rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Charley Peguy: az I. világháború halhatatlanjai


Franciaország

Charley Peguy: az I. világháború halhatatlanjai

Az első világháborúban nemcsak fegyverek csaptak össze. Az intellektusok is összemérték bátorságukat. A harcmezőn farkasszemet néztek a német, a brit és a francia gondolkodók.

Az európai szellemi elitből számosan magukra vették mindazt, amivel a világ hazájukat illette, és személyesen álltak ki elveikért. Írók, költők, festők, gondolkodók fogtak akkor fegyvert, hogy ha kell, feláldozzák életüket is.

A brit Wilfred Owen és Rupert Brooke, a német Ernst Jünger, az amerikai Ernest Hamingway is kivonult a frontra. Ahogyan a brit Tolkien, a Gyűrűk ura írója is beállt a hadseregbe. A franciák között harcolt Guillaume Appolinaire és Alain Fournier – ők életüket adták meggyőződésükért.

450 francia alkotó halt meg az első világháborúban.

Az irodalomtudós, Geraldy Leroy arról beszél, ezek a férfiak mind őszinte hittel védelmezték hazájukat, ami számukra mindent megért. A szülőföldjük sorsa volt a tét.

Az Euronews riportere, Laurence Alexandrowicz egyikükről, a francia Charles Peguy-ről beszél, aki költő volt, és a francia szellemi élet első háborús áldozata 1914 és 1918 között. Így szimbólumává vált annak a hazaszeretetnek, amely akkoriban kivitte a frontra sok társával együtt. A háború első napjaiban, szeptember 5-én halt meg. Laurence Alexandrowicz az élet iróniájának nevezi, hogy szülővárosában, Orleans-ban emelt szobrát a második világháborúban épp ott érte találat, ahol a költőt annak idején.

Orleans ma egy órányi autóútra esik Párizstól. A franciák rettenthetetlen, XV. századi hadvezérének, Jeanne D’Arcnak városa ez, ahol Charles Peguy özvegy édesanyja mellett, nagy szegénységben nőtt fel. Semmi sem utalt arra, hogy ebből a fiúból valaha is költő lesz.

A háza már rég nem áll, csak egy réztábla jelzi, hogy ott élt.
Illetve egy múzeum, amely neki állít emléket. Ennek kurátora, Aurelie Bonnet Chavigny pontosít mondván, hogy Charles Peguy nemcsak költő volt, hanem újságíró, szerkesztő és elméletalkotó is.

Peguy saját kiadót alapított, ahol saját és barátai írásait gondozta. A Cahiers de la Quinzaine, vagyis a Tizenötök füzetei havonta kétszer jelent meg.

A múzeum kurátora idéz is Charles Peguy-től. Azt a sort ragadja ki, melyben a költő úgy fogalmaz, nincs semmi, ami számára előbbre való volna, mint a szabadság.

Szocialista eszméihez híven, Peguy védelmébe vette a koncepciós perbe fogott, meghurcolt Dreyfus-t, aki zsidó volt. Peguy-ről tudni, hogy később buzgó katolikus lett.

Egy helyütt azt írja: “Minden a miszticizmusból indul, és a politikába érkezik.”

Szellemi örökségét számos, egymástól akár távol eső ideológai rendszerek is magukénak vallják.

Az irodalomtudós azt meséli, Peguy úgy halt meg, hogy azt ordította katonáinak: “Lőjetek már, az istenért!” De vannak katolikus értelmezői, akik ezt úgy idézik, hogy “Isten nevében, lőjetek!”

Charles Peguy nem az a férfi volt, akinek háborúban kellett volna elesnie. Nem sokkal halála előtt azt írta feleségének: “Meglehet bár, hogy elpusztulok, de meghalni sosem fogok.”

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

A következő cikk

világ

Egyre többször sértik meg a tűzszünetet Kelet-Ukrajnában