Mozgáskoordinációs zavarok esetén akusztikus jellel állítja helyre a test működését.
Hogyan lehet javítani a Parkinson-kóros betegek életminőségén, hogyan segíthetünk az önállóságuk megtartásában? Ez a kis szenzor, egy fejhallgató és egy mobiltelefon hordozhatja a megoldást.
- Régebben tangóharmonikáztam – magyarázza Pere Bosch, Parkinson-beteg. – Amikor megbetegedtem, hiába próbáltam lenyomni a gombokat a bal kezemmel, csak görcsösen markoltam a harmonikát. Egyszerűen nem ment.
Pere Barcelonában él, tizenhat éve diagnosztizálták nála a Parkinson-kórt. Részt vesz egy európai kutatásban, amelynek célja, hogy az ilyen betegek a betegség különbözős stádiumaiban jobban tudjanak gondoskodni magukról.
Egy szenzor figyeli a páciens mozgását. Amikor a beteg koordinálatlan mozdulatokat tesz, olyan hangimpulzus érkezik a fülébe, amely segít neki úrrá lenni a testén. A szerkezet az adatokat mobiltelefonon az orvosnak is elküldi.
- A készülék rögzíti, mennyi időn keresztül aktív vagy passzív a páciens, hogyan képes járni a betegség e két fázisa között – magyarázza Àngels Bayés neurológus. – Az is kiderül, hogy szenved-e a beteg rohamoktól, és ha igen, hányszor naponta. Azt is megtudjuk, milyen gyorsan képes járni.
- Amikor a rendszer észleli, hogy a páciensnek mozgáskoordinációs zavarai vannak, egyfajta akusztikus ingerrrel segíti a járásban – folytatja a neurológus.
A kutatók szerint az volt a legnehezebb, hogy a megfelelő elektronikát egy olyan készülékbe helyezzék el, amely kényelmesen viselhető.
- A szenzor belsejében van egy gyorsulásmérő, ami figyeli a beteg gyorsaságát járás közben – mondja Carlos Pérez López, a Katalán Műszaki egyetem elektronikai mérnöke. – Van egy magnetométer, amely a mágneses mező változásait méri. Van egy giroszkóp, ami azt rögzíti, hogy a beteg hogyan mozog a térben a három tengely mentén. Az adatokat rögzítjük és matematikai algoritmusok segítségével elemezzük. Végső soron képesek vagyunk a páciens valamennyi mozdulatát osztályozni.
A kutatók szerint az első próbák biztatóak, noha a betegeknek voltak kisebb módosítási javaslataik.
- A legtöbb páciens kisebb szenzort szeretne – magyarázza Paola Quispe ápolónő. – Körülbelül egy percre van szüksége a készüléknek, hogy azonosítsa a problémát és elküldje az akusztikus jelet, ami most egy metronóm hangja. A betegek azt is mondták, hogy valami zenei ritmusnak jobban örülnének.
A kutatók most azon dolgoznak, hogy a készülék képes legyen valós időben megmondani, mennyi gyógyszerre van szüksége a betegnek a teste pillanatnyi állapotától függően.
- A következő lépés, hogy a készülékből teljesen funkcionális egészségügyi asszisztenst faragjunk, ami segít az orvosnak diagnózist felállítani és idővel a beteg gyógyszerezésének beállításában is. Ez nagyban javítaná a páciensek állapotát – mondja Joan Cabestany a Rempark projekt koordinátora. – Mivel az orvosi készülékek piaca erősen szabályozott Európában, ezen még sokat kell dolgoznunk.
www.rempark.eu