rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Újraindul a technikát mellőző földkerülő vitorlás


Világ

Újraindul a technikát mellőző földkerülő vitorlás

Egy hat és fél méteres hajóval vitorlázni a Föld körül úgy, hogy nem vesz igénybe modern technikai segégeszközöket – ezt vállalta
Yvan Bourgnon.

A Transat Jacques Vabre korábbi győztese, a 43 éves svájci sportember 2013 októberében bontott vitorlát testvérével, Laurent-nal, hogy Sables d’Olonne-ból indulva átszelje az Atlanti-, és a Csendes-óceánt.

Lulu nevű hajója megsérült Sri Lankán, de most már ismét útra kész. Yvan Bourgnonnal az Euronews riportere beszélgetett nagy utazásáról.

euronews – Ön az egész világon jól ismert vitorlás, aki úgy döntött, hogy maxi-trimaranját félretéve, a régi idők szellemében, csak tradicionális helymeghatározó szextáns, illetve iránytű segítségével, egy kis katamaránnal szeli át az óceánokat. Mi vette rá erre?

Yvan Bourgnon – Először is nagyon szerencsés vagyok, hogy hajózhattam a szüleimmel. Az még tiszta tengeri navigáció volt, úgy ahogyan a nagy elődök,
Eric Tabarly vagy Bernard Moitessier is csinálták.
Ahhoz, hogy ezt megtanuljam, vissza kellett nyúlnom a vitorlázás alapjaihoz: vitorlázni elektronikus segédeszközök, időjárási asszisztencia, azaz minden külső segítség nélkül. Viszont az ember így közelebb lehet az elemekhez és a tengerhez.
Amikor jön a vihar, a cél megbirkózni a helyzettel és túlélni. Megtalálni a megfelelő megoldást ahelyett, hogy az ember csak megbújik a kabinban.

euronews – De hogyan tud navigálni például GPS nélkül?

Yvan Bourgnon – A szüleim megtanítottak a szextáns használatára, amikor még kicsi voltam és megigézett a csillagászat. Nagyon élvezem így a vitorlázást, azt ahogyan az égbolt folyamatosan változik, miközben a hajóm halad. Tetszik, hogy felismerem a csillagokat, amelyeket gyerekként már ismertem, és újratanultam a csillagképeket.
Nagy élvezet eredményesen pozicionálni magamat csak a nap és a horizont által bezárt szög, vagy a nap és a csillagok állása alapján.
Ez remek mulatság.

euronews: – Okoz bármilyen problémát, hogy nem tud kommunikálni a külvilággal?

Yvan Bourgnon – Igen, különösen az, hogy nem állnak rendelkezésemre meteorológiai információk, mert ezek még a Vendée Globe-on is rendkívül hasznosak a vitorlázók számára. Segítenek a viharok elkerülésében, átvészelésében, a nehéz pillanatok, a depresszió elviselésében.
Ezzel szemben én akár egyenesen szembe mehetek a viharral anélkül, hogy tudnék erről, csak azért, mert nincs információm.
Szóval ez egy újratanult navigáció, amiben sokszor benne van az is, hogy csak remélheted, hogy Isten aznap a te oldaladon áll.

euronews – Mi történik, amikor a hajójával épp a vihar kellős közepén találja magát?

Yvan Bourgnon – Nos, a mostani utam során vagy ötször kerültem olyan viharba, amikor több mint 100 kilométer/órás szél süvített. Nehéz elképzelni, de hirtelen a hullámok nagyobbak lesznek, mint a hajó. A vitorlakészletet többé nem használhatod, mégis navigálni kell valahogy. A hajó pedig – amilyen könnyű – sokszor 50 kilométer/órával száguld, valósággal repül a hullámok hátán. Néha ki kell vetnem a horgonyt, hogy a hajót valahogy lelassítsam. Ezt a technikát az évek során sajátítottam el.
Kétszer azonban így is felborultam, ezért meg kellett tanulnom egyedül visszafordítani a hajót, ami nem egyszerű. A hajótest úgy 300 kiló körül van, így egy olyan kis embernek, mint én – még ha erős vagyok is – ez a mutatvány két-három órába kerül.
Amikor másodszor felborultam, éjszaka, a víz alatt voltam, a tartóelemek pedig szanaszéjjel, mindenhol. Le kellett engedni a vitorlát, fel kellett másznom a fedélzetre leponyvázni a pilonokat, ami meglehetősen kockázatos dolog. Nagyon veszélyes volt.

euronews – Augusztus elsején, Sri Lankán zátonyra is futott.

