HIRDETÉSA legutóbbi ENSZ-jelentés élesen bírálta Iránt, amiért súlyosan korlátozza az egyéni szabadságjogokat.
Genfben az Iráni Emberi Jogok Tanácsának vezetőjével, Mohammad Dzsavad Laridzsánival beszélgettünk a Teheránt ért kritikákról.
Euronews: - Köszönöm, hogy eljött. Sokszor felmerül az emberi jogok helyzete Iránban. Kínzásokról, a politikai ellenzék erőszakos elhallgattatásáról keringenek történetek. Nagyon sok, nagyon komoly vádról van szó. Nemcsak az ENSZ, henem olyan jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International vagy a Human Rights Watch részéről. Mit tud erre mondani?
Mohammad Dzsavad Laridzsáni: – Én úgy látom, hogy Irán egy újfajta trerrorizmus céltáblája, egy újfajta terrorizmus áldozata. Az ENSZ emberi jogi tanácsában, ha megnézi, hányan beszéltek Iránról… több mint száz ország nyilvánított véleményt. Úgy ötven állam, az Egyesült Államok, és az európaiak többsége kritizálta Iránt. A másik fele, több mint hetven ország, nagyon is úgy tűnt, szimpatizál Iránnal. Nézze, nekünk nem Amerika, Nagy-Britannia és Franciaország jelenti a nagyvilágot. Mi globálisan tekintünk mindenre. Igen, ezek az államok mellüket döngetve hirdetik, hogy mekkora emberi jogvédők. De ha megnézzük mondjuk az Egyesült Államokat, a tények eléggé lehangolóak.
- Az Iránnal szembeni elfogultság vádja alaptalannak tűnik. Ezek a szervezetek, az Amnesty, a Human Rights Watch az Egyesült Államokkal szemben legalább olyan kritikusak, gondoljunk csak Guantanamóra. Akkor mégsincs elfogultság Iránnal szemben, vagy rosszul látom?
- Ami a bennünket kritizáló kormányokat illeti.. nézze, elég nyilvánvaló, hogy politikai indíttatású kritikákról van szó. Politikailag manipulált kritikákról. Másodsorban, nézzük az úgynevezett civil szervezeteket. Ezek hajlamosan elsiklani az alapvető különbségek felett. Az elmúlt 35 évben megpróbáltunk felépíteni egy politikai és polgári struktúrát, amely iszlám racionalitáson alapul, amely demokratikus, de nem liberális, nem világi.
- Iránban hajtják végre a világon a legtöbb kivégzést. Mint az emberi jogi tanács elnöke, büszke erre?
- Nem mondhatnám. Mélységes aggodalommal tölt el ez a tény. Keményen küzüdkn azért, hogy megváltoztassuk a törvényeket, amelyek ide vezettek. Ahogyan már többször is elmondtam, ezeknek a kivégzéseknek több mnit 80 százaléka narkotikumok hatása alatt elkövetett bűntények eredménye. Szóval, ha módosítanánk a kábítószer-törvényen, akkor a kiévgzéek 80 százaléka elkerülhető lenne. Ez az első, gyakorlati lépés, hogy csökkentsük a kivégzések számát.
- Beszéljünk a Washington Post riporterének, Jason Rezaian-nek esetéről, a férfi több mint 100 napja őrizetben van. Mit tett, hogy ezt érdemelte?
- Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ítélkezzek, annyit mondhatok, hogy a hatóságok vádjai szeirnt újságíráson kívüli tevékenységekbe is belefolyt.
- Ezt hogy kell érteni?
- Olyan tevékenységekbe, amelyek az állam biztonságát veszélyeztethetik.
- Az utolsó cikke arról szólt, mennyire szeretik az irániak a baseballt. Milyen veszélyt jelent ez?
- Nyilván nem ez a cikk a vádak alapja.
- Az ön bátyja az igazságszolgáltatás vezetője, kegyelemre terjeszthet elő valakit a Legfőbb Vezetőnél. Mennyire valószínű, hogy szabadon engedik az újságírót?
