rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Harc a szélsőségesekkel, harc a szélsőségek ellen Németországban


Világ

Harc a szélsőségesekkel, harc a szélsőségek ellen Németországban

Gizem Adal, Euronews: A német kormány Bevándorlási, Menekültügyi és Integrációs minisztere Aydan Özoguz, köszöntöm. Nem tartja aggasztónak, hogy egyre többen támogatják az iszlám ellenes Pegida mozgalmat?

Aydan Özoğuz: Mi azt látjuk, hogy csökkent az érdeklődés az elmúlt hetekben, ezen a héten tényszerűen.

Azután, hogy vezetőjük, Lutz Bachmann lemondott?

Nem tudom, hogy van-e összefüggés a lemondása és a mozgalom támogatottságának csökkenése között. Ami tény, hogy egyre többen vannak az utcákon és egyre többen tüntetnek ellenük, ami szerintem jó. Egyre többen vannak, akik azt mondják: Nem hagyjuk, hogy szétverjék, amit eddig felépítettünk, együtt akarunk élni mindenkivel békében, elítéljük a kirekesztést, és szerintem ez jó.

Ön szerint miért lett ennyire népszerű az iszlámellenes Pegida Németországban? Valóban az iszlám miatt vagy esetlen más, esetleg gazdasági okok miatt?

Azt gondolom ez egy rendkívűl összetett kérdés, és ez a legnagyobb probléma is egyben. Egyfelől vannak a már régóta létező, szélsőséges fasiszta eszméket hírdető csoportosulások. Csatlakoztak hozzájuk a szélsőjobboldali ideológiákat magukénak valló emberek. Sokan pedig a sajnálatos, franciaországi események után kezdték el őket követni. Vannak akik egyszerűen félnek akkor, ha egy nőt fejkendőben látnak. Aztán ott vannak azok, akik elégedetlenek, mert keveset keresnek. A megmozdulásokon egyszerre hallani ezeket a mondatokat. Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy hatalmasak a különbségek Németország keleti és nyugati fele között. Nem állíthatjuk, hogy az ország egységes, mert vannak, akik másokban idegeneket látnak. Nagyon sokan vannak, akik gyűlölik az idegeneket és azok is, akik nem tapasztalják meg, nem élik meg a demokrácia előnyeit. Az mindenesetre megnyugtató, hogy Drezdában mindösszesen 20-25 ezren gyűltek össze egész Németországból ott, ahol lényegében nem élnek muszlimok, ahol az iszlám nincs is jelen.

Ma becslések szerint 4 millió muszlim él Németországban. Többségük a 60-as években érkezett, de ma már itt dolgoznak ők is ahogy a gyerekeik is és bizton állíthatjuk, hogy értéket termelnek. Mit kíván tenni a német kormány annak érdekében, hogy megfékezze a Pegidát?

Mindent megteszünk. Fontos ugyanakkor az is, hogy bárki elmondhassa a véleményét az utcán, de természetesen nem a radikális véleményekre gondolok, az más. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kimondhassa: “Én félek ettől, vagy attól!” Vagy akár azt is, hogy: “Nem szeretem az iszlámot!”. De ez nem adhat felhatalmazást senkinek sem arra, hogy üldözze a muszlimokat, hogy ártson nekik. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy figyelemmel kövessük ezeket a folyamatokat. El kell különíteni a társadalomtól a társadalomnak azt a részét, amelyik szélsőséges, radikális nézeteket vall. Ezt csak úgy érhetjük el, ha leülünk és beszélgetünk.

Ahogy Európa más országaiban is, egyre többen vallják és támogatják a radikális muszlim hívők, a szalafisták nézeteit. Németországban megközelítőleg 7 ezren. Különösen sok a fiatal, akiket a közösségi portálokon hálóznak be. Mit tud, mit akar tenni a német kormány a jelenség ellen?

Való igaz, egyre többen vannak.

Nagyon sok fiatalt egyesével szerveznek be.

Vagy mennek oda maguktól. Az a baj, hogy ezeknek a fiataloknak egy jobb életet ígérnek. Sokaknak azt mondják, hogy “csatlakozz, ha úgy érzed, hogy nem találod a helyed ebben a világban”…. ez a leggyakoribb érv. Máshol előadásokat szerveznek, de Németországban ez máshogy van. Ezek a radikálisok direkt azokat a fiatalokat kutatják fel, akik valamiért nem lehetnek sikeresek, boldogak. Ez két dolgot jelent. Egyfelől javítanunk kell az integrációs politikánkon. Sokkal jobban kell figyelnünk az oktatási rendszerünkre, a fiatalok sikereire, eredményeire. Azt kell, hogy érezzék, hogy fontosak, hogy van, aki meghallgatja őket. Nagyon sokan mesélik, akik elhagyták a szalafista közösségeket, hogy életükben egyszer érezni akarták a törődést, hogy fontosak valakinek, hogy nem gyengék, hanem erősek. Sokkal jobban kell figyelnük erre a korosztályra és rajtuk keresztül a családjaikra, szüleikre.

Az biztos, a szüleikre és az iskolákra is figyelni kell. Most megközelítőleg 500 fiatalról beszélgetünk akik közül 2-300-an visszatértek már. És ezek természetesen csak becslések.

És vannak akik meghaltak.

Igen vannak olyan hírek, hogy többen meghaltak. Ezeknek a fiataloknak a többsége német állampolgár. Mit lehet velük kezdeni, miután visszatérnek?

Vigyázni kell rájuk, meg kell őket hallgatni, beszélgetni kell velük. Figyelni kell kikkel találkoznak és ,hogy milyen mentális állapotban vannak.

De ugye az útleveleiket nem vonják vissza?

De, az útleveleiket elvesszük, ami azt jelenti, hogy nem tudják elhagyni Európát, vagy legalábbis legálisan nem. Ez egy jelzés nekik. Persze lesznek, vannak olyanok, akik megtalálják más módját a visszatérésnek, de ne érezzék, hogy az olyan könnyen megy. Érezniük kell, hogy hol vannak a hangsúlyok, mi a fontos és mi nem, mi fontos a társadalomnak és mi nem. Embert ölni például nem lehet büntetlenül. A társadalomnak kell fellépnie ellenük. Ki kell mondanunk, hogy nem kérünk ezekből az emberekből. És ezt az eddigieknél határozottabban, talán kicsit agresszívabban kell tudatnunk.