rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Menekülés Koszovóból - Pristinától Ásotthalomig


insiders

Menekülés Koszovóból - Pristinától Ásotthalomig

A pristinai repülőtér repülőtéren koszovóiak Németországból hazatoloncolt családtagjaikat várják. Csak ezen a télen ötven-százezer koszovói állampolgár hagyta el az országot, többségük menedékjogot kért az Európai Unióban – de nem kapott. Most egy charterjáraton, német rendőrök kíséretében térnek haza.

“A magyar táborban veszélyben volt az életünk”

Gafurr Kabasi a családjával majdnem két évig élt Ingolstadtban, mielőtt a menedékkérelmét elutasították. A kisebbik gyereke már ott született.

- Igen, újra elmennék – mondja az Euronews riporterének a huszas éveiben járó férfi. – Egy évet és nyolc hónapot töltöttem Németországban. Jók voltak hozzánk, jó körülmények közt éltünk, de eljött az idő, és visszaküldtek minket.

Gafurr Kabashi meghívta az Euronews stábját Pristinától hatvan kilométerre lévő otthonába. Korisha nem messze van a bolgár határtól, nagyjából ötezren lakják. Bár a falu rendezett képet mutat, a gazdasági helyzet nem túl rózsás. Gafurr és családja most az apjánál húzza meg magát, testvéreivel együtt tizenketten élnek egy fedél alatt. Közülük csak egy embernek van munkája, havi száz eurót keres. Gafurr a németországi útra ezerhétszáz eurót költött, ebből háromszázat embercsempészeknek adott, hogy gyalog átvigyék a magyar határon. Magyarországon elfogták, menedékjogot kért, és egy táborba került.

- Nagyon nehéz volt az élet abban a magyar menekülttáborban. Rákényszerültünk, hogy eljöjjünk, mert az emberek állandóan verekedtek, volt, akit meg is öltek – meséli Gafurr magyarországi tapasztalatait. – Valami feketéket megöltek és el kelett mennünk Németországba, mert az életünk veszélyben volt.

Gafurr Németországban újfent menedékért folyamodott. Szállást kapott és havi nyolcszáz euró ellátást – ennek vége.

- A jövő? Katasztrófa – legyint Gafurr. – Nincs pénz, nincs munka. Enni kell adni a gyerekeknek, szóval rosszabb már nem is lehetne.

Nyugaton sincs kolbászból a kerítés

A közelben gyerekek látogatják az egyik legsikeresebb koszovói vállalkozást, egy chips-üzemet. A burgonyatermelőből lett vállalkozó, Bedri Koszumi százötven főnek ad munkát, havi háromszázötven euró körüli bérért.

- A mi cégünktől is elment nyolc munkás, de közülük ketten már visszajöttek – mondja a vállalkozó. – Az elvándorlásnak szerintem több oka van, de a fő ok, hogy néhányan manipulálták az embereket, elhitették velük, hogy Nyugaton kolbászból van a kerítés.

A közeli Vustri úgyszólván kiürült az elvándorlás miatt. A fodrásznak, Naim Jetullahunak pár hónapig jól ment, mert mindenki ápoltan akart elindulni Nyugatra. Mára azonban alig maradt kuncsaft.

- Az elvándorlás miatt rengeteg ügyfelet vesztettem el – panaszkodik a fodrász. – Körülbelül harminc százalékkal csökkent a forgalom, ennyivel jönnek kevesebben.

Koszovó hét éve vált függetlenné, öt uniós tagállam még mindig nem ismerte el. A gazdasági helyzet rossz, harminc százalék körüli a munkanélküliség. De az elszigeteltség okozta tudatlanság is szerepet játszhat az elvándorlásban.

- Sok emberrel beszéltem, akik el akarták hagyni Koszovót és azt mondták, hogy a jobb élet reményében teszik – véli Avni Ahmetazs pristinai újságíró. – De elképzelésük sem volt, hogyan tudják ezt elérni az Európai Unióban, mert sosem jártak ott. Elszigetelődtünk Európa többi részétől. Ezért a koszovóiak számára Schengen, a schengeni térség egyszerűen egy akadály, ami nem engedi, hogy belépjenek az európai Unió országaiba. És ez igazán szomorú. Én is megalázva érzem magam, hogy dokumentumok tucatjait kell bemutatnom és sorban kell állnom különböző nagykövetségek előtt, ha vízumot akarok. Ráadásul semmi garancia nincs rá, hogy meg is kapom.

