1945. február 13-ának éjjelén indította meg bombázóit a brit légierő a szászországi Drezda ellen. A várost 24 óra leforgása alatt a földdel tették
HIRDETÉS1945. február 13-ának éjjelén indította meg bombázóit a brit légierő a szászországi Drezda ellen. A várost 24 óra leforgása alatt a földdel tették egyenlővé a szövetséges pilóták, 1182 tonnányi gyújtóbomba és csaknem másfélezer tonnányi robbanóanyag bevetésével. Ez volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása, amely sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott rombolást is felülmúlta.
A ma 83 éves Nora Lang 13 éves volt szülővárosának elpusztításakor, szüleivel és két bátyjával együtt élte át a bombázást.
- A bombázás hangja, úgy tűnt, soha nem ér véget. Ilyesmi hangja volt, én mindig ahhoz hasonlítottam, mint amikor széndarabokat vagy krumplikat dobnak az ember fejére. Akkor bizony ez egy nagyon megszokott hang volt a fülünknek – mesélte Nora.
Az első bombázási hullám alatt Nora és kisöccse, Bernd a szomszédoknál, az alagsorban húzták meg magukat, szüleik és a nagyobbik fiú, Klaus pedig visszamentek az égő házhoz, hogy megpróbálják kihozni a holmijaikat. Hatalmas szerencséjük volt, hogy túlélték a soron következő bombázást.
- Számunkra jó véget ért az egész, szerencsére. Nem akarok már többet sírni miatta, de az igazság az, hogy rettenetes volt az egész – emlékezett az asszony.
Máig nem tisztázott, hogy hányan haltak meg a bombázásban. A hivatalos adatok 25 ezer halottról szólnak, egyes becslések 135-200 000 áldozatról. A legtöbben a foszforbombák által gerjesztett tűzviharban, illetve a robbanószerek miatt felszabaduló mérges gázok miatt veszítették életüket.
Az “Elba Firenzéjének” nevezett barokk város teljesen elpusztult, a RAF 800 bombázója gyakorlatilag földig rombolta, a pusztításnak azonban még nem volt vége, másnap délelőtt ugyanis amerikai gépek is megjelentek Drezda felett, hogy ismét lebombázzák a füstölgő romokat.
Bár a várost jórészt újjépítették a pusztítás után, Drezda máig nem heverte ki a hetven évvel ezelőtt történteket, a seb soha nem gyógyult be – vallja Frederick Taylor történész. Annak ellenére sem, hogy Drezda szimbolikus épületei gyorsan, vagy lassan, de újjáépültek, köztük a Frauenkirche, a városkép meghatározó épülete is.