rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A csapatszellem váltotta valóra a magyar hokiálmot


világ

A csapatszellem váltotta valóra a magyar hokiálmot

Szombat este újra történelmet írt a magyar jégkorong-válogatott. A 2008-as szapporói bravúr után itt a „csoda Krakkóban”, jövőre a hokielitben játszhat a magyar csapat. A torna eredményhirdetése után játékosokkal és a szövetségi kapitánnyal értékeltük a mérkőzést.

A csapategység volt az erősségünk a vébén. Azért tudtunk négyszer nyerni az ötből, mert az első perctől az utolsóig sikerült csapatként játszanunk. A kazahok elleni meccs kivételével sikerült leszorítanunk a kiállításaink számát. Nyomás alatt tudtuk tartani az ellenfeleinket, nem engedtük ki a kezünkből az irányítást. Pedig mind a négy csapat közel volt hozzánk erősségét, képességeit tekintve – értékelte a tornát Rich Chernomaz, a magyar válogatott szövetségi kapitánya az Euronews-nak. Az edző meghatottságtól párás szemekkel tette hozzá, hogy az A csoportba jutást pályafutása egyik legnagyobb sikere. A legkiemelkedőbb meccsnek az utolsót tartotta, hogy mekkora nyomás volt a csapaton, és hogy mennyire büszke a játékosaira.

„Rengeteg érzés kavarog ilyenkor az ember fejében, nem is csak a legutolsó mérkőzés kapcsán. Ekkora tét mellett apróságok döntenek és nagyon nagy a differencia ekkor már aközött, hogy nyersz, vagy veszítesz – magyarázta Sofron István. Az első két meccsen nem játszhattam (egy eltiltás miatt – a szerk.), azután pedig mindhármat megnyertük, hihetetlen érzés, nagyon-nagyon boldog vagyok. Sokat változott a magyar válogatott, a szapporói hősök közül már csak páran voltak itt és a világbajnokság mezőnye is kicserélődött. Ez egy olyan érzés, amit el se hisz az ember – az meccseken egyébként kőkemény ütközéseiről híres csatár könnyes szemekkel hozzátette, hogy azért is nagyon boldog, mert „be tudtuk bizonyítani: mi is meg tudjuk csinálni, hogy ott legyünk a legjobbak között. Ocskay, Palkovics, Ladányi, Szélig hozták fel a csapatot a C csoportból az A-ig, nekik annyit köszönhetünk, amire nehéz lenne szavakat találni. Most mi is elindultunk azon az úton, hogy a magyar jégkorongot minél feljebb vigyük. Olyan emberek ellen fogunk játszani jövőre, akikre felnézünk, akik meghatározták a pályafutásunkat.

A különbség számokban

A szapporói diadal és a 2009-es svájci elit vb-n való szereplés óta jelentősen megnőtt az igazolt játékosok és a fedettpályák száma, ám így is óriási a lemaradás a topországokhoz képest. Magyarországon már 19 szabványméretű pálya üzemel, Szapporó előtt ez a szám nem érte el a tizet. Jelenleg csaknem 4400 igazolt hokis van Magyarországon, hét éve ennek csaknem a harmada volt csak.

Összehasonlításképpen: Kanadában 722 ezer hokis játszhat 2631 fedett pályán, Svédországban 57 ezer 355-ön, Csehországban 110 ezer 158-on, Finnországban 74 ezer 260-on, az Egyesült

Államokban 519 ezer 1898-on, a jövő évi vb-házigazda Oroszországban pedig 84 ezer 419-en. Ezen országok egy-egy sztárja, mint például a kanadai Sidney Crosby, a svéd Henrik Lundqvist, a cseh Jaromir Jagr, a finn Pekka Rinne, az amerikai Patrick Kane vagy az orosz Jevgenyij Malkin és Alekszandr Ovecskin idényenként egyedül annyi pénzt keres, mint a magyar szövetség négy-ötéves költségvetése TAO-s pénzzel együtt.

