rendkívüli hír

rendkívüli hír

A berlini fal - évek a Stazi börtönében

Éppen ezt olvassa:

A berlini fal - évek a Stazi börtönében

Betűméret Aa Aa

A Stazi egykori börtöne Berlin keleti részén ma múzeumként üzemel.

- Képzeljék el, hogy szeretnék elhagyni az országukat, de a kormány ezt nem engedi. Képzeljék el, hogy ezt az országot egy halálos fal választja el a külvilágtól. Ez nem csak Kelet-Németországban, hanem egész Közép-Európában így volt. Több ezren kaptak kemény börtönbüntetést azok közül, akik megpróbálták a szökést. Most egyikükkel, Thomas Lukow-val beszélgetünk itt Berlin-Hohenschönhausen-ben töltötte a büntetését – mondta az Euronews riportere, Rudolf Herbert.

A nyolcvanas évek elején Kelet-Németországban Thomas Lukow kilépett a kommunista ifjúsági szervezetből, majd 21 évesen úgy döntött, nyugatra szökik.

A cseh határon fogták el, 20 hónapnyi börtönre ítélték.

Ebből öt hónapot töltött a rettegett állambiztonság, a Stazi börtönében.

- Eljött egy pillanat, amikor világossá vált, hogy el akarom hagyni az országot. Fiatal voltam, tanulni akartam, világot látni, New York volt az álmom. Ezért vágytam a szökésre – mondta az egykori rab, Thomas Lukow.

Bár a fogság alatt nem kínozták, a pszihológiai nyomás végig nagy volt.

- A legrosszabb a bizonytalanság volt és az unalom. Az idő nem telt és ez rombolta a morált. Ez automatikusan megtörténik, ha az ember unatkozik. Nem volt sem rádió, sem tévé. Egy héten egyszer kaptunk egy könyvet ezen a csapóajtón keresztül. De az is nyomasztó volt, hiszen csak borzasztó szovjet háborús regényeket engedélyeztek.

A titkosrendőrség kihallgatásainak célja a foglyok megtörése volt.

Thomas Lukow abban bízott, a nyugatnémet kormány más politikai foglyokhoz hasonlóan az ő szabadságáért is fizet majd. Ez azonban nem történt meg.

- Azt hiszem ez a fokozatos pszichológiai folyamat volt a legrosszabb az egészben. Azt kérdeztem magamtól, mit akarnak valójában? Hová vezet ez? Hány évet kapok majd és végül fizet-e értem a nyugat? A bizonytalanság nagyon rossz volt. 21 éves voltam, októberben lettem 22. Rengeteg ismerősöm volt, de egyik napról a másikra teljesen elvágtak a társadalomtól. Azt hiszem épp ez volt a céljuk.

Kelet-Németországban hivatalosan nem voltak politikai foglyok. De rengeteg embert ítéltek el szökési kísérlet, vagy államellenes tevékenység miatt.

- 1949-től 1989-ig 230 ezer politikai fogolyról tudunk. De a háború utáni években talán ennél is több lehetett. Olyan nácik, akik a szovjet hadsereg fogságába estek, vagy olyan emberek, akik fellázadtak a szovjetek ellen – mondta Ehrhart Neubert szociológus.

A nyolcvanas évek végére a kommunista országok gazdasága az összeomlás szélére sodródott. Ennek ellenére a többség nem sejtette, mennyire ingatag a rendszer és milyen közel van a változás.

- A Stazinál eltöltött fogság után azt hittem, ez a rendszer még ezer évig működni fog, hiszen annyira tökéletesnek tűnt. Nem tudtam arról, mi folyik a háttérben, de azt igen, kik irányítátják, kik támogatják ezt a rendszert.

Thomas Lukow azt mondja, a kommunizmus katasztrófát jelentett Európának és az eszme kezdetektől fogva romlott volt, hiszen az elnyomásra épült.

- Ez a rendszer erőszakkal és terrorral terjesztette a saját nézeteit. Ezért felmerül a kérdés, mi a jó ebben? Egész Kelet-Európát megnyomorították, a gazdaságot, a környzetet és a morált. Ezért ez az eszme egyszerűen nem volt fenntartható.

A berlini fal leomlása után Thomas Lukow új életet kezdett családjával. Az elmúlt években pedig iskolákban tart előadásokat arról az országról, amelyet Német Demokratikus Köztársaságnak hívtak.