rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Kellemes az élet a világűrben, csak az időjárás hiányzik


világ

Kellemes az élet a világűrben, csak az időjárás hiányzik

Az űrkutatás jövőjéről, a magánűrhajókról, a világűrbeli hétköznapokról és még sok másról beszélgettünk két asztronautával. Az interjú különlegessége, hogy vendégeink nem a stúdióban válaszoltak a kérdésekre, hanem a világűrben. Beszélgetőtársaink a Nemzetközi Űrállomáson (ISS): Terry Virts, az állomás amerikai parancsnoka és Samantha Cristoforetti, az első olasz női asztronauta.

Euronews: – A nemzetközi űrállomás legénységének három tagja nemrég tért vissza a Földre, a váltás pedig majd csak március végén érkezik. Nem érzik magukat túlságosan egyedül, magányosan a világűrben?

Terry Virts: – Szomorú volt, amikor elmentek. Négy hónapot voltunk együtt idefenn. Jó barátok vagyunk, élveztük az együtt töltött időt. Szóval egy kicsit szomorkás volt a búcsú. De magányról szó sincs. Itt van Samantha és Anton. Érdekes ez a két hét, amíg csak ennyien vagyunk, mielőtt megérkezik a váltás az űrállomásra.

– A küldetésük első négy hónapjában tudományos kísérleteket is végrehajtottak. Samantha, elmagyarázná a részleteket, és azt, hogy miért fontosak ezek a kísérletek?

Samantha Cristoforetti: – Az ISS kitűnő laboratórium. Különleges körülmények között végezhetünk kísérleteket, mint amilyen például a súlytalanság vagy az úgynevezett mikrogravitáció. Ez pedig nagyon izgalmas lehetőséget kínál több tudományterületen is. Így ugyanis megfigyelhetünk, megmérhetünk és megszámolhatunk olyan jelenségeket is, amelyeket máskülönben talán észre sem vennénk. De még ha észrevennénk is, behatóan akkor sem tudnánk tanulmányozni őket a Földön, a gravitáció hatása miatt. Rengeteget dolgoztunk az elmúlt hónapokban, említek néhány példát az Európai Űrügynökség kísérletei közül. Elég sok nehézségünk volt velük. Ezt azért mondom el szívesen, mert nem szeretném azt a hamis látszatot kelteni, hogy a tudományban mindig minden simán megy, és egyből megtaláljuk a megoldást. Néha bizony nehéz dolgunk van, többször is neki kell futnunk egy-egy kísérletnek, becsúsznak hibák, pontosítanunk kell ezt-azt, meg kell tanulnunk bizonyos dolgokat. Pontosan ez a helyzet az egyik kísérletünknél most is. Hallatlanul izgalmas téma egyébként: most először tanulmányozzuk, hogyan cserélődnek a gázok az emberi tüdőben a súlytalanság állapotában, mikrogravitáció esetén, illetve csökkentett nyomás alatt. És van egy másik nagyon érdekes tudományos vizsgálatunk is. Azt próbáljuk megérteni, hogy hogyan hat a súlytalanság az ember immunrendszerére, közelebbről egyes meghatározott sejtek viselkedésére, amelyek mindig reagálnak, ha a szervezet betegséggel találkozik.

– A küldetés másik fontos célja az ISS felkészítése a jövőben várható privát űrhajók fogadására. Ez azt jelenti, hogy a NASA-nak közvetlen összeköttetése lesz a világűrbe. Mennyire fontos bevonni a magáncégeket az űrkutatásba ön szerint?

Terry Virts: – Valóban ez az egyik fontos feladatunk. Űrsétákat teszünk, illetve idebent is dolgozunk azon, hogy fogadni tudjuk a jövőben érkező űrjárműveket a Nemzetközi Űrállomáson. Igen lényeges a NASA-nak, hogy Floridából közvetlenül tudjunk küldeni asztronautákat az űrállomásra. Ez a Boeing kapszulájával, illetve a SpaceX kapszulájával is lehetségessé válik, várhatóan már valamikor a következő két évben. Már nagyon várjuk, hiszen ez fontos része az űrállomás programjának. Fontos logisztikai probléma, amelyet meg kell oldanunk ahhoz, hogy embereket juttassunk el az űrállomásra, és onnan vissza a Földre. Valóban nagyon fontos.

– Mi lesz, ha egyszer véget ér a nemzetközi űrállomás missziója? Hogyan biztosíthatjuk az emberi jelenlétet a világűrben?

