rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A Fal, amely két világot választott el egymástól


Németország

A Fal, amely két világot választott el egymástól

Javában tombolt a hidegháború a hatvanas évek elején. Berlin akkor még négy szektorra volt osztva, de valójában két rész ütközött össze: kelet és nyugat. Míg Nyugat-Németországban növekedni kezdett az életszínvonal, addig Kelet-Németországban
egyre rosszabbá váltak az életkörülmények.

A romló kilátások elől több millióan menekültek nyugatra.

Az elvándorlást a Szovjetunió meg akarta állítani. Így született meg a berlini fal ötlete, amelyet egyesek szégyenfalnak neveztek.

Az építkezés tervét a legnagyobb titokban tartották a berliniek előtt. 1961 augusztus 13-án a kelet-németországi katonák, a katonai rendőrség és több ezer munkás eltorlaszolta a
a Nyugat-Berlinbe vezető utakat és vasutakat.

A szovjet csapatok harckészültségbe helyezték magukat a határátkelőknél.

Egy éjszaka alatt felhúzták a szögesdrótokat, amelyek kegyetlenül elválasztották egymástól Berlin két felét, a családokat, a barátokat.

Emberek ezrei vesztették el munkájukat egy szempillantás alatt.

Majd felhúzták a falat is. A határ melletti épületeket beleépítették a falba; a bejárati ajtókat, az ablakokat befalazták.

A fal gyakorlatilag egy összetett katonai létesítmény volt: két egymástól különálló, 3,6 méter magas falból állt, amelyet egy 5-200 méteres senkiföldje választott el.

302 őrtorony, riasztórendszer, 14 ezer katona és hatszáz kutya segítségével vigyázták a két világ közötti határt. A Fal a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át.

Százharminchatan haltak bele abba, hogy megpróbáltak átszökni a falon. Közülük 97-et a keletnémet katonák lőttek le.

Ida Siekman volt a berlini fal első áldozata:a nő, aki abban az utcában lakott, ahol felhúzták a falat, néhány nappal annak felépítése után kiugrott saját ablakából. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe.

Winfried Freudenberg az utolsó áldozat, aki 1989 március 8-án, mindössze néhány hónappal a fal leomlása előtt próbált meg azon átjutni egy léggömb segítségével.

A hidegháború alatt Berlin Európa megosztottságának egyik fő szimbólumává vált.

A hetvenes években az NDK enyhített az utazási korlátozásokon.

A keletnémet állam nem aktív, főként a nyugdíjas polgárai számára lehetővé tette, hogy Nyugat-Berlinbe utazzanak. Enyhítettek a nyugat-berlinieket 1952 óta korlátozó szabályozásokon is: ettől kezdve látogatásokat tehettek Kelet-Berlinben és a város körül lakó rokonaiknál.

Az NDK-vezetés igyekezett országának jobbik arcát mutatni a kellemetlen szomszédnak. A Nyugat-Berlinből is látható utcaszakaszokon a házakat kifestették, az utcákat parkosították.

1989 nyarától mindennapossá váltak a rendszer reformját követelő tömegtüntetések.

Magyarország 1989 szeptember 11-én 0 órától megnyitotta határait az NDK polgárai előtt, a döntést Horn Gyula külügyminiszter jelentette be a Hét előző esti adásában.

Végül a Fal 1989. november 9-én omlott le.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

A következő cikk

világ

Világbank-csoport: Ázsia is tegyen az ebola ellen