NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A politikusnak öltözött harcos

A politikusnak öltözött harcos
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Interjú: az egykori dzsihadista, ma mérsékelt Abdulhakim Belhadzs a líbiai helyzetről beszél.

HIRDETÉS

Négy évvel a forradalom után Líbia a széthullás szélén áll. Az észak-afrikai arab állam politikailag megosztott, és fegyveres konfliktusoktól szenved. Emberek halnak meg, miközben az olajban gazdag ország gazdasága romokban hever. A válságos helyzet aggasztja a nemzetközi közösséget, és különösen Líbia szomszédait. Mi történik, és miért? Mire számíthatunk? Az Euronews vendége Abdulhakim Belhadzs egykori dzsihadista harcos, aki ma mérsékelt iszlamista politikusnak vallja magát.

Euronews: – Először is tisztázzuk: mi folyik Líbiában?

Abdulhakim Belhadzs: – Líbia problémája teljes egészében politikai kérdés. A politikai viták vezettek a megosztottsághoz. Jelenleg két törvényhozó testület is létezik az országban, a líbiai parlament és az úgynevezett Nemzeti Kongresszus. Ennek megfelelően kormányból is kettő van, és hadseregből is kettő. Persze a lényeg a hétköznapi valóság; mindaz, aminek szemtanúi vagyunk Líbiában. Csak ez számít.

– Tehát ön azt mondja, hogy a politikai viták vezettek a fegyveres konfliktushoz. De ki kezdte ezt a fegyveres harcot, és hogyan?

– A fegyveres harc Kalifa Haftar nyugalmazott tábornok színre lépésével kezdődött. Ő volt az, aki katonai államcsínyt hajtott végre az átmeneti kormány ellen, majd megalakította a saját parlamentjét Tobruk városában, közel az egyiptomi határhoz. Haftar tábornok kezdte a háborút, arra hivatkozva, hogy terrorszervezetek és egyéb törvénytelen csoportok vannak az országban. Én viszont azt mondom, hogy éppen a tábornok viselkedik úgy, mintha a törvény fölött állna. Ő indította el a háborút, de fegyverrel sem tudta megoldani Líbia válságát.

– Mások azt mondják, hogy az önhöz hűséges erők robbantották ki a harcokat azzal, hogy elfoglalták a főváros, Tripoli repülőterét. Azt mondják, hogy ön kezdte a háborút. Ön hol áll ebben a konfliktusban?

– Nem, ez természetesen nem igaz. Akik ismerik a líbiai helyzetet, pontosan tudják, hogy ki az az Abdulhakim Belhadzs. Lemondtam a tripoli Katonai Tanács elnöki posztjáról, vagyis egy olyan szervezet irányításáról, amelynek 23 ezer fegyverese van. Ebből is látszik, hogy nem ragaszkodom a pozíciókhoz, a hatalomhoz. Nem adtam parancsot senkinek, hogy harcoljon. Most egy politikai párt, az Al-watan vezetője vagyok. Az ország és az emberek érdekét tartjuk szem előtt. Ezért hívjuk tárgyalni az összes líbiai csoportot és mozgalmat.

– Ön azzal vádolta Kalifa Haftar tábornokot, hogy külföldről kap támogatást.

– Igen, ez nyilvánvaló. Nem is tagadják. Az Egyesült Arab Emirátusokról van szó. Arról az országról, amelytől azt reméltük, hogy segít helyreállítani Líbia stabilitását és biztonságát. Most viszont azt látjuk, hogy az Emirátusok fegyvert, lőszert, tankokat és repülőgépeket küld azoknak, akik gyilkolják a líbiaiakat.

– Ha Haftar tábornokot az Emirátusok támogatja, akkor ki támogatja önt?

– Hadd ismételjem meg: én nem folytatok fegyveres harcot. Kezdettől fogva azok oldalán áll a legitimitás, akik a Nemzeti Kongresszus parancsait hajtják végre. Például azok a katonai alakulatok, amelyek Fadzsr Líbia (Líbiai hajnal) néven működnek. Ezek a korábbi védelmi miniszter, Abdullah Al-Thiny, illetve a vezérkari főnök, Abdul Szalam Dzsadallah utasításait követik, ez ad nekik legitimitást. Aki a Nemzeti Kongresszusnak engedelmeskedik, az a törvény oldalán áll.

– Ön miért nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni?