Yvan Bourgnon – Csak öt percre aludtam el, és zátonyra futottam. A hajóm tönkrement. Istenem, túljutottam az óceánon, erre – mint egy hülye – egy sziklán találom magam…
Előzőleg négy napig nem aludtam. Aztán csak öt percet… Mindent megtettem ezért a projektért, de ilyen hibát hogy követhettem el?!

euronews – Elmondja, mi történt?

Yvan Bourgnon – Nos, az utam vége felé jártam, ez volt számomra a legnehezebb szakasz: az Indiai-óceán.
Először is túljutottam két monszunon – gyors egymásutánban. A monszun rendkívül heves esőzés, ami több mint 100 kilométer/órás széllel jár és legalább 12 órán át tart. Három nap alatt két ilyet szenvedtem el.
Valahogy túljutottam rajtuk, aztán meg ellenszél volt. Nyolc napig tartott, szakadatlanul. Az utolsó négy napon végig nagyon kellett figyelni, lehetetlen volt aludni. Nem engedhettem meg magamnak.
Szóval, négy napig nem aludtam, így nagyon megkönnyebbültem, amikor megközelítettem a partot. Ezen a ponton azt mondtam magamnak, végre lélegzethez jutok, mígnem elkezdtem hallucinálni. Láttam egy csapattársamat, és tartályhajókat mindenhol. Fogalmam sem volt az időről, távolságról vagy bármiről. Őrület, mi?!
Később, nem sokkal a partraérés előtt, csodálatos módon csitult a szél, akkor azt mondtam magamnak, itt a lehetőség, hogy aludjak kicsit. Úgy gondoltam, kipihenem magam, majd utána már jó formában kötök ki.
De amikor elaludtam, az automata pilóta nem működött megfelelően. Arra ébredtem, hogy a hajó egy hullámon táncol, akkor már késő volt…
A hajót egy négy-öt láb magas hullám sodorta kénye-kedve szerint.

euronews – Hogyan jutott túl ezen?

Yvan Bourgnon – Nagy szerencsém volt. Amikor egy hullám feldobott, valahogy meg tudtam kapaszkodni a hajóban. Ha nem így történik, megfulladtam volna, de sikerült visszamásznom a fedélzetre, és végül ez mentett meg.
Az én “Lulukám” megvédett, amikor zátonyra futott. Úgy viselkedett, mint egy ütköző, még ha
meg is ütöttem magam, még mindig porckorongsérvem van.
Ahogy a hajó lelassult a zátonyon, sikerült a sziklákra ugranom, mondom, rendkívüli szerencsém volt.
Ha nem kerültem volna vissza a fedélzetre, a kövekbe ütöttem volna a fejemet, ami végzetes lett volna.

euronews – Hirtelen félbeszakadt a földkerülő útja. Rendbehozzák a hajót?

Yvan Bourgnon – Helyrehoztunk néhány dolgot és maradtak többé-kevésbé sértetlen részei is. Ezek az alkatrészek úgy működnek, ahogyan kell, úgyhogy a hajó másodszor is életre kel, és remélhetőleg az év végén újra elstartolok.

euronews – Ha így tesz, kereszteznie kell a Golf-áramlatot, illetve a szomáliai kalózok útját. Nem őrültség ez?

Yvan Bourgnon – Igen is, meg nem is. Úgy gondolom, a kalózok manapság nem olyan aktívak, mert az utóbbi hat-hét évben a tengeri forgalom visszaesett.
Nemigen van mit elrabolniuk, mert mindenki elkerüli azt a szakaszt. Úgy hiszem, hogy ezért kevesebb most a támadás, az én hajómon meg amúgy sincs szinte semmi. Nincs elektronika, nincs alkohol, semmi, amit érdemes lenne ellopni.

euronews – Az út négyötödénél tart. Gondolom, a legrosszabb élménye a Sri Lankai zátonyra futás. De mi a legjobb?

Yvan Bourgnon – A legjobb emlékek gyakran azok, amelyekről nincs mit mesélni. Azonban, amikor a Csendes-óceánon hajóztam, az első nap, amikor vitorlát bontottam a Galapagosz-szigeteknél, arra ébredtem, hogy egy oroszlánfóka fekszik mellettem. Anélkül kúszott fel a hajóra, hogy észrevettem volna.
Később fantasztikus volt a Csendes-óceánon hajózni, gondtalanul, nyugodt, csendes széllel.
Nagyon élveztem. Semmi stressz, semmi komoly sérülés a hajón.
Az Atlanti-óceánt meg 20 nap alatt átszeltem, minden nehézség nélkül. Ezért vágtam bele ebbe az egészbe.
10% komoly gond, de 90% boldogság!

"Párizsban könnyebb hazafinak lenni, mint Zsitomirban"

Világ

"Párizsban könnyebb hazafinak lenni, mint Zsitomirban"