rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Omar el-Besír: A CIA és a Moszad áll a dzsihadisták mögött


the global conversation

Omar el-Besír: A CIA és a Moszad áll a dzsihadisták mögött

Exluzív interjút adott az Euronews-nak Szudán elnöke. Omar el-Besír azt állítja, hogy az izraeli és az amerikai titkosszolgálat áll a dzsihadisták mögött.

Besír visszautasítja a Nemzetközi Büntetőbíróság vádjait, azt, hogy népirtást követett volna el Darfúrban.

Kifejti nézeteit Dél-Szudán elszakadásáról is.

Ki is Omar el-Besír?

  • 1944-ben született, amikor Szudán angol-egyiptomi ellenőrzés alatt állt.
  • Katonai pályát választott, szolgált az egyiptomi hadseregben az 1973-as arab-izraeli háborúban. A polgárháború kezdetén harcolt a dél-szudáni fegyveres csoportok ellen.
  • 1989-ben katonai puccsal vette át a hatalmat Szudánban, Afrika legnagyobb országában, később elnökké nevezte ki magát.
  • Ő az első hivatalban lévő államfő, aki ellen vádat emelt a Nemzetközi Büntetőbíróság a darfúri tömeggyilkosságok és nemi erőszak miatt.

Az Iszlám Állam terrorszervezetről:

  • Azt mondja, hogy a CIA és a Moszad húz hasznot az Iszlám Állam szervezet felemelkedéséből
  • Szerinte az izraeli akciók a palesztinok ellen megkönnyítik az ISIL-nek a toborzást
  • Úgy véli, Szudán sikeresen szembeszállt az iszlamista szélsőségesekkel

A háborús bűnökről szóló vádakról:

  • Tagadja, hogy etnikai tisztogatás történt Darfúrban
  • A Nemzetközi Büntetőbíróság vádjait politikai motiváltságúnak tartja
  • Szerinte Szudán-ellenes kampány részei a vádak

Dél-Szudán elszakadásáról:

  • Nem sajnálja, hogy Dél-Szudán független lett

Nézze meg a teljes interjút a fenti lejátszón!

Szudán

  • 1899 és 1956 között Szudán, melynek akkor a mai Dél-Szudán is része volt, brit és egyiptomi közös uralom alatt állt. Mivel Egyiptom akkoriban csak egy brit protektorátus volt, így a gyakorlatban Nagy-Britannia irányította Szudánt is.
  • Egyiptom az 1952-es forradalom után adta fel szudáni uralkodásának csak elméletben létező jogát. A lépéstől az egyiptomi nacionalisták azt várták, hogy ez Nagy-Britanniát is hasonló lépésre kényszeríti. Miután ez megtörtént, 1956. január elsejétől Szudán önálló állam lett, Dél-Szudán kiválásáig Afrika legnagyobb országaként.
  • Darfur – Amikor Britannia és Egyiptom 1899-ben leigázta Szudánt, Darfur régiója független szultánságként megtarthatta önirányítását. 1916-ban aztán Nagy-Britannia mégis bekebelezte Darfur-t. Ezzel akadályozta meg, hogy a régió az Oszmán Birodalom kezére kerüljön az első világháborúban.
  • Dél-Szudán 2011. július 9-én vált függetlenné, hat hónappal a kiválásról tartott népszavazás után. A referendumon a dél-szudáni szavazók 98,83 %-a támogatta az önállóságot.
  • SZUDÁN SZÁMOKBAN

    • Terület: 1.86 millió négyzetkilométer
    • Népesség: 37,29 millió (2014. júliusi becslés)
    • Egy főre eső GDP: $1,793
    • Átlag életkor: 19,1 év
    • Írástudók aránya: 71.9%
    • vallások: szunnita muzulmán többség, elenyésző keresztény kisebbség
    • Hivatalos nyelvek: arab és angol
    (források: CIA ténytár, Szudáni Köztársaság Statisztikai Irodája, Nemzetközi Valutaalap)

Szudánban április közepén parlamenti és elnökválasztásokat tartanak. Omar el-Besír 1989 óta irányítja az országot. Az Euronews tudósítója a régióban, Mohammed Shaikhibrahim beszélgetett vele.

- Hogyan értékeli a terrorista szervezetek növekvő szerepét az arab-muzulmán világban, gondolok az Iszlám Államra, az al-Kaidára és a Boko Haramra?

- Az Iszlám Állam dzsihadista szervezet hirtelen tűnt föl, és olyan eszközei vannak, amilyenek csak államoknak lehetnek. Például harckocsijaik vannak, nem úgy, mint a kis milíciáknak. Kíváncsiak vagyunk, honnan vannak ezek az eszközeik? Kik állnak ezek mögött a szervezetek mögött? Hangsúlyozzuk, hogy cselekedeteik nagyon brutálisak, ezek teljesen ellentétesek az iszlámmal, és torzítják az iszlámról alkotott képet. Jelentős szerepet játszanak abban a mostani kampányban, amelynek az a célja, hogy torzítsa a világon az iszlámról alkotott képet. A Mohamed prófétáról készült karikatúrák is hozzájárulnak ehhez.

