rendkívüli hír

Gazdaságilag még mindig kettéosztott Németország

Éppen ezt olvassa:

Gazdaságilag még mindig kettéosztott Németország

Betűméret Aa Aa

“A keletnémet tartományok virágzó tájakká változnak” – ezt ígérte Helmut Kohl 25 évvel ezelőtt, a Brandenburgi kapu megnyitásakor. Az eufórikus hangulat azonban nem tartott sokáig.

Egy 2013-as felmérés szerint a keletnémetek sokkal boldogtalanabbak nyugati honfitársaiknál. Ennek legfőbb oka a gazdasági különbség.

Keleten a munkanélküliségi ráta még mindig magas, 9,1 százalék, nyugaton ezzel szemben 5,8 százalék. A havi átlagfizetés keleten 2300 euró körül mozog, nyugaton 700 euróval több.

A grafikánkon a zölddel jelölt területek Németország leggazdagabb régiói, a pirossal jelöltek a legszegényebbek, nagyrészük az egykori NDK területén található.

Németország körülbelül 2 ezer milliárd eurót költött eddig az egyesítési folyamatra, amelynek persze számos pozitív eredménye is van. Például fejlődött az infrastruktúra és az ipar.

Elemzők szerint a nagyobb arányú munkanélküliség egyik oka, hogy keleten kevesebb a képzett munkaerő. Ugyanakkor a nemek közti különbség ott kisebb. Keleten a nők csaknem 70 százaléka dolgozik, míg nyugaton 67,5 százalékuknak van munkája. Igaz, keleten a heti munkaidő is valamivel több.

A szociális juttatások és a férfiak nyugdíja azonos a két országrészben, a nők havi nyugdíja viszont keleten magasabb.

Az emberek tulajdona között – főleg az ingatlan alapú tulajdon tekintetében – viszont szintén hatalmas különbségek vannak. Míg egy keleti család kezében átlagosan 67400 eurónyi vagyon van, addig egy nyugati család több mint a duplájával, 153200 eurónyival rendelkezik.

Sigrid Ulrich, Euronews: *25 évvel a berlini fal leomlása után Németország továbbra is két részből áll: keletből és nyugatból, ha a gazdasági növekedést, a fizetéseket és a munkanélküliséget nézzük. Karl Brenke, a Német Gazdaságkutató Intézet munkatársa tart velünk.

Egyelőre nem változtak virágzó tájakká a keletnémet tartományok, ahogy azt Helmut Kohl ígérte. De van legalább valami, ami az integrációra utal?*

Karl Brenke, Német Gazdaságkutató Intézet (DIW): – Igen, azt hiszem. 1989-ben túl nagyok voltak az elvárások, amit a politika, főleg Helmut Kohl kancellár szavaz tüzeltek. De nagyon sok mindent sikerült teljesíteni az elmúlt 25 évben. Az új tartományokban pléldául modernizálták az infrastruktúrát. A visszaiparosítás is működött, a gazdaság, már ami az ipari teljesítményt illeti per fő, Kelet-Németországban is eléri az EU átlagot.

De vannak problémák is. A keleti országrésznek fokoznia kellene a termelést, növelnie a fizetéseket, a bevételeket és csökkenteni a munkanélküliséget. Röviden, az átmeneti időszaknak vége. Most már tisztán látható regionális problémákról beszélhetünk, de ezek a regionális problémák nem egyediek, egész Európában megtalálhatók.

euronews:
Ha jól értem, az elkövetkezendő két évtizedben nem várható nagy változás az életszinvonal tekintetében. Addigra azonban az ország csaknem annyit töltött újra együtt, mint külön.

Karl Brenke: – A keletet és nyugatot egymáshoz közelítő projektek háromnegyedét teljesítettük. Ami most következik, az egy kicsit bonyolultabb. Lesznek olyan keleti tartományok, amelyek gyorsabban fejlődnek, például az ipari központok és a sűrűn lakott régiók. És persze lesznek olyan részek, ahol minden nehezebben megy, például a lengyel és a cseh határ mentén, amelyek mezőgazdasági térségek. De ezeken a területeken már az NDK idején is nehezebb volt az élet, sőt már a császárok idején is.

Szóval szerintem ugyanúgy nagyobbak lesznek a különbségek Kelet-Németországon belül, mint ahogy Nyugat-Németországon belül észak és dél is eltérően fejlődik, eltérően teljesít.

euronews:
Milyen szerepet játszott a valuta? A keletiek számára a német márkának szimbolikus jelentése volt, sokak szerint a valutaunió túl korán jött.

Karl Brenke: – Valóban, gazdasági tekintetben a pénznem 1990-ben létrejött egységesítése katasztrofális döntés volt. Hatalmas nyomás alá helyezte az ipart. Szemtanúi voltunk, hogy az ipari termelés összeomlott, vagyis alig néhány hét alatt a felére csökkent. Az összeomlás még rosszabb következményekkel járt volna, ha a politikusok nem reagálnak gyorsan, nem hoznak különböző támogató intézkedéseket. Ugyanakkor a politikai és a valutauniót nem nagyon lehetett elkerülni. A valutaegység nélkül az emberek egyszerűen elmenekültek volna, és a Kelet – gazdasági értelemben – kiszáradt volna.

euronews:
Ha jól emlékszem volt olyan mondás, hogy ha a márka nem jön hozzánk, mi megyünk hozzá…

Karl Brenke: – Igen, ez a lényeg. Kelet-Németország lakossága számított a valutaunióra. Másrészről a döntés gazdaságilag nem volt fenntartható. Gyakorlatilag egy éjszaka alatt elvette a valuta felett lebegő pajzsot, és más, szintén az átmenettel küzdő országokban, például a Csehországban és Lengyelországban előállított termékek egy része eladhatatlanná vált a nemzetközi piacon. Képzeljék el mi történne, ha például egy VW Golf, ami most körülbeül 20 ezer euróba kerül, holnap már 80 ezer euróba kerülne, egyetlen kereskedő sem találna rá vevőt. És ez történt akkor, amikor a két Németország egyesült.