rendkívüli hír

Cantona: Mindenütt van fanatizmus

Futball-legenda, a Király, ahogyan a Manchester United szurkolói becézték. Eric Cantona színész és rendező is. Lyonban, ahol bemutatta a Futball és

Éppen ezt olvassa:

Cantona: Mindenütt van fanatizmus

Betűméret Aa Aa

Futball-legenda, a Király, ahogyan a Manchester United szurkolói becézték. Eric Cantona színész és rendező is. Lyonban, ahol bemutatta a Futball és bevándorlás – 100 év közös történelem című dokumentumfilmjét, beszélt nekünk a labdarúgásról, amelyről álmodik, a szélsőségesek erősödéséről és a rasszista veszélyekről a Charlie Hebdo elleni merénylet nyomán.

- Nem kerülhetem meg, hogy a Charlie Hebdo elleni merénylettel kezdjük az interjút. Mit érez most?

- Ez drámai, szomorú, de sajnos nem először fordul elő, hogy támadást intéznek a szólásszabadság ellen. 1988 októberében a Saint Michel mozit fölgyújtották. A merénylők azokra támadtak, akik Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjét nézték. Egy integrista katolikus csoporthoz tartoztak, ez 1988-ban történt Párizsban. 40-en megsérültek, 4-en súlyosan. Ez egy merénylet volt, 50 embert elevenen el akartak égetni.

- Csaknem 30 év eltelt azóta, semmi nem változott?

- Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Charlie Hebdo elleni támadást nem szabad az iszlám ellen használni. Mindenütt van fanatizmus, de ez egy kisebbség, az emberek többsége egyszerűen katolikus, buddhista vagy muzulmán. Fontosnak tartom, hogy az időtényezőt is figyelembe vegyük. Ha csak a mostani történéseket nézzük, az olyan, mintha a dolgok soha nem léteztek volna korábban. Fontos emlékeztetni arra, hogy mindez már létezett, megtörtént terrorista csoportokkal, amelyek nem voltak iszlamisták.

- Nem tart attól, hogy a mostani helyzet, a dolgok állása több félelmet, feszültséget, rasszizmust gerjeszt?

- Veszélyes lenne azt mondani, hogy minden muzulmán ilyen, de meg vagyok győződve arról, hogy a muzulmánok 90%-a rosszul érzi magát manapság, és szégyelli, ami történik. Fontos, hogy egy muzulmánról ne mondjuk azt, hogy mérsékelt, ha egyszerűen olyan polgár, mint ön vagy én. Mit jelent ez? Azt, hogy az iszlám szélsőséges vallás? Mivel ez egy látens provokáció, érti? És ez nagyon veszélyes. Nem szabad mindenkit egy kalap alá venni. Ez veszélyes lenne.

- Félelemmel tölti el önt a szélsőséges, idegengyűlölő mozgalmak és a szélsőjobboldal erősödése Európában?

- Úgy tűnik nekem, hogy ez a gazdasági válsággal függ össze. Ha nem lett volna a 29-es válság, Hitler soha nem került volna hatalomra. Sajnos válságok idején az emberek reménytelenségbe süllyednek, és többé nem tudják, mibe kapaszkodjanak, és ez a szélsőségeket erősíti. Az a veszélyes, ismétlem, hogy az emberek reménytelenségéből hasznot húznak, és szélsőséges eszméket terjesztenek. És sajnos vannak, akik ezt a mindenkinek nehéz és kényes időszakot arra használják, hogy kétes eszméket terjesszenek, gyűlöletet gerjesszenek politikai és hatalmi célból. Ezt nyomorúságosnak és elítélendőnek tartom.

- Szeretném, ha beszélnénk a bevándorlásról. Erről szól a dokumentumfilmje is, melynek címe: Futball és bevándorlás – 100 év közös történelem. A labdarúgás ma is segítheti az integrációt?

