rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Claudia Cardinale: Sok álmot megvalósítottam


interjú

Claudia Cardinale: Sok álmot megvalósítottam

John Wayne úgy beszélt róla, mint “fiús lányról”. David Niven brit színész azt mondta, hogy ő “a legszebb olasz találmány a spagetti után”. Több mint 150 filmmel és egy véletlenszerűen elkezdődött karrierrel, Claudia Cardinale élete olyan, mint egy forgatókönyv. Féltékenységi jelenetek Robert De Niróval, Marlon Brando kikosarazása, egy gyermek, akit el kellett titkolnia és olyan remekművek, mint a Párduc, A volt egyszer egy Vadnyugat, valamint a 8 és fél.

- Claudia Cardinale, köszönjük, hogy elfogadta az Euronews meghívását. Ön egy olyan sztár, akinek nemzetközi a története: tunéziai születésű, olasz állampolgár, és Franciaországban is élt. Rögvest beszélünk a moziról, de nem állhatom meg, hogy megkérdezzem: olyasvalaki, mint Ön, aki Tunéziából érkezett Olaszországba, és a mozi révén sikeres lett, mit érez mostanában, amikor arról olvas, hogy több száz menekült meghal nagyjából ugyanazon az útvonalon, pusztán azért, mert jobb életet keres?

- Ez szörnyű. Minden nap, amikor erről olvasok, sírva fakadok. Több ezren meghaltak. Ami különösen sokkolt az az, hogy néhányan kénytelenek voltak a holttestekbe kapaszkodni, hogy megmeneküljenek. Ez hihetetlen.

- Claudia Cardinale és a mozi tud-e valamit tenni, vagy olyan problémáról van szó, amelyet csak a politika próbálhat megoldani?

- Mindannyiunknak küzdenünk kellene, a politikának elsősorban, de mindenkinek. Az UNESCO jószolgálati nagykövete vagyok, több fronton is harcolok. Mégis, bevallom, hogy amikor ezeket a borzasztó képeket látom, ezeket a gyerekeket… ez szörnyű.

- Ezzel ellentétben az Ön elutazása Tunéziából azt jelentette, hogy megtette az első lépést a mozi felé. Ez olyannak tűnik, mint egy tündérmese: egy szépségverseny, amelyen nem akart részt venni, azzal végződött, hogy meghívták a Velencei Filmfesztiválra. Elmesélné, hogyan történt mindez?

- Ez egy őrült dolog volt. Anyámmal voltam ott, az olasz konzulátus teljes személyzete megjelent, mivel ők szervezték a szépségversenyt. A résztvevők már mind a színpadon voltak. Egyszercsak jön egy férfi, megragadja a karomat, és rámakaszt egy szalagot azzal a felirattal, hogy “Tunisz legszebb lánya”. A fődíj részvétel volt a Velencei Fesztiválon. Ott még nem létezett a bikini, én viszont azt viseltem és néha djellabát. Egyszercsak a paparazzók mind lefotóztak. Kérték, hogy szerepeljek mozifilmekben, de az válaszoltam: nem, nem akarok forgatni. Amikor felszálltam a repülőre, az újságok azt írták rólam: “A lány, aki nem akar filmezni”.

- Fellini és Visconti indították el végérvényesen a nemzetközi karrierjét a 8 és fél, illetve a Párduc című filmekkel. Ön azt mondta: Visconti szárnyakat adott nekem, Fellini kibékített önmagammal. Mire utalt ezzel?

- Teljesen ellentétesek voltak. Viscontival a forgatás előtt mindent elpróbáltunk az összes színésszel, egy asztal körül. Mindennek tökéletesnek kellett lennie. Fellinivel viszont még forgatókönyv sem volt, kizárólag rögtönzés. Szerencsém volt, hogy sok időt tölthettem Viscontival. Mindig együtt voltunk, mindig nála voltam, utazgattunk, együtt néztük meg a San Remó-i Fesztivált. Federico Fellini pedig letérdelt előttem, imádott, se haragudott amiatt, hogy nem ettem eleget. Azt mondta nekem: Afrikához tartozol, a Földhöz: ezért vagy a múzsám.