Az újságírók és foglyok kivégzése, a jordán pilóta elevenen elégetése, amelyet az Iszlám Állam szervezet nemrégiben elkövetett, tehát mindezek az akciók nem köthetők az iszlámhoz. Mondhatjuk, hogy az amerikai politika a régióban és az, hogy támogatja Izraelt, az egyik fő oka annak, hogy fiatalok csatlakoznak ezekhez a szervezetekhez, amelyeket – kétség kívül – teljes mértékben támogatnak nemzetközi intézmények, ez az iszlám ellen irányul. Azt látjuk, hogy a gyilkosságok és a támadások muzulmán területeken történnek, ezért föltesszük a kérdést, vajon ezeknek a szervezeteknek az a céljuk, hogy lerombolják a muszlim világot? Azt szeretnék, hogy megosszák a muszlim országokat? Arra törekszenek, hogy ezekben az országokban nagyon erőszakos belső konfliktusok törjenek ki?

Másfelől, egy része azoknak a fiataloknak, akik ezekhez a szervezetekhez csatlakoztak, őszintén hisz bennük, és meg van győződve ezen szervezetek céljainak helyességéről. Azok, akik robbanószert erősítenek a testükre, hisznek abban, hogy a paradicsomba jutnak, miután fölrobbantották magukat.

- Tehát úgy gondolja, hogy a CIA áll vamilyen módon ezek mögött a szervezetek mögött?

 - Azt mondom, hogy a CIA és a Moszad áll ezek mögött a szervezetek mögött, mivel nincs más ország, amelynek érdekében állna, hogy efféle szervezeteket találjon, csak ez a két ország. Nincs olyan muszlim, aki kész lenne olyan cselekményekre, amelyeket ezek a szervezetek elkövetnek. A bombázások, az emberek meggyilkolása eredendően tilos az iszlám vallásban. Mohamed próféta azt mondta: a Kába követ eltüntetni könnyebb, mint megölni egy hívő lelket. Akkor tehát mi a helyzet a tömeggyilkosságokkal, amelyeket napjainkban elkövetnek?

- Jelen vannak-e, illetve van-e valamilyen befolyásuk ezeknek a szervezeteknek Szudánban?
  – Sok próbálkozás van arra, hogy efféle szervezeteket létrehozzanak Szudánban. Fiataljaink egy csoportja Irakba ment harcolni az amerikai invázió idején. Aztán azt kérték tőlük, hogy térjenek vissza Szudánba, és alapítsák meg az al-Kaidát Szudánban. Ezek a csoportok elkezdtek formálódni és fegyverkezni, de képesek voltunk felfedni őket. Egy speciális politikát követünk ezekkel a szervezetekkel szemben.

Ezek ellen a gondolatok ellen szintén gondolatokkal kell fölvenni a harcot, mivel, ha erőszakkal próbálkozunk a fiatalokkal szemben, az a szélsőségesek újabb térnyeréséhez vezethet. Politikánk nagyon sikeres volt, nagyon bonyolult eljárások után letartóztattuk ezeket a fiataokat. Azután fiatal hitoktatókat hoztunk, hogy beszélgessenek velük a gondolataikról, és sokakat sikerült visszatérítenünk a radikális ideológiáktól, amelyeket addig követtek. Sőt hitoktatóink képesek voltak vallási választ találni ezeknek a fiataloknak, nagyon meggyőző módon.

- Mit tanácsol a nemzetközi közösségnek a terrorizmus kezelésével kapcsolatban?

- Az amerikai politika és Izrael korlátlan támogatása, valamint az izraeli politika a palesztinok ellen a legfőbb oka annak, hogy ezek a fiatalok miért csatlakoznak ezekhez a szervezetekhez. Az izraeli agresszió a szent helyek ellen, különösen az al-Aksza mecset ellen, Jeruzsálem judaizációja és a palesztinok elűzése otthonaikból, illetve az, ami a Gázai övezetben történt, mind mind dühíti a muszlim fiatalokat.

- Miután Dél-Szudán elszakadt északtól, továbbra is támogatja ezt a döntést? Sajnálja, hogy a dél elvált az északtól?

