rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Yuval Steinitz: Irán nincs messze az atombombától


Izrael

Yuval Steinitz: Irán nincs messze az atombombától

Miközben a nagyhatalmak egyezségre szeretnének jutni Iránnal a nukleáris tárgyalásokon, Izrael azt mondja, megpróbál megakadályozni minden alkut, amelyről azt feltételezi, hogy veszélyezteti biztonsági érdekeit.

Izrael nem ismeri el, de nem is tagadja, hogy van nukleáris fegyverprogramja.

Az Euronews az izraeli stratégiai és hírszerzési miniszterrel, Yuval Steinitz-cel beszélgetett a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián.

- A Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián sok szó esett az iráni nukleáris tárgyalásokról. Mi a véleménye a dolgok alakulásáról?

- Nagyon aggaszt minket. Úgy gondoljuk, hogy Iránnak nem szabadna atomhatalomnak lennie, vagy azzá válnia. Ha Irán túl közel kerül a bombához, két dolog történhet. Először, előbb vagy utóbb bombát fog gyártani. Pontosan ez történt egy hasonló megállapodás után Észak-Koreában is néhány évvel ezelőtt. Másodszor, más országok, más szomszédos szunnita államok is ugyanezt a jogot fogják követelni.
Tehát ahelyett, hogy megállítanánk az iszlám országok nukleáris fegyverkezési versenyét, több atomhatalom lehet az amúgy is ingatag Közel-Keleten, az iszlám világban, és tudja, mi lesz ennek az eredménye.

- Mennyire járnak közel a bombához Ön szerint?

- Nem tudom. Nagy a homály néhány kérdés körül. Nagyon közelről figyeljük a tárgyalásokat. Úgy véljük, hogy az általános megközelítésnek teljesen másnak kellett volna lennie a kezdetektől. Ha Irán megszabadul a szankcióktól, ha Iránt elismerik a nemzetközi közösség legitim tagjaként, ha Irán polgári atomlétesítményeit nemzetközileg jóváhagyják, akkor Iránnak is adnia kell valamit cserébe. Iránnak le kellene szerelnie urándúsító létesítményeit, hogy a világ biztos legyen abban, hogy nem képes atombombát gyártani, és abban is, hogy nem is áll közel ahhoz, hogy bombát készíthessen.

- Az irániak azt fogják mondani, hogy már elég kemény ellenőrzéseken vannak túl.

- Nézze, csak ezt tudom mondani: az utóbbi 10-15 évben a világ két egyezményt írt alá két hazug rezsimmel. Brutális, veszélyes rendszerekkel, amelyek megpróbáltak atomfegyvereket fejleszteni. Az egyiket Líbiával írtál alá 2003-ban, a másikat Észak-Koreával 2007-ben. A megállapodás Líbiával arról szólt, hogy leszerelik az egész infrastruktúrájukat, amelyet akkor építettek. Az egyezmény Észak-Koreával főként azt tartalmazta, hogy befagyasztják az elemek többségét, és jobb ellenőrző és felügyelő módszereket vezetnek be. Tudjuk, hogy mi lett az eredmény. Észak-Korea atomfegyvert fejlesztett ki három vagy négy évvel az egyezmény után. Tehát tanulnunk kell a közelmúlt történelméből.

Ahhoz, hogy a megállapodás Iránnal megfelelő legyen, inkább a líbiai modellhez kell közelebb állnia, mint az észak-koreai modellhez. Ha Iránnak meglesz a fegyvere, akkor az újabb veszélyt jelent a világra. Ez lesz az első alkalom, hogy iszlám fanatikusok ilyen veszélyes fegyverhez jutnak. És ez nemcsak a Közel-Kelet vagy Izrael jövőjéről szól, hanem az egész világ jövőjéről is.

- Az izraeli kormány volt a pásztorfiú, aki farkast kiáltott. Oly sokszor előfordult ez az utóbbi évtizedekben. Kormányfője Harc a terrorizmussal című könyvében azt jósolta, hogy Iránnak 3-4 éven belül lesz bombája. Ez a könyv 1995-ben jelent meg. Szeretném tudni, hogy miért kellene elhinni az izraeli jóslatokat, amikor azok sokszor nem váltak be?

- Azt hiszem, Netanjahu kormányfő azt jósolta, hogy Irán gyárthat atomfegyvereket, hacsak a világ nem tesz valamit ez ellen, és ha nem lesz sok akadály az útjában. Tehát jó, hogy Irán még nem tart ott, egyáltalán nem rossz. Jó, hogy időre van szüksége.

- De azt elismeri, hogy többször is ilyesmit jósoltak. Simon Peresz amikor külügyminiszter volt, azt mondta a francia tévének 1992-ben, hogy Iránnak atombombája lesz annak az évtizednek a végére.

- Az irániak akkor azt mondták, hogy néi nehézségük támadt, zavar keletkezett a számítógépes rendszerükben, és találtak valamilyen anyagot. Nem tudom, miről beszéltek, de sok nehézségük volt a múltban. Ma már nincsenek messze tőle.

- Mennyire messze?

- Nem tudom. Egy vagy két évnyire, attól függ. Netanjahu miniszterelnök erőfeszítései nélkül és általában Izrael erőfeszítései nélkül, de különösen Netanjahu kormányfő diplomáciai erőfeszítései nélkül, amelyet Izraelben, az Egyesült Államokban, az ENSZ-ben és Európában tett, a világ nem helyezett volna akkora hangsúlyt arran, hogy megállítsa Iránt. Benjamin Netanjahu nincs egyedül, de ő az, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy ráébressze a világot az iráni nukleáris fenyegetésre.

- Utolsó kérdésem: Netanjahu kormányfő azt tervezi, hogy a jövő hónapban beszédet mond az amerikai kongresszusban. Gondolja, bölcs dolog volt elfogadni ezt a meghívást anélkül, hogy konzultáltak volna Obama elnökkel? Hiszen az Egyesült Államok Izrael egyik stratégiai szövetségese, ha nem a fő stratégiai szövetségese.

- Senki, így Netanjahu kormányfő sem akar senkit megsérteni az Egyesült Államokban. Nagyon tiszteljük az Egyesült Államokat és Obama elnököt. De nem ismerek olyan vezetőt a világon, akit ha meghívnak, hogy beszéljen a kongresszus két házának – a képviselőház és a szenátus – együttes ülésén, visszautasítaná azt.
Tehát néha nézetkülönbségeink lehetnek, és itt is különbségek vannak az általános megközelítést illetően. Egyrészt, mi a végső célja ezeknek a tárgyalásoknak? Másrészt, értékeljük a nagyon szoros együttműködést és párbeszédet, amelyet a hatokkal – természetesen főként az amerikaiakkal – folytatunk ebben a témában. Bízom abban, hogy a néhány hét múlva esedékes izraeli választások után is fennmarad ez a stratégiai szövetség, a biztonsági együttműködés és a barátság. A mély barátság Izrael és az Egyesült Államok között, bármi történjék is.