- Marcello Mastroianni nyilvánosan bevallotta, hogy mindig is szerette Önt. Robert de Niro féltékenységi jeleneteket rendezett Önnel. Mindig is visszautasította számtalan hódolóját, de egy napon felhívta Önt egy férfi, akit akkoriban a világ legellenállhatatlanabb emberének tartott: Marlon Brando. Elmesélné, miként zajlott ez a párbaj?

- Amikor megtudta, hogy hol vagyok, kopogott a szállodai szobám ajtaján, belépett, és mindent megpróbált, hogy elcsábítson. Aztán rám nézett, és azt mondta: jó, megértettem, te is kos vagy, mint én. Nem hagyod, hogy a bolondját járassák veled. Amint elment, és becsukta az ajtót, azt mondtam magamban: milyen ostoba voltam! Ő volt a kedvenc színészem.

- Mi a titka annak, hogy mindig előrement, és nem hagyta, hogy a nosztalgia csapdájába essen, ami a szó szoros értelmében is megölt sok sztárt, aki annyira kötődött a saját imázsához, hogy nem tudta elfogadni az idő múlását?

- Először is, csak egyszer élünk. Én 151-szer éltem, ennyi filmben játszottam. És ez csodálatos: képesnek lenni átalakulni. De ahhoz, hogy ezt a mesterséget űzzük, belül is nagyon erősnek kell lenni, különben azt kockáztatod, hogy nem tudod többé, ki vagy. Rita Hayworth egyszer megríkatott. Eljött a lakókocsiba, ahol a forgatás alatt laktam, és zokogásban tört ki. Azt mondta nekem: “Valaha én is szép voltam”. Most 77 éves vagyok, és tovább dolgozom. A legfontosabb az, hogy nagyon aktív maradjon az ember. Nem szeretem a plasztikai sebészetet, mert úgysem lehet megállítani az időt.

- A mozi sokat adott Önnek, de sokat el is vett. Évekig kénytelen volt eltitkolni a gyereke előtt, hogy Ön az anyja, azt mondta neki, hogy a nővére. Mi vitte rá arra, hogy ilyen nagy árat fizessen?

- Köteleztek rá. A producerem előírta, hogy tartsam titokban, hogy fiam született. Akkort nagyon fiatal voltam, és ez botrányt okozott volna. Rettenetes volt. Egy napon aztán elhatároztam magam, és megmondtam neki: elég volt.

- Hét éven keresztül megőrizte ezt a titkot?

- Majdnem, ez szörnyű volt. Nekem ez borzalmas volt.

- Szinte lehetetlen megszámlálni a filmjeit. Szerencsére Ön megtette ezt. 151-ről beszélt az imént. Mit ad még Önnek a mozi?

- Mostanában sokat dolgozom fiatal rendezőkkel az első filmjükön. Számos filmet forgattam Ausztriában, Spanyolországban, kettőt az Egyesült Államokban. Folytatom a munkát, szeretek segíteni a fiataloknak.

- Egy utolsó kérdés. Werner Herzog azt mondta a Fitzcarraldo című fil utópiájáról: “Ahhoz, hogy megvalósítsunk egy álmot, meg kell tenni azt, amit nem lehet. Mi az Ön megvalósíthatatlan álma?

- Tunéziában ezt Mektoubnak hívják: ez a sors. Ami nem történt meg velem, annak nem kellett megtörténnie. Azért sok álmot megvalósítottam.

- Van még egy álma, elrejtve?

– Nincs. Várom, hogy jöjjön a következő.

Kapcsolódó linkek:

“8 e 1/2”, Federico Fellini (1963) – Trailer

“A Párduc”, Luchino Visconti (1963) – Trailer

Claudia Cardinale és Brigitte Bardot

Claudia Cardinale Cannes-ban, 1961

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

interjú

Volkan Bozkır: Mindenki szenvedett nem csak az örmények