- Nem sajnálom, de nagyon szomorú vagyok, hogy a testvéreim délen az elszakadás mellett döntöttek. Amiatt is szomorú voltam, hogy újabb harcok törtek ki ott, számítottam is erre. De hozzá szeretném tenni, hogy Salva Kiir már az elszakadásról szóló népszavazás előtt bejelentette az Egyesült Államokban, hogy a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom támogatja az elszakadást. Ez azt jelenti, hogy voltak pártok az USA-ban, amelyek támogatták a kettéválást. Ő Washingtonban beszélt az elszakadásról, nem Dzsubában vagy Kartúmban.

- Tudjuk, hogy az olaj főként Szudán déli részére koncentrálódik. A szétválás hogyan érintette Kartúmot?

- A területünknek és a lakosságunknak is nagyjából az egyharmadát elveszítettük, ez érinti az államot. Elvesztettük olajbevételeink 80%-át, ami gazdasági sokkot okozott országunknak, és komoly gazdasági problémákat eredményezett. De intézkedések egész sorát hoztuk, hogy túljussunk ezen a sokkon.

- Önt a darfúri népirtással és háborús bűnökkel is vádolják. Mit válaszol ezekre a vádakra?

- Ezek a vádak részét képezik a Szudán-ellenes kampánynak, annak az árát fizetjük meg, hogy ellenezzük az amerikai politikát az arab térségben, például az iraki háború ügyében. Nem támogattuk annak idején azt sem, hogy Irak elfoglalta Kuvaitot. Személyesen utaztam Irakba, hogy beszéljek Szaddám Huszeinnel, és mondtam neki, hogy ez rossz dolog, és változtatni kell rajta. Ugyanakkor azt is elleneztük, hogy külföldi csapatokat hívjanak a régióba. Azt pedig végképp elleneztük, hogy amerikai csapatok menjenek Irakba, ehelyett arab megoldást kellett volna alkalmazni. Az izraeli politikával sem értünk egyet a régióban, teljes mértékben a palesztin nép oldalán állunk, támogatjuk ellenállásukat az izraeli megszállás ellen. Ez a magatartás ellenségeskedést szült ezek között az országok között, ez vezetett a lázadás támogatásához Dél-Szudánban, és arra ösztönözte a polgárokat és a Felszabadítási Mozgalmat délen, hogy szakadjanak el, és Szudánt a terrorizmust támogató országok listájára tette. Ugyanakkor tudjuk, hogy az amerikai biztonsági intézmények, például a CIA és az FBI megerősítik, hogy Szudán nem segít semmilyen terrorista csoportot, annak ellenére, hogy erre a listára helyeztek minket.

- Akkor mi történt Darfúrban?

- Nem történt etnikai tisztogatás, amint mondtam, ez csak egy állítás. Bárki, aki meglátogatta Darfúrt, azt láthatta, hogy az érintett törzsek képviselői voltak leginkább jelen a vezetőségben, a rendőrségben, a hadseregben. A kormányhivatalnokok többsége ezekből a törzsekből kerül ki, mert ezek stabil törzsek, magas színvonalú náluk az oktatás, ennek köszönhetően sok posztot be tudnak tölteni. Hogyan tudnák irányítani az országot, a hadsereget, a rendőrséget, ha megöltük volna őket? Ez nem logikus.

- A Nemzetközi Büntetőbíróság hogyan építette fel a vádat ön ellen, milyen bizonyítékokkal, ha a helyzet olyan, amilyennek ön leírja?
  – Ez politikai per, irányítják a bíróságot, amely tanúkat kreált, és előírta nekik, hogy mit mondjanak a bíróság előtt. Képezték őket arra, miként válaszoljanak a kérdésekre. Ezeknek a tanúknak egy része visszatért Szudánba, és sajnálkoztak emiatt a csalás miatt. Elmagyarázták, hogyan képezték ki őket, hogy a megfelelő információt mondják. Tehát ez egy igazi politikai folyamat, amely Szudánt veszi célba, a kettéválást segíti elő, amint mondtam. Szudánt a terrorizmus listájára helyezik, gazdasági blokádot vezetnek be, és nem fizeti vissza a tartozásokat. Ezeknek mind az az okuk, hogy a rezsimet Kartúmban nemkívánatos rezsimnek tartják.

- Sok év eltelt azóta, hogyan érez most?

- Azt mondom, hogy erős külső behatás volt. Amikor tűzszüneti megállapodást kötöttünk Dél-Szudánnal, ezek a külső erők újra megnyitották a Darfúr-aktát, és Darfúrnak negatív hatása van Szudánra, politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is.

- Gondolja, hogy ez lezárult, vagy még mindig létezik?

- Mondhatjuk, hogy az ügy a klinikai halál állapotában van, azt kértük, hogy a Biztonsági Tanács ne vigye az ügyet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, mert az nem az Egyesült Nemzeteket képviseli. Másrészt az Afrikai Unió döntést hozott, és azt kérte a Biztonsági Tanácstól, hogy vonja vissza az ügyet a Nemzetközi Büntetőbíróságról, amely visszautalta azt a BT-hez.

