rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Julius Caesar: új Alföldi-premier a Vígszínházban


világ

Julius Caesar: új Alföldi-premier a Vígszínházban

Három premierrel is készül decemberre a Vígszínház: William Shakespeare Julius Caesarját december 6-án mutatják be, Alföldi Róbert rendezésében.
Megalkuvás, személyes indulatok, politikai érdekek, hatalmi játszmák – a ’20-as-‘30-as évek Németországa (Mephisto – a szerk.) és a francia forradalom (Danton halála) után ezúttal az a bizonyos évezredekkel ezelőtti március („martius”) idusa elevenedik meg a Szent István körúti nagyszínpadon, a modernnel kevert ókori Rómában, ahol többször felcsendül Beethoven vészjóslóan szimbolikus Egmont-nyitánya.

Az egyeduralom lejárt lemez, az igazi köztársaság megteremtése pedig bonyolult folyamat. Igen ám, de nem elég megölni a zsarnokot. Mert mi van utána? Ki lép a helyébe? Mit hoz magával? Van kiút, vagy a tragédia előre elrendeltetett? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Alföldi előadása.

A szereplőgárda parádés: a címszerepben Hegedűs D. Gézát láthatjuk, Marcus Antonius Stohl András, Marcus Brutus László Zsolt, Caius Cassius Hevér Gábor, Octavius Caesar Varju Kálmán. A többi szerepben – a teljesség igénye nélkül – Csőre Gábor, Fesztbaum Béla, Harkányi Endre, Herczeg Adrienn, Járó Zsuzsa, Józan László, Rajhona Ádám és Venczel Vera remekel.

Julius Caesar megformálójával, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Hegedűs D. Gézával az utolsó próbák egyike után beszélgettem.

  • Julius Caesar

    William Shakespeare

  • Julius Caesar

    William Shakespeare

  • Julius Caesar

    William Shakespeare

  • Julius Caesar

    William Shakespeare

  • Julius Caesar

    William Shakespeare

  • Julius Caesar

    William Shakespeare

Mitől örökérvényű Shakespeare? Milyen ez a mostani Caesar, miért pont neki kell ma szólnia?

- Én azt szoktam mondani, hogy válságos időben elő kell venni Shakespeare-t, mert valahogy az a korszak, amikor ő írta a drámáit, az a kor a brit, az európai történelemnek elég végletes, szélsőséges korszaka volt, és sok válságot kellett megélni az embereknek. Egzisztenciálisat, társadalmit egyaránt. Shakespeare valami olyan lenyomatát adta az emberi viselkedésnek a válságos időkben, hogy hihetetlen biztonsággal lehet hozzáfordulni, hogy segítségre találjunk, hogy a drámáin keresztül együtt tudjunk gondolni és rákérdezni a világra, a nézőkkel közösen. Nagyon modern szerző. Gondolatai, válaszkeresései örök időkre szólnak. A harmincegynéhány drámája pedig ott csücsül a könyvespolcon és mindig arra vár, hogy mikor kell megszólalnia. Most épp egy ilyen pillanat van.

A szöveg nem a Vörösmartytól megszokott, hiszen ha jól tudom, direkt erre az alkalomra készült új fordítás Fekete Ádám és Forgách András tollából.

- Igen, volt az eddig megszokott, megrendítő, erős, hihetetlenül szuggesztív 19. századi szöveg, most pedig két kolléga fordította le. Forgách András az én generációm, nagyon érzékeny, bátor, finom tollú író, míg Fekete Ádám néhány éve végzett a Színművészetin dramaturgként, de író ő is, ő viszont korunk gyermeke, benne van a mostani korban, a földközeliségében, nyelvileg, a mindennapi létben, a maga nyerseségében. Nagyon szerencsés találkozásnak érzem ezt, erősítik egymást. Közösen végiggyúrva az egész szövegtengert közösen árnyalták, tisztelve a blank verse-t, a shakespeare-i versformát. Erős és nagyon karakteres szöveg: másként beszél Caesar, másként Brutus, másként Cassius. Pont úgy beszélnek, amilyen karakterek ők, ettől is nagyon erős szöveg, nem egy általános költői közeg.

Nem először dolgozik együtt Alföldi Róberttel, aki a Színművészetin a tanítványa volt. Most milyen volt a munka, ez alatt a két hónap alatt?

- Róberttel nekem ez már az ötödik munkám. Az első lélegzeteitől, színházi lépéseitől datálódik a mi kapcsolatunk, hiszen 1987-ben vettük fel őt a Színművészeti – akkor még – Főiskolára, ráadásul utána ideszerződött a Vígszínházhoz. Együttgondolkodásunk természetes. Nagyon szerettem vele együtt próbálni, hihetetlenül felkészült, nagyszerű rendező, rendkívül invenciózus, határozott. Látja, micsoda nagy csapat van itt, ezt ő úgy tartotta össze, úgy hangolta össze, hogy egy nyelven szólal meg az egész előadás. A Phaedra-story-ban, A viharban, Schiller Stuart Máriájában, a Cseresznyéskertben már dolgoztunk együtt. Sőt, ha jobban belegondolok, két hét próbával átvehettem Kroge igazgató szerepét a Mephistóban: ha ezt is beleszámolom, tulajdonképpen már a hatodik munkájában vagyok benne. Nagyon értjük egymást – mondja mosolyogva, és rohan, a próba utáni megbeszélés ugyanis időközben – Caesar nélkül – elkezdődött.

Szöveg: Kónya Rita Veronika
Fotók: Gergely Beatrix

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

világ

McCain: Orbán „újfasiszta diktátor”