rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Mi változik a Charlie Hebdo elleni merénylet után Franciaországban?


Insight

Mi változik a Charlie Hebdo elleni merénylet után Franciaországban?

Az Euronews megkérdezte Dominique Woltont, a párizsi CNRS intézet kutatási igazgatóját a szerdai párizsi támadásról.

Euronews:
Mi változik a jövőben a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett szerdai támadás miatt?

Dominique Wolton: *Azt követeli meg tőlünk, hogy vegyünk komolyan mindent, ami a szólásszabadság határait feszegeti, azaz a legradikálisabb újság, a leghumorosabb, a legkülönösebb, amelyet marginálisnak tartottak.
És ahogyan a demokráciában gyakran, csak meg kell nézni, hányszor gúnyolták ki a Charlie Hebdót a múltban az irányvonala és a rajzai miatt. Amit látunk az egy újság, amelyet szinte túlzónak tartanak, de végtére is a demokrácia középpontjában van. Ez nagyon fontos, mert nem létezik szólásszabadság, az információ szabadsága és sajtószabadság, ha úgy tekintünk a sajtóra, hogy túl merész vagy rosszízlésű, miközben kritikusi feladatát látja el mindennel, amit mond és tesz.*

Értelmiségieket, újságírókat gyilkoltak meg a gondolataikért, ez nem új a világban, de elképzelhetetlen volt Franciaországban. Lesz olyan, hogy január 7. előtt és után?

*Igen, lesz olyan, hogy január 7. előtt és után. Az emberek támogatása erős, egyrészt az újság miatt, másrészt az áldozatok miatt, akik közül öten jól ismertek voltak. És ez számít. Létezik egy folyamatos szál a francia kultúra és politika történetében.
És hozzáteszem, hogy a tragédia idején más emberi tragédiák is reflektorfénybe kerülnek, gondolok itt a menekültek millióira, akik megérkeznek az európai partokhoz, és ott sokan megfulladnak. Szerintem az információ szabadságát máshogy értelmezzük ebben a kontextusban, és amikor Európa alapvető értékeiről beszélünk.*

Gondolja, hogy ez bármit megváltoztat a sajtóval kapcsolatban?

*A sajtó szemszögéből ez megkérdőjelezi a sajtónak azt a lehetőségét, hogy az információhoz való jutás nevében kövessen olyan eszméket, amelyek rasszisták vagy gyűlöletkeltők lehetnek más emberek irányában. Ez nem csak az iszlámról szól, hanem a másik emberről. Tiszteljük a másikat vagy csak a veszélyt látjuk benne?
Ha valamilyen tanáccsal szolgálhatunk az Egyesült Államoknak, amely kifejezte szolidaritását felénk, azt mondanám nekik: nem akarunk tanítani titeket, de mégis, talán mi megpróbáljuk, és nem reprodukáljuk azt az iszlámellenes és muzulmánellenes hisztériát, amely az Egyesült Államokban megjelent szeptember 11. után.*

Figyelemre méltó reakciót látunk az utcán, a közösségi oldalakon, mindenütt. Mit mutat ez a francia társadalomról?

Ez talán pozitív lecke. Nem azt mondjuk, hogy a franciák és az európaiak pesszimisták, és készek megadni magukat a szélsőség minden formájának, és többé már nem hisznek semmiben. Ez nem igaz, és Franciaország ebből a szempontból és ez alkalomból újból rájön, hogy az egyik legnagyobb erőssége az, hogy multikulturális ország, ahol sok vallás és kultúra él egymás mellett. Még ha a társadalmi beilleszkedés nem ugyanolyan, mint volt, és a vallások egymás mellett élése nehezebb, mint 50 éve, akkor is létezik egy politikai érettség. De talán ez nem tart sokáig. Akárhogy is, hangsúlyozni kell most, hogy ha ez elromlik két vagy három hónap múlva, akkor erre emlékeznünk kell.

Gondolja, hogy a politika visszaélhet ezzel a támadással, és mik a lehetséges kockázatok?

Nem hinném, mert ha ki is használnák politikailag, az visszaütne rájuk. Azért ütne vissza rájuk, mert a szombati csendes megemlékezés és a vasárnapi nagy demonstráció idején magasra csapnak az érzelmek.