Intelligens, tartós, extrém kemény és ultrakönnyű…milyen lesz a jövő repülőgépeinek építőanyaga? Erre a kérdésre a kelet-lengyelországi Lublin egyetemén kapjuk meg a választ.
Az egyetemen korábban semmilyen felszerelés nem volt repüléstechnológiai kutatásokhoz. Most viszont hat kifinomult eszköz, köztük egy 3D szkenner, hőkamerák és hőkamrák emelték az intézményt a repüléstechnológia kutatások középpontjába.
- A tesztek során nyert adatokat az iparági partnereink hasznosíthatják a gyártás során. Az eredményeinket felhasználva csökkenthetik például a gyártási időket. Így gyorsabban megépíthetnek egy repülőgépet, ami csökkenti az árakat is. És végeredményben az utasok repülhetnek olcsóbban – mondta Marcin Knec, a Lublini Műszaki Egyetem munkatársa.
De hogyan és milyen eszközökkel végzik ezeket a teszteket?
A z európai kutatási program tudósai is újfajta számítógépes szimulációt használnak, hogy jobban megértsék az új fejlesztésű repüléstechnológiai kompozit anyagokat érő belső erőhatásokat, rázkódást és becsapódási mintázatot.
- A szimulációknak köszönhetően nagyon összetett anyagokat modellezhetünk. Ráadásul pontosan tudjuk, hogyan viselkednek ezek az anyagok a legkülönbözőbb körülmények között. Ez egy olcsó és gyors módszer. Ez a repülőmérnöki szakma jövője: új, egyre összetettebb, biztonságosabb és jobb anyagokat fejleszthetünk – nyilatkozta Jerzy Podgórsk, a Lublini Műszaki Egyetem munkatársa.
Már manapság is használnak gyakorlati és elméleti kísérleteket, hogy új, könnyű és tartós kompozit anyagokat fejlesszenek a repülőgépekhez, alumínium, szénszál és üvegszál felhasználásával.
- Ezeket a kompozit anyagokat főleg a gép szerkezetének erősítésére használják. Ezekkel váltják fel a repülők fémből készült elemeit, mert könnyebbek és a minőségük is jobb – mondta Barbara Surowska, a Lublini Műszaki Egyetem munkatársa.
A csúcsmodern labor azt a technikai tudást adja az egyetemnek, amellyel a repüléstechnológiai kutatások vezető szereplőjévé válhat Kelet-Európában. És ennek már látszanak az eredményei is.
Kutatásainkat már két könyvben is publikálták, 16 fejezetben. 70 értekezésünk pedig 24 nemzetközi magazinban jelent meg – mondta Jolanta Sadowska, a Lublini Műszaki Egyetem fizikusa.
- Először is meg kell venni a felszerelést, aztán a személyzetet kell kiképezni. Doktoranduszainkat és professzorainkat is elküldtük különböző helyekre, hogy ott szerezzenek újabb ismereteket. Most már képesek vagyunk hatékonyan együttműködni az iparági szereplőkkel – nyilatkozta Tomasz Sadowski, a Lublini Műszaki Egyetem munkatársa, a CEMCAST projekt koordinátora.
Hogy mégis mennyire, azt a már meglévő közös projektek mutatják. Az egyetem együtt dolgozik olyan gigacégekkel, mint az Airbus, és kisebb helyi vállalkozásokkal is.