy Magyarország kilép a háborúból.

A kiugrás nem volt megfelelően előkészítve: keveseket avattak be a tervbe, tartva az árulástól, és így is túl sokan tudtak róla: a Gestapo megtudta, hogy mi készül és hogyan. Kikapcsolta a kulcsfigurákat, az amúgy is több szempontból hibásan tervezett akció kudarcához hozzájárult, hogy Magyar Királyi Honvédség tisztjeinek egy része is ellenállt. Horthynak le kellett mondania, és egyetlen életben maradt fiának foglyul ejtésével azt is elérték, hogy legitimálja az ország élére állított Szálasi Ferenc és nyilas pártjának uralmát, és ezzel kezdetét vette az ország egyik legsötétebb időszaka.

Fotók: Mindennapos látvány Budapesten 1944-ben: német csapatok (bal) és nyilas fegyveresek (jobb)

Később, rohamtempóban végrehajtott holokauszt

A magyar zsidókat a német megszállásig nem fenyegette közvetlen életveszély, mégis a holokauszt áldozatainak tíz százaléka, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar volt. A német megszállás után több, mint félmillió magyar zsidót vesztette életét, de a megelőző évek zsidóellenes politikája következtében már az 1941 és 44 közötti időszakban is több tízezer zsidót öltek meg.
A „zsidókérdés végső megoldása” Magyarországon 1944 márciusában kezdődött, az országot elfoglaló csapatokkal egy különleges egység is érkezett, kifejezetten ezzel a feladattal. Másfél hónap alatt az ország teljes zsidó lakosságát gettóba és gyűjtőtáborokba zárták: az akció hatékonyságán és gyorsaságán még a németek is meglepődtek. Ezután kevesebb mint két hónap alatt 430 ezer embert hurcoltak Auschwitz-Birkenauba. Ez volt a holokauszt legnagyobb deportálási akciója, amit kétségtelen, hogy a magyar hatóságok segítsége nélkül a németeknek nem sikerült volna véghez vinni. A deportálásokat júliusban a különbékében reménykedő Horthy állítatta le, ekkor már csak a budapesti zsidók és a munkaszolgálatosok voltak az országban. Sikertelen kiugrási kísérlete után a nyilasok folytatták a deportálásokat: 50 000 zsidót vittek el Németországba. A budapesti zsidók két gettóba voltak zárva, a nyilas terrornak több ezer halálos áldozata volt. A gettóból 1945. januárjában szabadították ki a túlélőket.

A holokauszt történetének első tízezres nagyságrendű tömegmészárlása is Magyarországhoz kötehető. Kamenyec-Podolszkij térségében 1941 nyarán történt. A magyar szervek néhány hét alatt 16-18 ezer zsidót szállítottak át a németek által megszállt területekre. Jelentős részüket SS alakulatok lőtték tömegsírokba augusztus végén. A deportáltak közül kétezren tértek vissza.
Magyarországon 25,000-42,000 halálos áldozata volt a munkaszolgálat elnevezésű különleges gyakorlatnak. Miután a megbízhatatlan ítélt embereket, elsősorban a zsidókat (de ide tartoztak a kommunistáké s nemzetiségiek is) nem akarták fegyvert adva a kezükbe besorozni, ezért létre hozták a fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálatot. Így nem maradtak ki ezek a csoportok sem a háborús erőfeszítésekből. 1941 és 44 között 25-40 ezer zsidó életét követelte ez a rendszer.A magyar irodalom olyan kiemelkedő alakjai vesztették életüket munkaszolgálatosként, mint Radnóti Miklós, Szerb Antal, vagy éppen Rejtő Jenő. Akik élve visszatértek, mint például Örkény István és Zelk Zoltán, alkotásaikban dolgozták fel a borzalmakat. Kertész Imre Nobel-díjas magyar írót 14 évesen vitték el Auschwitzba, majd Buchenwaldba, első regényben a Sorstalanságban írta meg deportálásának történetét.
Fotók: 1944-ben megkezdődik a “zsidókérdés végső megoldása” Magyarországon (bal); Holokauszt emlékmű a Duna parton(jobb)

Budapest ostroma

A XX. század egyik legsúlyosabb magyar tragédiája, szinte teljesen romba döntötték a 110 napon át tartó harcban a magyar fővárost. A december 30-án kezdődő ostromban félmillió szovjet katona és 1500 páncélos zúdult a városra. Ez volt Leningrád és Sztálingrád ( Szent Pétervár és Volgográd) után a második világháború leghosszabb városostroma.