– Ha az ügy újra megjelenik, miként fogja kezelni?

- Alapból elutasítjuk, mert ez egy politikai bíróság, nem vagyunk tagja a Római protokollnak, tehát elutasítjuk az együttműködést vele.

- Félt utazni, amikor elfogatóparancsot adtak ki Ön ellen?

– Már utaztam Dohába, Kínába és sokfelé Afrikában is, nem sokkal azután, hogy körözést adtak ki ellenem, nem volt semmilyen gondom.

- Tehát nem fél a bíróságtól?

- Egyáltalán nem, csak Istentől félek.

- Miként értékeli az úgynevezett arab tavasz forradalmait?

- Az arab tavasz forradalmainak megvannak az okai. Megmozdították az embereket, hogy változtassák meg a rendszereket, több szabadságot akartak, demokráciát. Aztán ezek az emberek már többet akartak, és állandó mozgásban tartották a dolgokat. Ez a mobilitás konfrontációkba és csatározásokba torkollott, például ez történik most Líbiában és Jemenben.

- Szudáni elnökként fél, hogy az arab tavaszhoz hasonló történhet itt, Szudánban?

– Huszonöt éven át voltak kísérletek arra, hogy mozgósítsák a szudáni utcákat, az emberek azonban továbbra is kitartanak, a kormányt támogatják. Megígértük, hogy tisztességes választásokat tartunk 2010-ben, egyezményt kötöttünk az összes politikai erővel, nemzetközi és regionális megfigyelőkkel. Szudánban létezik ellenzék, de nem képes arra, hogy mozgósítsa az embereket, amint azt a múltban megpróbálta.

- Hogyan érintették az amerikai szankciók Szudánt ?

- Pozitív és negatív hatásai is vannak. Elsősorban a pozitív hatások érvényesülnek, említek néhányat. Elöször is az egyezmények, amelyeket az amerikai cégekkel aláírtunk, tisztességtelenek voltak, mert az olaj többsége ezekhez a társaságokhoz került, és szudániak nem voltak benne ezekben a cégekben. Másodszor, nem volt fogalmunk arról, mekkorák az olajtartalékok országunkban, és arról sem, milyen az olaj minősége Szudánban, mekkora az olajkitermelés költsége. Mikorra az amerikaiak elhagyták Szudánt, és idejöttek a kínaiak, nagyon nagy koncessziókat szereztünk a termelésben. Most az olaj 80%-át mi kapjuk, 20%-át pedig a társaságok. Végül most már képesek vagyunk részt venni az olajfeltárásban -és kitermelésben, a szállításban, a finomításban. Több ezer szudáni dolgozik ezen a területen.

- Kész helyreállítani a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal?

- Természetesen kész vagyok, mert Amerika hatékony ország, és főszerepet játszik a nemzetközi közösségben, nagyon fontos vele a kapcsolat. Keressük a lehetőséget a kapcsolatok helyreállítására, és vannak pozitív jelek. Például néhány amerikai társaság elkezdett visszatérni Szudánba. Ezen kívül sok szudáni cég fokozatosan megszabadul a szankcióktól, és egyre több lehetőségük van. A szudáni külügyminiszter többször is tárgyalt az amerikai kongresszus tagjaival, ez korábban nem volt lehetséges. Tehát vannak pozitív jelek, de nem várjuk azt, hogy a válság teljesen véget ér.

- Mi a helyzet az európai kapcsolatokkal?

- Az a gondunk Európával, hogy az USA sok európai országra nyomást gyakorol. Ennek ellenére sok európai országgal sikerült kiépíteni kapcsolatainkat, például Németországgal, Ausztriával, Norvégiával, Olaszországgal, Spanyolországgal és Görögországgal. Ezekkel az országokkal gyorsabban építjük újra a kapcsolatainkat, mint Amerika.

- Mondhatjuk, hogy az Ön politikai nézetei aszerint változnak majd, ahogyan a térség egészében alakulnak a dolgok?

- A régió forrong körülöttünk. Az, hogy fenntartsuk a stabilitást Szudánban, nemcsak Szudán érdekében szükséges, hanem az egész régió érdekében is. Nézze, mi történik Dél-Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Líbiában, Jemenben, Szíriában és Irakban. Nyugaton pedig ott van a Boko Haram mozgalom Nigériában, Kamerunban és Csádban. Ily módon az egész térség forrong; Szudán most tömeges bevándorlási célpont ezekből az országokból. Szudán sok olyan ember számára célpont, aki biztonságot és stabilitást keres.

- Indulni akar a következő választáson?

- Már jeleztem, hogy indulok a pártom döntése alapján, de nem hiszem, hogy Szudán irányítása könnyű lenne a mostani körülmények között.