rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

10 éves a Müpa, Palya Bea meghitté varázsolja


Magyarország

10 éves a Müpa, Palya Bea meghitté varázsolja

Palya Bea különös módját választotta, hogy meghitt közelségbe kerüljön az első fellépései előtt a Művészetek Palotájának grandiózus tereivel. Az intimebbnek számító Fesztivál Színház is hatalmas, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pedig olyan tereket is rejt a legfelsőbb karzaton, amiket a nézők és az előadók többsége nem is lát. Palya Bea nemcsak a hangjával, de testével is be akarta járni ezeket az úgynevezett zengőtereket. Intimitásról és a Müpa kulisszatitkairól beszélgetünk az énekesnővel.

-Nem rettent meg a Müpa grandiózus tereitől az első fellépésekor ?

- Elárulok egy titkot. Mivel Fassang Laci orgonista nagyon jó barátom, az első fellépéseim előtt bejártunk éjszajka gyakorolni. Az igazi meghitt hangulatokat akkor éltem át a Müpában. Sokszor csak elfeküdtem a színpadon, és úgy énekeltem. Vagy mászkáltam közben a széksorok között, hogy érezzem a teret. Amikor először kiléptem a közönség elé a hangversenyterem pódiumán, nem akkor dobbant meg a szívem, mert a tér már az enyém volt.

- Csinált ilyet máshol is ?

- Lacival nagyon sokat járkáltunk Párizsban is, mindenféle templomokba mentünk be, és ahol lehetett, kipróbáltuk, hogy a hatalmas belső terek milyen akusztikájúak, ha más zugokban éneklek. Valahogy a Müpa nagytermének megismerésekor is természetes volt, hogy ezt a szokásunkat folytatjuk. Nagyon örülök, hogy ezek a gyakorlások létrejöhettek, mert túl azon, hogy a koncerteken magabiztosabb lettem, volt egy titkos jellege ezeknek az alkalmaknak. Csak a miénk volt a zene és a tér, az otthonunkká vált a Müpa. Ezt azóta is érzem.

- A hangversenyterem akusztikája híres, ön mégis a Fesztivál Színházat kedveli inkább. Miért ?

- A Müpa épületében mind a két pódiumon jó koncertezni, de a hangversenyteremnél sokkal intimebb a színházterem hangulata. A Csók című estemnek azért örültem, mert a Fesztivál Színházban ritkán lépek fel, rendszerint a koncertteremben éneklek. A Nő című albumomról játszottunk egy fél órát, és jó volt közelebbről érezni a közönséget.

- Emlékszem egy koncertjére, amikor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hatalmas belső terében is sikerült intim hangulatot teremtenie. Fenn, az erkélyeken, elszórtan mentek körbe-körbe zenésztársaival, és mindig máshonnan jöttek a hangok a félhomályban.

- Jaj, igen, azt a koncertet mi is nagyon élveztük mindannyian! Csak egyikünk nem járkált a karzaton, Fassang László orgonista, aki különös hangulatot teremtett játékával. Az orgona hangjára egy francia szaxofonos, Vincent Lê Quang fújt rá, akivel ellentétes irányban járkáltunk, miközben én énekeltem vagy csak dúdoltam. Részben improvizációkat játszottunk, részben népzenei ihletésű darabokat. Ez a koncert azért is érdekes volt, mert azokat a tereket is bejártam közben a Müpa nézőterén a testemmel és a hangommal, ahová a fellépő művészek nem jutnak el. A színpad és a hátsó részek után nagyon izgalmas felmenni a legfelső karzatra, és beénekelni azokat a zengőtereket, amiket lentről nem lát a közönség. A legfelső erkély szintjén tágas terek nyúlnak be a nézők mögé, ezek erősítik fel és teszik teltebbé a hangokat a koncertteremben. Varászlatos élmény úgy énekelni, hogy a fellépés közben ezekhez a terekhez is elsétálok, beléjük éneklek, vagy onnan kifelé, a közönség irányába.

- Ez a legfelső karzat, a diákok erkélye, ugye ?

- Pontosan, és az erkély szélén látható fiatalok mögött húzódnak azok a terek, amiknek a nagyságát szabályozni tudják, különböző ajtók kinyitásával és becsukásával, a koncert jellegéhez igazodva. Szokolay Dongó Balázs zenészbarátommal is volt olyan fellépésünk, hogy bebújtunk ezekbe az akusztikai céllal kialakított terekbe, és zenélés közben jöttünk elő.

- Az Egy szál ének című koncertjén is sikerült elfeledtetnie a közönséggel, hogy milyen hatalmas távolságokban ülnek a hangversenyteremben a nézők az előadóktól.

- Mindig nagyon nagy kihívás intimitást varázsolni egy nagy terembe, és a Müpában is azon vagyok, hogy ezerötszáz ember közelségét érezzem. Ezen a koncerten azért volt kihívás az intimitás, mert egyedül álltam a színpadon.

- Ezt lehet érezni ezerötszáz emberrel ?

- A legelső pillanattól kezdve lehet érezni az energiák változását. Ilyen szempontból a Müpa hangversenyterme csodálatos, mert ha kimegyek a színpadra, a közönség egy része a fejemmel egy magasságban ül, például a földszinti páholysorban. Ha előre megyek, közvetlenül a lábamnál is vannak emberek, annak is van intimitássa.

- A Müpa törzsközönsége szinte végigkísérte a karrierjén.

- Emlékszem, 2006 júniusában volt az első fellépésem, szerencsére a kisteremben, ahol még azt akartam megmutatni, hogy hol tartok az úton, milyen zenéket szeretek, nagyon vegyes műsor volt. A nagyteremben már csak saját dalokat énekeltem, egy lemezbemutató koncertet tartottam, és akkor már jó érzés volt, hogy énekeltem korábban a Müpában.

- Énekelt a Néprajzi Múzeum visszhangzó előcsarnokában éppúgy, mint a londoni operaház steril akusztikájú Lindbury Studiójában. Az eddig megismert koncerttermek után hova sorolja a Müpát ?

- Más a saját kis otthonomról nyilatkozni, ahol Lajkó Félixszel is fellépek, és altatókat is énekelek, mint a külföldi híres termekről. Nagyon sok helyen jártam, de a Müpa mindig a szívem csücske marad. Nincs a fejemben rangsor, mert a neves helyszínek is nagyon különböznek. Ha már szóba jött, a New York-i Carnegie Hall Zankel Hallját nagyon szerettem. Ami a Müpát illeti, azt kívánom magamnak, hogy több Fesztivál Színházban rendezett koncertem is legyen.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
10 éves a Müpa, Varnus Xavér egyik otthona

Magyarország

10 éves a Müpa, Varnus Xavér egyik otthona