HIRDETÉSBalettársulataival és filharmonikus operájával a monacói miniállam a nagyok ligájában játszik. De kik állnak a siker mögött?
- Profi balerina szeretnék lenni – mondta az Euronews riporterének Marina, a tizenöt éves rio de janeirói balettnövendék. – Gyerekkoromtól ez volt az álmom, és ez az első lépcső az álom megvalósításához.
Marinához hasonlóan a Princesse Grace Akadémia negyvenhárom növendéke is az álmát jött megvalósítani Monacóba. Napi hat-nyolc óra tánc vár rájuk heti hat napon át, öt éven keresztül.
Az intézetbe nehéz bekerülni, de a patinás iskola a végzett táncosoknak segít megtalálni azt a társulatot, ahol tehetségük a legjobban kibontakozhat.
Mikio Kato, az akadémia volt növendéke most kezdett a montecarlói balett-társulatban. A fiatal japán táncos jól megtalálta a helyét a táncos-koreográfus Jean-Christophe Maillot rendezéseiben.
- Amikor Jean-Christophe darabjaiban táncolok, mindig pontosan meg van határozva, mit kell csinálni, a történethez is idomulni kell, de valahogy az egész illik hozzám, ezért szabadnak érzem magam benne – mondta a japán táncos.
A montecarlói balett-társulatban huszonöt nemzet ötven táncosa lép színpadra. Jean-Christophe Maillot húsz éve dolgozik azon, hogy karakteres stílust és repertoárt és stílust építsen a klasszikus és a kortárs tánc ötvözésével.
- Jean-Christophe Maillot nagyon intenzív alkotó, gazdag eszközkészlettel – méltatta a művészeti vezetőt a társulat programigazgatója, Josu Zabala. – Mindig együtt dolgozik egy zeneszerzővel, festővel vagy szobrásszal, esetleg íróval, aki a librettót írja. Egyszóval fogékony más művészeti ágakra, a művészetre egységes egészként tekint.
A műfaji határok feszegetése régóta hagyománynak számít Monacóban. Már a huszadik század elején is olyan illusztris műhelyek működtek itt, mint a Salle Garnier.
- A Garnier az opera és a balett világának nagy kísérleti műhelye volt a múlt század elején – mesélte a montecarlói opera igazgatója, Jean-Louis Grinda. Olyan kivételes művészi világot teremtettek, amelyben nem csak a tánc és a zene keveredett, de a képzőművészet is. Maga Picasso is készített függönyrajzokat, de a díszleteket, a kosztümöket is nagyon nagy nevek tervezték.
A montecarlói filharmonikusok a mai napig követik ezt a hagyományt: gyakran lépnek fel táncosokkal és lírai énekesekkel együtt is.
- Ez egy nagyon eklektikus zenekar – magyarázta Liza Kerob, aki kétezer óta tölti be az első hegedűs posztját a zenekarban. – A zenészek a világ minden tájáról érkeznek. Részben talán azért, mert Monaco eleve egy álom sokak számára. Ha csak annyit mond az ember, hogy a montecarloi filharmonikusokkal játszom, ez mindenkiben megpendít valamit. És amikor lehetőségünk van egy ilyen zenekarban játszani, akkor ki kell élvezni a pillanat varázsát, és mindent beleadni.