NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Némafilmes Szöktetés a szerájból a Párizsi Operában

Együttműködésben a
Némafilmes Szöktetés a szerájból a Párizsi Operában
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Egzotikus környezetben játszódó tündérmese, amelyet a felvilágosodás eszméi hatnak át – Mozart Szöktetés a szerájból című művét játsza a párizsi operaház.

A tizenkilencedik századi építészet egyik ikonikus épületében, a párizsi operában mutatják be Mozart Szöktetés a szerájból című művét. A történet a képzeletbeli, egzotikus Keleten játszódik, de az európai felvilágosodás eszményeit helyezi a középpontba: a hűséget, a toleranciát és az irgalmasságot.

A rendező Zabou Breitman némafilmes eszközökkel mutatja be az alaphelyzetet a nyitány alatt.

- Zenei értelemben a nyitány annak az összefoglalása, ami azután következik, de mivel ez egy történet, az is fontos, mi történt korábban, tetszett az ötlet, hogy ezt a közönség is tudja meg már rögtön az elején. Így működtek a huszas évek némafilmjei is, ezért ezt az eszközt használtam. Ezzel egyszersmind megadom az alaphangot az egész operához.

- Mozart mindent megenged magának. Vele minden lehetséges, bár – és én ezt imádom – a látszólagos könnyedsége mögött van egyfajta keserűség, nosztalgia – mondta a rendezőnő. – Az áriák mind könnyet csalnak a szemembe. természetsen, mivel operáról van szó, tudjuk, hogy minden igaz is, meg nem is, mint Chaplinnél a Nagyvárosi Fényekben… az élet abszolút és rettenetes kicsúfolása… hiszen semmi sem vicces akkor, ha nem lehetünk biztosak abban, hogy még a halálban is van valami nevetséges.

- Imádom a kvartettet – vallott a kedvenc jelentéről Zabou Breitman. – Olyan, mint az egész opera összefoglalása, mintha az énekesek az előadás miniatűr makettje fölött énekelnének. A darabbeli érzések mind megjelennek a kvartettben, és az énekesek marionett-figuraként játszák újra a történetet. Mintha az ember egy festményen bepillanthatna egy ablakon.

A rendezőnő azonban képtelen volt egy kedvenc karaktert kiválasztani.

- Akármelyik szereplőt hallom, mindig az lesz éppen a kedvenc karakterem. Arra gondolok: Ő a kedvencem! Nem,mégis inkább ő! Ó nem, ez is túl jó. Amint egyikük rázendít, meggondolom magam. Úgy gondolom, rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül, hogy ilyen művészekkel dolgozhatom.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Verdi sötét drámája: a Simon Boccanegra

Új generáció a Párizsi Operaház nézőterén

Barcelonában a Rigoletto