– Mi a tárgyalásos rendezés hívei vagyunk. Számos alkalommal asztalhoz ültünk különféle nemzetközi küldöttségekkel, köztük az ENSZ képviselőivel. Rengeteg kezdeményezéssel álltunk elő, javaslatokat tettünk a válság megoldására. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az ENSZ genfi konferenciája hatástalan. Tiszteletben tartva a konfliktus megoldása érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseket, sajnos olyanokat is meghívtak Genfbe, akiknek nincs befolyásuk a líbiai eseményekre, mindarra, ami az országban történik.

– Az tűnik ki a szavaiból, hogy ön egyszerű politikus. Másfelől viszont az a hír járja, hogy valójában ön uralja a fővárost, Tripolit.

– Ez egyáltalán nem igaz. Ami a zűrzavaros líbiai helyzetet illeti, csak azt mondhatom, a válság annak a következménye, hogy a február 17-i forradalom után gyenge kormányok jöttek létre. Ezek a kormányok nem voltak képesek felállítani a nemzeti intézményeket, különösen az egységes hadsereget, illetve a biztonságért felelős szerveket. Ezért van az, hogy a helyzetet máig különféle fegyveres csoportok, milíciák alakítják. Nincs senki, aki hivatalossá tehetné őket, és beilleszthetné állami keretek közé. Ez vezetett a jelenlegi krízishez. A megosztottság és a konfliktus olyan politikai erők között robbant ki, amelyeknek fegyveres csoportjaik vannak, és ezek a milíciák átvették az irányítást az államhatalmi intézmények fölött Tripoliban.

– Ön most, ha mondhatom így, politikusnak öltözött harcos?

– Én azokkal a honfitársaimmal tartok, akik megoldást keresnek az ország gondjaira, függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vallanak. A demokrácia éppen arról szól, hogy sokféle eltérő megközelítés lehetséges. Mi elfogadjuk ezt az alapelvet. A lényeg az, hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy megoldást keresünk. Azon dolgozunk, hogy az ország kijusson ebből a válságos helyzetből. Nem akarjuk, hogy ez a krízis tovább húzódjon, vagy hogy a jövőben megismétlődhessen.

– Ön hosszú utat járt be. Volt militáns szalafista, dzsihadista. Fiatal korában harcolt Afganisztánban a szovjetek ellen. Az amerikaiak bebörtönözték. Azután Líbiában is volt börtönben, mert megalakította a Líbiai Iszlám Harci Szövetséget. Részt vett Tripoli elfoglalásában a 2011-es forradalom idején. Most pedig politikusként lép fel, és mérsékelt iszlamistának nevezi magát. A tárgyalásokat szorgalmazza, és elutasítja a terrorizmust. Mitől változott meg?

HIRDETÉS

– Ön most a régi időkre utal, a gyökereinkre. Arra a háborúra, amelyet Kadhafi diktatúrája ellen vívtunk. Mindez csakis az akkori helyzetre, az akkori viszonyokra volt érvényes, hiszen abban az időben egy elnyomó rendszer volt uralmon Líbiában. Ezért kénytelenek voltunk fegyvert fogni, hogy megszabadítsuk a népet Kadhafi hatalmától, a zsarnokságtól. Ez volt a Líbiai Iszlám Harci Szövetség feladata, de ez már a múlt. Szeretném világosan leszögezni, hogy a Líbiai Iszlám Harci Szövetség történelmi szerepe véget ért. Kadhafi bukásával egy időben ez a csoport is megszűnt, ma már nem létezik.

– Ön pert indított a brit kormány ellen. Azzal vádolja, hogy a brit titkosszolgálatok közreműködésével kínozták meg egy líbiai börtönben.

– Igen, valóban megkínoztak egy líbiai börtönben, méghozzá a líbiai titkosszolgálat emberei, de a britek segítségével. Erre bizonyítékokat is találtunk, amikor a forradalom idején Tripoliban elfoglaltuk a biztonsági szervek központját. Megtaláltuk azt a levelet, amelyet egy brit ügynök írt. Ez egyértelműen igazolja, hogy az MI-6 brit titkosszolgálat is benne volt az ügyben. A britek játszottak Kadhafiék kezére, és az a rendszer nem tisztelte az emberi jogokat. Azt kérem a brit kormánytól, hogy ismerje el ezt a tényt, és kérjen bocsánatot tőlem. Csupán ennyit akarok elérni.

A cikk megosztásaKommentek