NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A Pegida felemelkedése: a semmiből jöttek, de hová tartanak?

A Pegida felemelkedése: a semmiből jöttek, de hová tartanak?
Írta: Gergely Bartfai
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
HIRDETÉS

Néhány hónap alatt, szinte a semmiből komoly politikai tényezővé lépett elő a Pegida Németországban. Az iszlamizáció ellen fellépő mozgalmat ellenfelei rasszistának, idegengyűlölőnek, szélsőjobboldalinak és populistának bélyegzik, de a párizsi terrortámadások óta híveinek száma egyre gyarapszik, immár külföldön is.

Európai hazafiak a Nyugat iszlamizációja ellen (német eredetiben: Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes) – a tavaly ősszel alapított drezdai csoportocska négy hónappal ezelőtt alig 150 szimpatizánsra támaszkodott. Ám néhány látványos felvonulás, és különösen a Charlie Hebdo szerkesztőségében elkövetett januári 7-i mészárlás után már 25 ezer embert vitt az utcára a szász tartományi fővárosban, és ami ennél is figyelemre méltóbb: ez a szervezet határozza meg a közbeszédet a szövetségi köztársaságban.

Az e hét hétfőjére tervezett, már hagyományosnak számító drezdai tüntetését terrorfenyegetés miatt le kellett mondania a Pegidának, de ez ragyogó alkalmat teremtett arra, hogy a mozgalom felvillantsa új stratégiáját. Egyrészt nyugatnémet nagyvárosokban, például Münchenben, Düsseldorfban és Nürnbergben is tüntetéseket szervezett, másrészt az eddig a közösségi médiára építő szervezők kampányt kezdtek a hagyományos sajtóban is.

Az „európai hazafiak” új médiastratégiája

Eddig jobbára csak „hazug sajtót” emlegettek – az újságírókat az iszlamizáció és a politikai elit után harmadik fő ellenségükként kezelték –, hétfőn viszont a mozgalom történetében először sajtótájékoztatót tartottak, ahol tisztelettel üdvözölték „a média kedves képviselőit”. Előző este pedig szóvivőjük, Kathrin Oertel a közszolgálati ARD tévécsatorna kedvelt beszélgetős műsorában a sztárriporter Günther Jauch vendége volt, és azt bizonygatta, hogy üzenetüket félreértik, illetve félremagyarázzák.

A Pegida tehát, ahogy mondani szokás, „tematizálja a közbeszédet”, habár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az orruknál fogva vezeti a német politikusokat, akik hetek óta kénytelenek a mozgalom után kullogni, folyvást a megnyilvánulásaira reagálni.

Sokáig inkább csak általánosságokat hajtogattak a Pegida-nagygyűlések szónokai, olyasféléket, hogy „a politikának vissza kell találnia a néphez”, illetve hogy a fokozódó iszlamizáció közepette az európai kultúra „a pusztulásába sétál”, a napokban azonban hat viszonylag konkrét, de mindenképpen hangzatos követeléssel is előálltak.

Mit kíván a Pegida?

Először is új, szigorúbb bevándorlási törvényt, kanadai és svájci mintára. Azt, hogy a bevándorlóknak joguk, de egyszersmind kötelességük is legyen beilleszkedni a többségi társadalomba, továbbá a szélsőséges iszlamisták gyors kiutasítását Németországból.

A következő három követelés már túlmutat az iszlamizáció-ellenes retorikán. Ezek: népszavazáson döntsenek a legfontosabb politikai kérdésekben (a példakép ebben is Svájc), az állam adjon több pénzt a belbiztonságra, valamint a politika fejezze be „az Oroszország elleni háborús uszítást”.

Miközben a Pegida egyre több hívét képes mozgósítani, növekszik a tiltakozók tábora is, sőt Németországban az ellentüntetők rendre többen vannak, mint a rasszistának, idegengyűlölőnek, szélsőjobboldalinak és populistának tartott társaság. Ugyanakkor a Pegida néhány hete villámgyorsan terjeszkedik a határokon túl: a közösségi médiában újabb és újabb csoportjai szerveződnek Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban, Norvégiában, Dániában, Svédországban és Csehországban is.

Egy különös karrier: börtön, kitüntetés, hírnév

A hétfői, Drezdába meghirdetett demonstrációt azért kellett lefújni, mert külföldi titkosszolgálatok jelezték a német hatóságoknak: szélsőséges iszlamisták merényletre készülnek a Pegida alapítója és elnöke, Lutz Bachmann ellen. Lássuk, ki is ez a férfi, aki az ismeretlenségből színre lépve alaposan felkavarta a német közéletet.

A drezdai hentes fia január végén ünnepli 42. születésnapját. Eddigi életpályája csakúgy hemzseg a fordulatoktól. Eredeti szakmája szakács, mégis fotó- és reklámügynökséget alapított a kilencvenes években. A nagyközönséggel ellentétben az igazságszolgáltatás ekkorra már jól ismerte. Többször gyűlt meg a baja a törvénnyel testi sértés, betörés és lopás miatt. Elítélték, erre ő külföldre szökött, és két évig Dél-Afrikában bujkált, mígnem elkapták, és kiadták Németországnak.

Azóta megbukott kokainnal is, amiért két év felfüggesztett börtönre ítélték. Nemrég az is kiderült róla, hogy nem fizette rendesen a tartásdíjat a fia után, ezért lehet, hogy nem maradhat szabadlábon, hanem ismét be kell mennie a börtönbe – erről tavasszal dönt az illetékes bíróság.

Ám eközben ki is tüntették a rovott múltú férfit, mert a 2013-as árvíz idején adományokat gyűjtött a neten a természeti csapás áldozatainak, és segélyakciót szervezett a helyi futballklub, a Dynamo Dresden stadionjába. Tavaly ősszel pedig, úgyszólván a semmiből, megalapította a Pegidát, és egy csapásra közismert ember lett hazájában.

Bachmann – érthetően – nem szívesen beszél régi viselt dolgairól; azt mondja, mindez elmúlt. Tagadja, hogy a neonácikkal rokonszenvezne, tipikus konzervatív szavazónak nevezi magát. Azt is nyomatékosítja, hogy nem általában a muzulmánok ellensége, hanem azokkal „a gazdasági menekültekkel” van baja, akik visszaélnek a bőséges német szociális ellátással.

Igaz, bírálói árulkodónak tartják már Bachmann gyakran ismételt nyelvi fordulatait is, szerintük szóhasználata a hírhedt náci propagandafőnök, Joseph Goebbels uszító beszédeire emlékeztet.

Akárhogy is: Bachmann és szervezete olyan kérdéseket vet fel a bevándorlás és az integráció témakörében, amelyekre a mérsékelt politikai erők évtizedek óta adósak a válasszal szerte Nyugat-Európában. Alighanem ez a magyarázata annak, hogy a Pegida egyre komolyabb politikai tényezőként léphet fel. De hogy merre tart, és milyen hatással lesz mindez a párizsi merényletek sokkjában élő, súlyos gazdasági és társadalmi gondokkal terhelt kontinensre, az egyelőre beláthatatlan.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Német alkancellár: Növelnünk kell a katonai kiadásokat, hogy meg tudjuk védeni Európát

Német sztrájkhelyzet: az állami vasút beperelte a szakszervezetet

A tiltás vége: Németország legalizálja a személyes használatú marihuánát