rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A Rosetta-küldetés legszebb pillanatai


space

A Rosetta-küldetés legszebb pillanatai

November 12-én az Európai Űrügynökség szondája leszállóegységet tett le egy üstökösre. A küldetés utolsó évét közelről követte az Euronews: ennek összefoglalóját láthatja a Space-ben.

Visszatekintésünk januárban kezdődik, amikor tíz éves űrutazás után a Rosetta még hibernációs álmát aludta.

Ezek voltak az Üstökösvadászok első feszült pillanatai. A Rosettának fel kellett ébrednie a hibernációból, de azt ezt megerősítő jel késett – amikor mégis megérkezett, hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá a csapaton.

- Visszakaptuk, és az emberiség egyik legfantasztikusabb kalandja, minden idők egyik legnehezebb űrmissziója vár ránk – mondta levegő után kapkodva Andrea Accomazzo, az ESA űrjármű műveleti igazgatója.

- Kicsit kevésbé izgulok, mint egy perce, nem is hittem, hogy ennyire ki fogok borulni. Most visszakaptuk, ez azt jelenti, hogy a következő években folytathatjuk a megkezdett kutatást, ez csodálatos, nagyszerű időszak lesz – igyekezett összeszedni magát Matt Taylor, a küldetésen dolgozó egyik tudós.

Tetkók és medálok

Pár héttel később a Rosetta műveleti csapata teljesen visszanyerte az irányítást a Rosetta fölött. Armelle és kollégái ragyogó hangulatban voltak.

- Ez egy miniatűr Rosetta, egy szerencsét hozó talizmán – mutatta a nyakában hordott apró replikát Armelle Hubault, a projelkt egyik vezető mérnöke. – Az egész csapatnak van ilyenje valamilyen formában, nekem ez nagyon szimpatikus.

- Csináltattam egy tetoválást az előző misszióról, amiben benne voltam, így magamra varrattam a Rosettát is – mutatta be a combján Matt Taylor, hogy a küldetés neki is személyes ügye. – Itt van a vadállat.

- Amikor kapcsolatba lépünk a műholddal, akkor jelen kell lennünk, készen kell állnunk. Ezt nem mindig könnyű összeegyeztetni a családdal, az ember magánéletével – vallotta be Armelle. – Ma optimista hangulatban vagyok. Azt mondom magamnak: igen, minden jól fog működni. Elvégeztünk minden szükséges tesztet, nem érhetnek meglepetések, fantasztikus lesz!

Elég a legkisebb huncutság, és az egész küldetés megy a kukába

A Philae landolása előtt kétszáznégy nappal Matt Taylor és Fred Jansen az Európai Űrügynökség hollandiai kutatólaborjában tudományról és tetoválásokról csevegtek.

- Tudományos szempontból most hosszú távra tervezünk, hogy mit is teszünk majd, ha ott leszünk az üstökösnél – magyarázta akkor Matt Taylor. – Idén megpróbáljuk meghatározni a legalkalmasabb pontot, ahova letehetjük a leszállóegységet.

- Az a legizgalmasabb, hogy nem ismerjük a céltárgyat – mondta Fred Jansen, a küldetésmenedzser. – Elég a legkisebb huncutság az üstököstől, és amit most előkészítünk, mehet a kukába.

Szemtől szemben a Gumikacsával

Nyárra az Üstökösvadászok közel kerültek a célhoz – de kiderült, hogy az nem egészen olyan, amilyennek gondolták.

- Az üstökösnek nagyon furcsa alakja van – mutatta be egy táblán a Rosetta és a szonda helyzetét Andrea Accomazzo. – Az űrszonda ebből az irányból közelíti meg az üstököst. A Nap valahol itt van, mi pedig a legkülönfélébb szögekből akarjuk feltérképezni az objektumot. Kezdetben furcsa keringési pályán fogunk repülni körülötte, néha szinte háromszög alakban, hogy jól rekonstruálhassuk a formáját.

- Ez egy furcsa üstökös szögezte le Armelle Hubault. – Sokat találgattuk, hogy milyen lehet az alakja. De azt senki sem gondolta volna, hogy olyan, mint egy játék gumikacsa.

- A műveleti csoportnak most meg kell tanulnia, hogyan lehet repülni egy üstökös körül – ilyesmit soha senki nem csinált korábban. Eközben azt is ki kell találni, hol szálljon le a Philae – vázolta a csapat előtt álló feladatokat Accomazzo.

Utolsó előkészületek

Szeptemberben a Rosetta az üstökös körül keringett, minden figyelem a leszállóegységre, a Philaera összpontosult. Ötven nap volt hátra a tervezett landolásig. Larry és Michael azt tervezte, mikor melyik műszer lépjen működésbe.

- Rengeteg az ismeretlen tényező – mondta akkor Laurence O’Rourke, tudományos koordinátor. – Az üstökös minden nap változik, egyre több gázt és port bocsát ki. Maga a landolás hatalmas esemény lesz. Meghatározott távolságra az üstököstől leválasztjuk a leszállóegységet, az búcsút int az anyajárműnek, és körülbelül egy óra múlva elkezdi feltölteni a képeket. Nagyon fontos lesz, hogy megkapjuk a jelet a leszállóegységtől.

Kevesebb mint egy hónappal a leszállás előtt a Rosetta tíz kilométeren belül volt az üstököstől. A feszültség egyre nőtt.

- A közeli megfigyelés szakaszában a Rosetta egyre alacsonyabban kering az üstökös körül – vázolta a helyzetet Andrea Accomazzo. – Az üstökös bármikor aktívvá válhat, ellökve pályájáról a Rosettát, ezt nem tudjuk előre jelezni.
Minél puhább az üstökös felszíne, annál biztosabb hogy a Philae puhán ér le, és nem borul fel.

Menőség-faktor

Természetesen a Rosetta-történet sem nélkülözte a váratlan fordulatokat: a leszállás rázósra sikeredett.

A Philae mindenkit meglepett azzal, hogy kétszer visszapattant a felszínről, és egy sötét kráterben landolt, ahol nem tudta újratölteni az akkumulátorait. Hatvannégy órán át gyűjtött adatokat, mielőtt lemerült. A műszerek egy része nem működött, de az üstökösvadászok így is történelmet írtak, és az érkező tudományos eredmények feldolgozása, bár épp hogy csak elkezdődött, már idáig szép eredményeket hozott

- Semmihez sem fogható élmény volt – mondta Matt a leszállás után. – Ebben benne van a felfedezés izgalma, a tudományos eredmények, és a menőség-faktor: amióta a Rosettával dolgozom, a fiam tudós szeretne lenni. Küldetés teljesítve.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

space

Mit hoz a jövő az űrben?