Utolsó állomás az Unió előtt: Szabadka

Az Euronews riportere a koszovói migránsok szokásos útvonalát követve maga is felült a Szabadkára tartó buszra. A romos szabadkai téglagyár melletti úgynevezett dzsungel a menekültek gyülekezőhelye, irakiak, afgánok, szírek húzzák meg itt magukat, mielőtt nekivágnának a határnak. Ez a férfi a jazidita szekta tagja, az Iszlám Állam dzsihadista szervezet elől menekült Irakból. Egy nappal a beszélgetésünk előtt megpróbált átkelni a magyar határon, de a rendőrök majdnem elfogták, és visszajött Szerbiába. Hamarosan újra próbálkozik. Hosszú út áll mögötte, a legnehezebb szakasz szerinte Bulgária.

- Két napot töltöttem az erdőben Bulgáriában – meséli Nadzsi. – Nem volt vizünk, nem volt mit ennünk, mindenütt rendőrségi ellenőrzőpontok. Nem tudtunk mozdulni se, azután a rendőrök elvonultak, és két nap gyaloglás után Szerbiában voltunk. Eljöttünk ide, ma éjjel átkelünk Magyarországra, azután Ausztriába és onnan Németországba.

A Golgota keresztény gyülekezet lelkipásztora, Varga Tibor az egyetlen, aki rendszeresen segít a “dzsungelben” gyülekezőknek. Élelmet és vizet hoz, orvosi segítséget szerez. Nem csoda, hogy a nagy egyházak nem vállalják fel ezt a missziót, ugyanis szigorúan véve amit Varga Tibor tesz, illegális. Azt mondja, csak a szegény migránsok jönnek ide, akik nem tudják megfizetni egy embercsempész szolgálatait.

- Azok, akik szervezettebben jutnak át a határon, azok itt meg se jelennek – magyarázza Varga Tibor. – Csak azok maradnak itt vagy esetleg ide kerülnek, akik vagy pénz nélkül maradtak, vagy kapcsolat nélkül, vagy esetleg van kapcsolat, de elvesztették és akkor itt tengődnek.

Hőkamera, német rendőr és az ásotthalmi kutyák

A magyar határ a “dzsungeltől” néhány kilométerre van. A Kőrös-éri csatornán keresztül februárban ezrek léptek be Magyarországra, és még ma is napi száz-százötven főt fognak el a rendőrök. A környéket hőkamerák pásztázzák, a készenléti rendőrség lovasai járják a tanyavilágot, mindkét oldalon az uniós határügynökség, a Frontex emberei segítenek a nemzeti hatóságoknak. Az ásotthalmi tanyavilág lakói már megszokták, hogy nagy a jövés-menés éjszakánként.

- Hú, volt olyan nap, hogy már itt voltak, de akkor már azokat a rendőrök meg a határőrök terelik ide – meséli az Euronewsnak egy háza előtt üldögélő középkorú férfi, Körömi Imre. – Harmincöt-hetven, általában a harmincat megütötték, tudtuk már, hogy a kutyák mikor úgy ugattak, na, onnan jön egy eresztés.

Körömi Imre azt mondja, nem fél a menekültektől, de be sem fogadná őket.

- Nem beengedni, mihelyt átérnek a határon, visszafordítani, és oda vinni ahonnan jöttek – véli az ásotthalmi férfi.

Átmenő forgalom a semmibe

A menedékkérők, mivel nem bűnözők, nem tarthatók fogva, így akadálytalanul állnak tovább az unió belseje felé.

- Elfogásukat követően az adatfelvétel során jelezték, hogy menedékkérelmet szeretnének Magyarországon benyújtani – mondja Vas Gizella rendőr ezredes az ORFK-tól. – Ezt követően át kellett adni őket a bevándorlási hivatalnak, az eljárás során az ország területén szabadon mozoghatnak, és nagyon sokan ezzel visszaélve a belső határokon elindulnak Nyugat-Európa felé.

Aki azonban már egyszer menedéket kért Magyarországon, Németországban nem kaphatja meg. Hiába áll tovább, Magyarország dönt a sorsáról – az eredmény pedig borítékolható. A növekvő migráció miatt Németország és Magyarország is szigorítana a menekültügyi törvényeken, ehhez azonban az uniós szabályokon is változtatni kell.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
A svéd és a dán karikaturista rejtőzködve él a halálos fenyegetések miatt

insiders

A svéd és a dán karikaturista rejtőzködve él a halálos fenyegetések miatt