rendkívüli hír

Skócia, egy népszavazás után, 1997-ben indult el az autonómia útján. A skót parlament 15 éve ülésezett először az edingburghi Holyroodon.

II. Erzsébet királynő történelminek nevezte azt a napot.

- Az ország szeme ránk tekint ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor az új parlament megkezdi munkáját a skót emberek szolgálatában – mondta a skót parlamentben.

A teljes függetlenségre azonban úgy tűnik, hogy még nem állnak készen a skótok, David Cameron kormányfő nagy megkönnyebbülésére. Az Egyesült Királyság nem esik szét, legalábbis nem az ő hivatali ideje alatt.

Ám a Nem-ek győzelme is hatalmas politikai felelősséget jelent. A Westminsternek be kell tartania ígéreteit: nagyobb önállóságot kell adni a skótoknak az adózás, a költségvetés és annak elosztása tekintetében. A kormányfőnek novemberig egyetértésre kell jutnia a Munkáspárttal és a Liberáldemokratákkal, hogy januárra elkészüljön a törvénytervezet.

A skót parlament már eddig is maga döntött az egészségügyi, az oktatási, a mezőgazdasági és a környezetvédelmi ügyekben, ám a külpolitika, a honvédelem, a foglalkoztatás és a szociális ügyek már Londonban dőltek el, a kereskedelem- és az energiaügyekkel együtt.

A nagy kérdés persze az adóbevételek elosztása.

A brit konzervatívok jelentős része úgy véli, ha Skócia nagyobb önrendelkezéshez jut, akkor ugyanaz jár az angoloknak is az Angliát érintő kérdésekben. És az Egyesült Királyság több tagjáról, Wales-ről és Észak-Írországról sem szabad megfeledkezni.

London ígérete szerint az állami finanszírozáson nem változtatnak, vagyis továbbra is több mint 1000 fonttal többet kap egy skót, mint az ország többi lakója.

David Camerontól gyors döntéseket várnak, habár azt már világossá tette, hogy az alkotmányos reformot csak a jövő májusi választások után hajtja végre.

Euronews:
Láthattuk, hogy Skóciában nem győztek a függetlenségártiak. A népszavazás következményeit Vivien Pertusot-val, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének brüsszeli kutatójával vizsgálja az Euronews-tól Margherita Sforza

David Cameron brit miniszterelnök azt mondta, meghallotta a függetlenségpártiak igényeit. Konkrétan mire számíthatunk majd?

- Vivien Pertusot, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének brüsszeli kutatója: – Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy több hatalmat és több kompetenciát kapnak majd a skótok a helyi szinten…

Euronews:
Ez az ügy nem csak a skótokról szól…

- Így van, nem csak a skótokat érinti majd. Skócia több jogkört kap majd az oktatásban, az adóügyekben. De David Cameronnak foglalkoznia kell majd a másik oldallal, az angolok ügyével is. Paradoxonnak hangzik, de őket is bent kell tartani az unióban, és nekik van jelenleg a legkisebb képviseletük. Nincs helyi törvényhozás, mint Walesben, Észak-Írországban, vagy Skóciában. Valójában ennek a létrehozására csekély esély van, de Cameron megpróbálja majd elérni azt, hogy ők is dönthessenek a saját ügyeikről.

A népszavazás ugyanakkor azt is világossá tette, hogy az Európai Unió nincs felkészülve egy tagállama szétválására.

- Igen, valóban kiderült, hogy az unió erre nincs felkészülve. Valamilyen mértékben a Liszaboni Szerződés életbe lépéséhez hasonlít a helyzet, előtte az államoknak az unióból való kilépésre nem volt lehetőségük. Valamilyen mértékben most már van erre mód, hiszen egy régió, vagy egy új állam egy ilyen szakadás után csatlakozhat az Európai Unióhoz. De ne felejtsük el, hogy vannak olyan államok, amelyek saját maguk szeretnék megszabni az ilyen régiók unióhoz való csatlakozásának szabályait.

Egy ilyen referendum az eredménytől függetlenül is bátoríthat más szeparatista mozgalmakat?

- Igen, máris lökést adott néhány függetlenségi mozgalomnak. Vannak a már létező mozgalmak, például a katalánoké, vagy a flamandoké. És vanak kisebb szeparatista erők Kelet-Európában, de ezek valójában apró csoportok, amelyek megpróbálják kihasználni a skót ügyet.

A katalán, a flamand, vagy más függetlenségi mozgalmak számára mi lehet a népszavazás politikai leckéje?

Vivien Pertusot, a francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének brüsszeli kutatója: – Szerintem több tanulság is van. Az első az, hogy a regionális politika hatékonyabb, hiszen lehetőséget ad az ilyen területeknek a saját politikájuk meghatározására. És ezek a területek hasznot húzhatnak az unió különleges támogatásaiból is. Ez tehát egy pozitívum, hiszen azt mutatja, a regonális politika működik. A másik lecke pedig az, hogy a tagállamoknak meg kell érteniük, hogy bizonyos dolgok megváltozhatnak, az identitás pedig nem egy stabil dolog. Miközben az európai identitás nehezen megfogható, a regionális tudatnak igenis van létjogosultsága. Épp ezért fontos, hogyan kezelik európai és nemzeti szinten a létező szeparatista mozgalmakat. De be kell látni, hogy ez a párbeszéd ma hiányzik.