rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Válság Dárfúrban: hol a vége?


világ

Válság Dárfúrban: hol a vége?

Bár a dárfúri válság előzményei egészen a kilencvenes évek végéig nyúlnak vissza, jelenleg 2003-at tekintik a konfliktus kirobbanási időpontjának. 1956 óta, amióta Szudán függetlenné vált – Dél-Szudán kiválásáig Afrika legnagyobb országa volt -, ez a második legnagyobb konfliktus a térségben.

A fegyveres konfliktus az elmúlt években egyre inkább a szudáni fegyveres erők és a támogatásukat élvező félkatonai csoportok, valamint több függetlenségre törekvő kormányellenes és törzsi csoport közötti, már-már átláthatatlan összecsapásainak sorozatává vált.

A kormány elismerte, hogy mozgósított önvédő milíciákat, azt azonban határozottan elutasította, hogy szövetségese lenne a hírhedt Dzsandzsavíd milíciának, amely a különböző észak-szudáni, nomád arab törzsek harcosaiból áll, és amelyet a Darfúrban elkövetett legsúlyosabb emberiség elleni bűncselekményekkel vádolnak.

‘Genocide’

Az ENSZ hivatalos adatai szerint a fegyveres összecsapásoknak már csaknem 400 ezer halottja van. A világszervezet emellett több mint 2,7 millió emberről tud, akik elhagyni kényszerültek otthonaikat a konfliktus kezdete óta. A menekültek állítása szerint a kormány légicsapásait a Dzsandzsavíd milícia támadásai követik, amelyekben a férfiakat megölik, a nőket pedig megerőszakolják.

Washington szerint a nyugat-szudáni térségben népirtás zajlik.

Egy 2005-ös ENSZ-jelentés azonban kizárta ennek lehetőségét. Az érintett tartományban akkor már két éve tartott a két ellenzéki szervezet fegyveres akciója, és két éve pusztították kormánypárti arab milicisták a lakosságot. Az ENSZ jelentései hetvenezer áldozatról és több mint kétmillió elmenekültről szóltak, erre az időszakra vonatkozóan.

2006-ban az Afrikai Unió védnöksége alatt, valamint az ENSZ támogatásával létrejött a Darfúri Békemegállapodás, a lázadó csoportok közül azonban nem mindenki írta alá.

Egy évvel később a világszervezet megkapta a szükséges garanciákat a vezetési, irányítási struktúrák és rendszerek feletti ellenőrzésre.

2009-ben letartóztatási parancs lépett érvénybe Omar el-Besír ellen, aki akkor már két évtizede Szudán elnöke volt. A vád: népirtás, emberiesség elleni és háborús bűnök. A szudáni kormány válasza a következő volt: kiutasított tizenhárom külföldi segélyszervezetet az ország területéről. Az államfő kijelentette, “határozottan fellép az ország stabilitását veszélyeztetőkkel szemben”.

2010-ben el-Besírt újraválasztották, a Nemzetközi Büntetőbíróság ekkor másodszor is letartóztatási parancsot adott ki ellene.

2014 őszén az ENSZ belső vizsgálata megállapította, hogy a szudáni misszió nem küldött átfogó jelentést a világszervezet New York-i székhelyére a civilek és a békefenntartók elleni támadásokkal kapcsolatban. A belső vizsgálat lefolytatását azután rendelték el az ENSZ-ben, hogy a sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint az UNAMID (az ENSZ és az Afrikai Unió közös békefenntartó missziója) szándékosan eltitkolta a halálos támadások egyes részleteit.

A Human Rights Watch idén kiadott jelentése szerint tavaly több mint kétszáz asszonyt és fiatal lányt erőszakoltak meg Darfúrban a szudáni erők. A hadsereg visszautasítja a vádakat.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

A következő cikk

világ

Szlovákiából valók a Charlie Hebdo elleni támadás fegyverei?