- Igen, úgy vélem, hogy a sport általában segíti, a futball pedig különösen. Mivel ha a sportban jobb vagy, mint más, akkor te játszol. Ez a csodálatos a sportban. Ami viszont sajnálatos, ahogyan Tigana mondja a dokumentumfilm végén, az az, hogy amint lejövünk a pályáról, ahol minden objektív, az edzőknél és a futballszövetségekben minden olyan lesz, mint a társadalom többi részében: ha a bőrszíned nem megfelelő, nem a megérdemelt helyre kerülsz. Ha a társadalom többi részében lennének modellek, ha a fiataloknak a külvárosi iskolákban, a nehéz helyzetű iskolákban lennének modelljeik, olyan emberek, akik sikeresek lettek mint üzletemberek, ügyvédek. Manapság nincsenek ilyen példaképeik, nem léteznek, épp azért, mert a társadalom igazságtalan.

- Azt mondta, idézem: “amikor nehéz helyzetben vagy, akkor derül ki, hogy ember vagy-e”. Szembesülve a rasszista jelenségekkel, amelyek egyre gyakoribbak a stadionokban, elegendőnek tartja az UEFA vagy a FIFA intézkedéseit? Megismételve az ön szóhasználatát, emberként viselkedtek?

- Megteszik, amit lehet. Fejlődnek, már ez is jó. A szurkolókkal van a gond, akik nem igazi szurkolók, nem a labdarúgás igazi szerelmesei. A futball annyira mediatizált, üzenetek közvetítésére használják. Ez mindig létezett, és ez ellen küzdeni kell. Azt hiszem, hogy harcolunk ez ellen, de talán nem eléggé. Most nem tudom megmondani, hogyan harcoljunk, de ha szeretnék, együtt gondolkodhatunk rajta.

- Ezen túl a mai futball tetszik önnek, még mindig örömét leli benne? Felismeri benne az élet iskolájának értékeit, azt, hogy megtanít együtt játszani, nyerni és veszíteni is?

- A nagy játékosok mindig nagy játékosok voltak, a nagy játékosok mindig a foci szerelmesei voltak, függetlenül attól, hogy mennyit kerestek. Amikor látja játszani Messit vagy Ronaldót, ők olyan emberek, akik nagyon élvezik, hogy a pályán vannak. Szép dolgokat látunk a futballban. Ha vannak tehetős üzletemberek a Chelsea élén vagy Berlusconi, aki a Milant politikai célokra is használta, ezek az emberek mind azért vannak ott, mert a labdarúgás a médiafigyelem középpontjában áll. Az elsődleges felelős tehát a média és azok, akik azzal vádolják a játékosokat, hogy sokat keresnek.

- 2010-ben a gazdasági válság kellős közepén felhívást tett közzé, hogy az emberek egyszerre, tömegesen vegyék ki pénzüket a bankokból, hogy odacsapjanak a bankrendszernek. Ma a gazdasági válság hatásai részben még érezhetők. Az ön válasza még mindig ugyanaz? Vagyis ahogyan akkor nevezte, “csendes forradalom kell, vér és fegyverek nélkül”?

- Én csak azt mondtam, amikor franciák milliói vonultak az utcára a nyugdíjreform ellen, hogy ha valóban támadni akarnánk, ha azt akarnánk, hogy tiszteljenek minket, akkor a rendszer alapjait kellene támadni, a bankokat. Természetesen nem kell idáig elmenni, de ez egy elrettentő fegyver lehetne. Ma remélem, hogy megszületőben van egyfajta szolidaritás. Ha pedig nincs, akkor meg kell születnie.

- A Cantona-legenda az ön temperamentumára is épült, néha a dühkitöréseire is… Néhány nap múlva, január 25-én lesz pontosan 20 éve annak, hogy megrúgott egy szurkolót a Crystal Palace elleni meccsen. Szeretném tudni, nem bánta-e meg? Újra megtenné?

- Mit mondjak erre? Ilyen az életem. Az életem olyan dolgokból áll, amelyek tetszenek és amelyek nem tetszenek az embereknek, jóból és rosszból. Hogy mi a jó és mi a rossz? Ez ilyen. Folytatni kell, és kész. A saját utamat jártam, ha nem éltem volna át mindezt, nem lennék itt ma. És nagyon örülök, hogy ma itt ülök önnel szemben.

A film: Foot et immigration: 100 ans d’histoire commune
http://bit.ly/1yi88fY