Csaknem 30 ezer magyar katona halt meg az értelmetlen budapesti csatában vagy a fogságban. A polgári áldozatok száma megközelítette a 40 ezret; a szovjetek által elhurcolt és vissza nem tértekkel együtt a 75 ezret. Német és magyar részről együtt a halottak és a sebesültek száma elérte a 100 ezret, a szovjetek 80 ezer embert veszítettek és 240 ezer sebesültjük volt. A körülbelül 40 ezer épület 27 százaléka elpusztult vagy súlyos sérüléseket szenvedett, 32 ezer lakás megsemmisült, történelmi épületek szenvedtek komoly károkat. Kiégett a Vigadó, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, az Állatkert 2500 lakójából csak 14 maradt.

A németek a végsőkig védték Budapestet, mert stratégiai fontosságú volt. Hitler 1944. december 4-én a magyar fővárost “erőddé” nyilvánította, és elrendelte, hogy azt házról házra harcolva kell védeni, a “szovjet csapatok sírjává kell változtatni”. A német katonák azért is harcoltak az utolsó pillanatig, mert tudták, hogy nem számíthatnak kegyelemre a szovjetektől. Reménytelen helyzetükből 1945. február 11-én, az ostromgyűrű áttörésével próbáltak megmenekülni, de a kitörés kudarcba fulladt. Az ostrom és ezzel a budapestiek számára a háború február 13-án ért véget, de ez nem jelentett örömünnepet. A szovjet felszabadítással kezdetét vette egy új, hosszabb ideig tartó szenvedésekkel teli korszak.

Fotók: Az ostrom végére szinte egész Budapest romba döntötték

Videó: Budapest akkor és “most” – az ostrom után és 2008-ban

Végleg elvesztett területek

Magyarország második világháborúban vállalt szerepe mögött ott állt az 1920-as Trianoni békeszerződés, melyben az ország területének csaknem kétharmadát csatolták el. Csaknem 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. A sokáig a fegyveres semlegességre törekedő magyar vezetőség felé a németek több gesztust is tettek, a revizionista álmok megvalósítását felkínálva.

Az első bécsi döntést még a háború előtt (1938. november 2-án ) hozták, ennek köszönhetően Magyarország a trianoni békeszerződéssel elvett területeiből visszakapta a Felvidék és Kárpátalja déli, többségében magyarlakta részét. Kárpátalja fennmaradó területét négy hónappal később, március 15–18. között szállták meg a magyar csapatok. A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án született, ennek részeként kapta vissza Magyarország Észak-Erdélyt.

1941 áprilisában – a magyar csapatok, német hozzájárulással, a Délvidéken foglaltak vissza elcsatolt területeket. Ezzel tulajdonképpen valóra váltották a magyar revizionizmus céljait. Ha nem is lett akkora az ország, mint Trianon előtt, de magába foglalta a magyarlakta területek legnagyobb részét.

A vesztes háború után az 1947. február 10-én aláírt párizsi béke visszaállította a trianoni határokat, emellett a magyaroknak át kellett engednie Csehszlovákia részére Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket. A legfájóbb azonban sokak számára az volt, hogy ezzel minden valószínűséggel végképp elúszott annak a lehetősége, hogy legalább a magyar etnikai többségű területek visszakerüljenek Magyarországhoz.

Anekdota a magyar hadüzenet átadásáról


    Állítólag az USA külügyminiszter helyettesének meg kellett néznie a térképtárban, hogy hol is van Magyarország, és ezután fogadta a magyar nagykövetet.
    – Mi Magyarország államformája?
    – Királyság.
    – És ki a a király?
    – Az momentán nincs.
    – És ki van?
    – Horthy Miklós ellentengernagy őfőméltósága.
    – Értem, tehát van tengerük.
    – Nincs.
    – Van területi követelésük az USA-val szemben?
    – Nincs.
    – Kivel szemben van?
    – Romániával szemben.
    – És mért nem hajtják be rajtuk?
    – Azt nem lehet, ők a szövetségeseink!
    – Értem, mondta a külügyes, és ezután átvette a hadüzenetet.”



Fotók :


    1. Wikimedia Commons
    2. Fortepan/ Karabélyos Péter
    3. Wikipedia commons
    4. MTI / Molnár Edvárd
    5. Wikipedia Commons/Deutsches Bundesarchiv
    6. Wikipedia Commons/Deutsches Bundesarchiv
    7. Wikipedia Commons/Deutsches Bundesarchiv
    8. MTI /Faludi Imre
    9. Fortepan / Kramer István dr.
    10. Fortepan / Kramer István dr.