Tudtuk, hogy mi múlik ezen a meccsen. Kicsit óvatosan is játszottunk, mert rajtunk volt a nyomás, hiszen a lengyelek a divízió I/B-ből jutottak fel, nekünk illő volt ezt behúzni. Kínkeservesen, de sikerült – értékelte Hári János a találkozót. Ez az első olyan vébém (a négyből) ami után boldog vagyok. Úgy érzem, hogy már kiérdemeltük az utóbbi években. Hatalmas büszkeség, öröm ez az országnak, a szurkolóknak, a magyar jégkorongnak, ennek a 22 srácnak és a teljes velünk dolgozó stábnak. Mindent együtt csináltunk ez volt az erősségünk ezen a vébén. Kivételesen jó a csapatszellem. Az nagyon ritka, hogy ilyen rövid idő alatt így össze tud állni egy társaság. Ahol játszottam ott egész év alatt nem jött ez össze –mondta a magyar válogatott lengyelek elleni első gólját szerző csatár. A fiatal játékos elárulta, hogy ezt tartja pályafutása eddigi legfontosabb találatának.

Elértük a célt, amit kitűztük magunk elé, hihetetlen élmény ennek a részének lenni, és nagyon büszke vagyok rá. Nagyszerű volt az elmúlt három hét, a csapat és a szakmai stáb tagjai is mindent megtettek a siker érdekében – mondta a meccs után Frank Banham,az idén honosított kanadai származású játékos. Külön kiemelte a csapatért Krakkóba utazó több ezer embert. – A szurkolóink olyanok voltak, mint a csapat hetedik tagja, ott álltak mögöttünk végig, egészen hihetetlen légkört

varázsoltak. Mindig lendítettek az együttesen, ha éppen nem alakultak jól a dolgok. A játékosok nemcsak a nyilatkozataikban méltatták a közönséget: az eredményhirdetés után hosszan ünnepelték a feljutást közösen a szurkolóikkal az Arénában, majd zuhanyzás után kimentek beszélgetni, fényképezkedni, mezeket aláírni.

Ezt soha nem lehet megunni és elképesztő, hogy most ezt az örömöt meg tudjuk osztani ennyi szurkolónkkal. Nagyon hálásnak kell lennünk a sorsnak és nekik is, hogy ez itt Krakkóban meg tudott történni ennyi magyar előtt – – mondta Kovács Csaba, az egyik csatár, aki szintén „megjárta” Szapporót és az A csoportot. Megint tudtunk egy családot alkotni, ez kellett a győzelemhez. Ami történt, az egy jó csapat tulajdonsága: bárhogy alakultak a dolgok, tartottuk magunkat a tervhez. Csak ez hozhatta meg a sikert számunkra.”

„Első felejthetetlen élmény volt, de ugyanezt átélni talán még jobb. A srácok már április eleje óta ezért dolgoztak – én is csatlakoztam hozzájuk kicsit később -, fejben mindenki ott volt, a kezdetektől egy célért küzdöttünk és az, hogy összejött, az a legjobb dolog a világon” – mondta Vas János, aki már a 2008-as csapatban is játszott. „Nem fordult meg a fejünkben, hogy >>na, akkor most feljutunk<<, hanem meccsről meccsre dolgoztunk, mert nagyon nehéz ellenfelekkel találkoztunk és bármi lehetett volna. Ahogy fókuszáltunk mindig a következő csapatra, úgy lettünk jobbak mérkőzésről mérkőzésre és megvertük azokat, akiket meg kellett. Bíztunk magunkban, tudtuk mi a célunk és mit kell csinálnunk ahhoz, hogy ezt elérjük. Mindenki azt csinálta, amihez ért, jól össze lett rakva a csapat, nagyon jó volt a kémia. Felemelő érzés amit épp most összehoztunk. Sokszor volt már az, hogy egy hajszálon múlt, de ezt most meg is csináltuk és teljesen megérdemeltük.”

„Nem voltak egyének, nem voltak egyéni érdekek, nem számított, hogy egyenként ki hogyan szerepel, csak az, hogy egy csapatként mozgott az egész társaság. Folyamatosan biztattuk egymást, eszméletlen jó hangulat volt, nem volt széthúzás. Ez lett a vége” – mondta a közönséggel való ünneplés egyik leghangosabbja Kóger Dániel. A csatár kiemelte: „tudtuk azt, hogy szoros meccs lesz, de azt is, hogy nem kell csodát tennünk, csak tartani magunkat a megbeszéltekhez és akkor jól fog alakulni a vége. El sem tudom mondani mit éreztem, amikor Bence (Szirányi – a szerk.) korongja becsúszott (6 másodperccel a vége előtt ezzel az üres kapus találattal nyert a csapat).”