rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

100 éves kísértetek az isztambuli filmfesztiválon


cinema

100 éves kísértetek az isztambuli filmfesztiválon

Az idei isztambuli filmfesztivált beárnyékolta, hogy a hatóságok nem engedték meg egy kurdokról szóló film bemutatását. Végül elmaradt a díjátadás és a záróünnepség is. A kurd kérdés mellett van egy másik forró téma is Törökországban: száz évvel ezelőtt kezdődtek az örmények ellen elkövetett tömegmészárlások. A fesztiválon két alkotás foglalkozott a török történelem e sötét fejezetével. Haci Orman újságíró rövidfilmje 1915-ben játszódik, a francia Anna Benjamin és Guillaume Clere dokumentumfilmje pedig a mai Törökországról szól.

A múlt szelleme máig kísért Törökországban. Azok az örmények, akik megmenekültek, elveszítették identitásukat, áttértek az iszlám hitre és asszimilálódtak. Sokan csak most döbbentek rá, hogy örmény származásúak. A L’héritage du silence (A csend öröksége) című film négy, identitásával küzdő ember története. Anna Benjamin filmrendező-újságíró török nagyszülei 1915-ben telepedtek le Párizsban.

- Fontos volt számunkra, hogy legyen egy történet az örmény népirtásról, de olyan, ami a jelenben gyökerezik. Mit jelent ma Törökországban élni, mit jelent ma töröknek lenni, mit jelent kurdnak lenni, mi maradt meg az örmény örökségből Törökországban? Száz éven át hallgattak az emberek. Ez a dokumentumfilm azt kutatja, hogyan lehetett száz éven keresztül megőrizni egy ilyen titkot – mondta Anna Benjamin.

Csupán 100-200 ezer örménynek sikerült megmenekülnie úgy, hogy a saját földjén maradhatott. Egyeseket elraboltak, másokat török vagy kurd családok rejtegettek az anatóliai hegyvidéken. Asszimilálódtak és elfelejtették őket.

- A történet hivatalos változata teljesen más, mint amit az emberek megéltek. De végső soron nem politikai filmről van szó, amely azt mondaná, hogy el kell ismerni a népirtást, kártérítést kell adni, vissza kell szolgáltatni a földeket. Ez egy olyan film, amelyben az emberek azt mondják, szeretném tudni, mi történt a nagyszüleimmel – magyarázta Guillaume Clere.

A dokumentumfilm négy főszereplője Nazli, Armen, Dogukan és Yasar. Életük egy csapásra megváltozik, amikor kiderül, hogy örmény származásúak. A francia alkotás közösségi finanszírozással valósult meg.

Haci Orman török újságíró 20 perces játékfilmje nehezen jött össze.

- Nagyon nehéz volt összeszedni a stábot; amint meghallották, miről szól majd a film, megijedtek és visszakoztak. Ezért tartott majd egy évig, mire összejött a csapat – mondta Haci Orman.

Ez az első Törökországban forgatott film, amely az örmények ellen elkövetett tömegmészárlásról szól. Főszereplője egy német teológus, Johannes Lepsius, aki meg akarja győzni az Oszmán Birodalom teljhatalmú generálisát, Enver pasát, hogy állítsa le az örmények deportálását.

- Minden ezzel a témával foglalkozó könyvet bezúztak vagy betiltottak Törökországban. Ezért Németországba és Franciaországba kellett mennem, hogy archív anyagokhoz juthassak. De a legnagyobb kihívást a forgatási helyszín megtalálása jelentette, ugyanis mihelyt meghallották, miről szól a film, többet szóba se álltak velünk – mesélte a rendező.

Haci Orman alkotásában két erős személyiség beszélget egymással: egy keleti katona és egy nyugati teológus. A Homo Politicus című film a nacionalizmussal és a politikával szót érteni kívánó humanista értékrend elkeseredett és naiv küzdelmét mutatja be.

- Így látják a török történelem egyik sötét fejezetét a filmesek. Az ilyen alkotások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy újra beszéljünk a múltról, méghozzá egy olyan fontos pillanatban, amikor Törökországnak szembe kell néznie a saját történelmével – tudósította az Euronews nézőit Wolfgang Spindler Isztambulból.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

cinema

Egy haláli komédia - Uberto Pasolini: Csendélet