Az olasz Lampedusa szigete küzd a menekülthullámmal- és a migránsok, akik Líbiában szállnak tengerre egy jobb élet reményében, egyre többen vannak
Az olasz Lampedusa szigete küzd a menekülthullámmal- és a migránsok, akik Líbiában szállnak tengerre egy jobb élet reményében, egyre többen vannak.
Ebben a fogadóközpontban mindannyian a szerencsés túlélők közé tartoznak. De rengeteget szenvedtek, mire ideérkeztek.
Úgy, ahogyan ezek a szíriai ikertestvérek. Otthagyták anyjukat és testvérüket Aleppóban 2013-ban, majd 3000 dollárt fizettek az emberkereskedőknek Líbiában.
- Hosszú időre bezártak minket egy szobába, csak egy kis kenyeret és sajtot kaptunk naponta egyszer. Ez gyötrelmes volt- meséli Ali.- Bántottak és szidtak minket. Minden nap más ember jött be hozzánk, nem tudtuk követni. Mindig új emberek, felfegyverkezve.
Ali ikertestvére, Mohamed szerint 15 órán át hánykolódtak a tengeren.
- A motor már csaknem leállt, Isten védett meg minket. Azt gondoltuk, bármelyik pillanatban meghalhatunk, minden rázkódásnál úgy éreztük, a hajó felfordul. Voltak gyerekek is a fedélzeten, de nagyon féltünk, ezért nem mozdultunk, hogy megvédjük őket.
194 túlélő érkezett múlt hét pénteken Trapani kikötőjébe, Szicíliára. A dán teherhajó, a Maersk Ellen mentette ki őket a vízből a szicíliai csatornából, ahol hajójuk felborult. Többségük az afrikai Gambia állampolgára.
Omán azt mondja, három napot töltöttek a vízben, mielőtt megérkezett a segítség.
- Próbáltunk telefonálni, de már nem volt egység a telefonkártyánkon. Nem volt mentőmellény sem rajtunk, szóval nagyon kockázatos volt.
- Nem félek, mert vállaltam az út kockázatát- mondja a szintén gambiai Yankuba. – Ha féltem volna, akkor maradhattam vagy visszamehettem volna, de hittünk benne, hogy elérkezünk ide.
A hajótörötteket, akiket sokkoltak az események, a Vörös Kereszt munkatársai segítették, amikor partot értek.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint azok körében, akik nekivágnak az útnak, tízszer annyian halnak meg 2015-ben, mint az elmúlt évben.
- Ezért az útért összességében 900 dínárt fizettem- mondja a gambiai Omar.- Azért jöttem ide, mert tudást szeretnék, oktatást, szakértelmet.
Háborúk, üldöztetés és a nyomor elől menekültek el ezek az emberek. Családot, barátokat hátrahagyva szelték át a tengert a vágyott Európáért.