- Először a bíróság tárgyalja az ügyet. Lehet, hogy felmentik az összes váda alól, és akkor az egész eljárás befejeződik. Ha nem így történik, tehát ha bűnösnek találják, akkor jön a második, a kegyelmi eljárás. Ezeken a procedúrákon át kell esni, és ez nem megy gyorsan.
- Egy, két hét?
- Mondjuk, hogy kevesebb, mint egy hónap.
- Ki szeretnék térni Ghoncseh Ghavami esetére is, a brit-iráni hölgyére, aki azért tüntetett, hogy a nők is megnézhessenek egy kézilabda-meccset. Több mint százhuszonöt napja tartják őrizetben. Nem találkozhatott az ügyvédjével, csak a bíróságon. Mi történt?
HIRDETÉS- A dolog lényege nem az hogy, résztvehet-e a meccsen . A probléma az, hogy nem vett tudomást a helyi viszonyokról, ezzel erőszakot indított el és rengeteg gondot okozott a… tudja, az a hely, ahol a meccseket tartják nagyon sérülékeny terület. Van ilyen a nyugati világban is, hogy egy önmagában veszélytelen cselekedet adott helyzetben súlyos erőszakhullámot indíthat el.
- De nem a gyengeség jele, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság ennyire megrémül egy huszonöt éves jogászlánytól?
- Egyáltalán nem. Miért lenne ez gyengeség? Nagyon erősek vagyunk, ami a sajátos életmódunkat és szabályainkat illeti. Tegyük fel, hogy egy ember a londoni metróban valami rosszat tesz: a rendőrség nyilván letartóztatja majd. Ez nem gyengeség, nem azt jeleni, hogy az Egyesült Királyság fél, egyszerűen így működik a rendfenntartás bárhol a világon.
- Rengeteg szabálytalanság van az ügy körül. A lány családja majd megőrül az aggodalomtól. Beleegyezne, hogy találkozzon velük?
- Az irodám ajtaja mindig nyitva áll a vádlottak és az áldozatok családja előtt is, vagyis a válaszom határozott igen. Szerintem ebben az esetben nincsen ssemmi szabálytalan. Eljöhetnek, és mindent szakszerűen elmagyarázok nekik. Ha az ügyvédeik eljönnek, nekik is elmagyarázzuk. Ha arra jutunk, hogy valami szabálytalanság történt, azonnal utánajárunk, megszüntetjük a hibát és rendbe tesszük az ügyet.
HIRDETÉS- Tehát kivizsgálja az ügyet?
- Ha arra jutunk, hogy szabálytalanság történt, igen.
- Helytelen lenne, ha nem hoznám szóba a nukleáris tárgyalásokat, amelyeket a hat atomhatalommal folytat. Nyilván a résztvevők jóhiszeműségén múlik, hogy ebben a hónapban sikerül-e dűlőre jutni. Mennyire valószínű, hogy sikerül megegyezni?
- Optimista vagyok, mert úgy érzem, hogy a nyugati közösség arra a következtetésre jut, hogy Irán a nukleáris technológiák terén az egyik legfejlettebb ország. És Irán eleget tesz a kötelezettségeinek. Ha ezt a két dolgot bármilyen mértékben elismerik, szerintem képesek leszünk megállapodni – az elismerés mértékével arányosan.
- Néhány amerikai és izraeli politikus – főleg jobboldaliak – szerint önök atombombát akarnak építeni.
HIRDETÉS- Azt gondolom, hogy a jobboldali politikusoknak el kellene látogatniuk egy pszichiáterhez. Úgy értem, baj van az elmeállapotukkal. A világ nem abba az irányba megy, amerre ők szeretnék. Mi erős országnak számítunk a világban, és ezen nem tudnak változtatni, hiába szeretnék. Itt az ideje, hogy azok az országok, amelyek saját állításuk szerint vezetik a világot, olyan eszmékkel vértezzék fel magukat, amelyek alkalmasak erre a feladatra. Ilyen szélsőséges előítéletességgel és gyanakvással nem lehet vezetni a világot.