Terry Virts: – Ez nagy kérdés. A NASA terve az, hogy épít egy rakétát, az úgynevezett SLS-t. Ez sokkal nagyobb lesz, mint amilyenek ma léteznek. Képes lesz arra, hogy elindítsa az Orion kapszulát, emberekkel a fedélzetén. De szállíthat leszállóegységeket vagy egyéb eszközöket a Föld körüli pályán túlra. Ma még csak a Föld körül, orbitális pályán tudunk repülni, ez a határ. Az épülő új rendszer viszont lehetővé teszi, hogy ennél távolabbra is eljussunk. Remélhetőleg képes lesz embereket szállítani a Naprendszerbe, a Holdra, a Marsra, kisbolygókra. Rengeteg a lehetséges úti cél, amelyet szeretnénk felfedezni, és közelebbről megismerni. Pontosan azért építjük ezt az új szisztémát, hogy valóban el is juthassunk mindezekre a helyekre.

– Samantha, egy közelmúltban készült internetes felmérés azt az eredményt hozta, hogy jelenleg ön a legnépszerűbb olasz nő a világon. Népszerűbb, mint a színésznő Monica Bellucci és az énekes Laura Pausini. Ezek szerint a tudomány manapság vonzóbb, mint a showbusiness?

Samantha Cristoforetti: – Hát… (nevet) nem vagyok biztos benne, hogy ezt a felmérést szigorúan tudományos és statisztikai kritériumok szerint készítették. Azt hiszem, inkább csak a vicc kedvéért csinálták. De ettől még persze örülök neki. Személy szerint igazából senki vagyok. Csakhogy abban a megtiszteltetésben van részem, hogy én képviselhetek valamit, valami nagyon különlegeset. Ez pedig nem más, mint a nemzetközi űrállomás programja. Egy hihetetlen technológiai, tudományos vívmány, amely arról tanúskodik, hogy mi mindent képes elérni az emberi faj, ha összefog, ha a legkiválóbb elmék a világ minden tájáról együttműködnek egy nagy, közös és csodálatos cél érdekében. Ebben az értelemben tehát, ahogy mondtam, örülök ennek a felmérésnek, illetve az eredményének. De ismétlem, biztos vagyok benne, hogy csak a tréfa kedvéért csinálták az egészet.

– Most lássunk néhány kérdést a közösségi oldalainkról. Két hónap múlva visszatérnek a Földre. Mi hiányzott a legjobban az űrben?

Terry Virts: – Nos, ez jó kérdés. Itt élni nagyon kellemes, mindenünk megvan, amire csak szükségünk lehet, jó az étel, jó barátok vesznek körül… Szóval klassz az élet az űrben. A leginkább az emberek hiányoznak. Tudja, hiányoznak a családtagjaink, hiányoznak a barátaink. Bármi másnál jobban hiányzik az, hogy találkozzunk velük. A másik az időjárás. Itt nincs időjárás, csak beszélünk az esőről és a hóról, és arról, milyen lehet az idő a Földön. Tehát ez is hiányzik, és várom már, hogy kicsit megtapasztaljam az időjárást. Remélhetőleg sok napsütés lesz, és más dolgok is, eső, hó, vagy bármi, ami itt nincs.

– Befejezésül szeretném tudni, hogy megemlékeztek-e Leonard Nimoyról, aki Spockot játszotta a Star Trekben, és hogy ő befolyásolta-e a világűr iránti érdeklődésüket?

Samantha Cristoforetti: – Köszönöm a kérdést. Nagyon szerettem gyerekkoromban a Star Treket, nagy rajongója voltam. Azt hiszem, része volt abban, hogy rátaláltam erre az útra, hogy rájöjjek, mi akarok lenni, és hogy azzá lehessek, aki vagyok. Űrhajós akartam lenni, utazni a világűrben, és egy kis szerepet játszani ebben a hatalmas emberi kalandban, az űr felfedezésében. Ez egy hosszú út, és talán egy napon, remélem, a Star Trek valósággá válik. Tehát úgy éreztem, hogy kötelességem megemlékezni Leonard Nimoyról, amikor nemrég elhunyt.

– Köszönjük, hogy velünk voltak. Élvezzék missziójuk további részét! És ahogyan Mister Spock mondaná: „Hosszú és eredményes életet!”

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

Franciaország

10 év után újra bíróság előtt állnak a gondatlansággal vádolt francia rendőrök