rendkívüli hír

rendkívüli hír

Az iraki keresztények sötét órája

Éppen ezt olvassa:

Az iraki keresztények sötét órája

Betűméret Aa Aa

Keresztények tízezrei menekültek el az Iszlám Állam kegyetlen dzsihadistái elől, amikor azok júniusban lerohanták az iraki Moszul városát.

Az iszlamisták nem sok lehetőséget hagytak a keresztények számára: a szunnita iszlám követőivé válnak, adót fizetnek, elhagyják a várost vagy meghalnak.

Ezért az emberek a környező országok menekülttáboraiba kényszerültek, ahol rendkívül nehéz körülmények között élik mindennapjaikat.

Moszul, ahonnét elkergették őket, Irak második legnagyobb városa, itt élt eddig a legtöbb keresztény az országban.

A kurdisztáni Erbilben lévő tábor vált utolsó menedékükké:

- Minden pillanatban szenvedünk, nem tudunk aludni. Tegnap éjjel esett az eső.
A hangja olyan volt, mintha kövekkel
dobálnák a sátort. A fiam ma azt mondta, hogy haza akar menni, azt is mondta, hogy ma visszamegyünk. Én meg megkérdeztem:
hogy fogunk visszamenni? Erre rámnézett csendben, és nem válaszolt- arra gondoltam, talán csak álmodta az egészet, hogy hazamegyünk- mondja ez a menekült nő.

Az erbili Mar Eliya templom kertjében több száz menekült számára állították fel sátrakat.

Ételt és ruhát is osztanak nekik. Sok gyerek, nő és idős ember van a menekültek között.

A nemzetközi intézményeknek nincs elegendő kapacitásuk az óriási humanitárius katasztrófa kezelésére.

Több sátorban nem csupán egy, de két család kénytelen együtt élni. Mindeközben közeleg a tél, amely rendkívül hideg és esős szokott lenni Irak ezen, északi régiójában.

- Nagyon rossz az élet errefelé. Sokat szenvedünk. Állandóan esik. Nincs mosógép, semmink sincs, pénzünk sincs, kértünk segítséget, mert szeretnénk elmenni Irakból. Mindenki csak ölbe tett kézzel ül, és a távolból figyeli a mi szörnyű helyzetünket, és nem igazán kíváncsiak arra, mi történik itt. A víz beszivárgott a sátorba- mondja egy lány.

- Hátrahagytuk az otthonainkat Karakusban,
senki sem maradt ott. Ha a világ megvédett volna minket, akkor nem kellett volna elmenekülnünk. És akkor nem kéne ezekben a sátrakban élnünk. Vajon megvéd minket bármelyik ország is?- teszi fel a kérdést egy menekült nő.

Az erbili káldeus érsek szerint valódi népirtás zajlik Irakban.

- Amikor a történelmünket, a nevünket és mindent eltörölnek, akkor az egy valódi népirtás. A legtöbbet jazidi testvéreink és a keresztények szenvedtek Moszulban az Iszlám Állam milicistái miatt, és az sem lep meg, hogy lemészárolják a saját vallásukhoz tartozókat is. Mit lehet várni tőlük ezek után, hogy bánjanak olyanokkal, akik más vallásúak vagy semmilyen vallást nem követnek?

Az emberek aggódnak a táborbeli betegségek terjedése miatt, és gyerekeik jövőjéért.

A családok, akikkel tudósítónk találkozott, azt mondták, elkeseríti őket, hogy a nemzetközi szervek rengeteg pénzt költenek a dzsihadisták elleni harcra, míg őket nem támogatják.

- Ezeknek az embereknek semmi közük a politikához. Békében és biztonságban éltek eddig saját otthonaikban. Most menekültként tengődnek szétszóródva több országban.
Ez az eddigi legszörnyűbb tisztogatás és menekülthullám a Közel-Keleten.